A Tarih-i Üngürüsz (oszmán-török, „A magyarok története”) eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Mahmud Terdzsümán (Mahmud Tercüman) (1510–1575), I. Szulejmán szultán bécsi zsidó családból származó tolmácsa, diplomatája saját állítása szerint 1543-ban, Székesfehérvár királyi könyvtárának kifosztásakor szerzett meg, majd fordított le oszmán-török nyelvre.
Eredete
Vámbéry Ármin a fordítóról többek között ezt írta: „Micsoda latin mű szolgálhatott neki szövegül, az előttem ismeretlen. A fordítóról azt hinném, hogy születésére nézve magyar volt…”.„Tarikhi Engerusz, azaz Magyarország története” czimü török kézirat ismertetése (Akadémiai Értesítő, 1860)
Többen úgy vélik, hogy a Tarih-i Üngürüsz volt az eredeti ősgeszta. Ács Pál másokra is támaszkodó elemzése szerint az osztrák származású Mahmud Terdzsümán és Somlyai Balázs (Murad) együtt eshetett török fogságba a mohácsi csatában. Isztambulban Somlyai Balázs Terdzsümán beosztottjaként dolgozhatott és így segíthetett Terdzsümánnak a latin nyelven írt krónika lefordításában.Ács Pál: Osztrák és magyar renegátok mint szultáni tolmácsok: Mahmúd és Murád terdcümán - magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/10_szam/05.htm
A tudomány jelen állása szerint,Sudár Balázs: Elveszett őskrónika törökül? Avagy Mahmúd terdzsümán írói módszereiről. (Előadás 2014. június 6-án, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Magyar Őstörténeti Témacsoportjának szervezésében) azaz a legújabb kutatások és szövegkritikai módszerek fényében Tarih-i Üngürüsz Thuróczi János Magyarok krónikájának török fordítása. Sudár Balázs néhány fontosabb szövegkritikai észrevétele összefoglalva (a teljes előadás megtekinthető itt):
A kézirat valójában létezik, és a 16. századi oszmán történetírás stílusában íródott; igényes szerkesztésű és formájú; „erős színvonalat képvisel a korabeli oszmán krónikairodalomban”; a szerző a korabeli elithez szólt, annak tagjaként. Az írásforma szép és egységes, habár a kézirat haladtával a stílus kevésbé lesz szép, előfordulnak benne javítások is; de maga a szöveg ép, csonkítatlan.Nincsenek benne utólag (elkészítése után) kitépett lapok, a szöveg úgy néz ki, ahogy azt elkészítették. A krónikával kapcsolatban elhangoztak olyan megállapítások, hogy „ez egy egyszerű, primitív szöveg", valamint: „ez egy népi geszta, népi énekmondók alkotása” – e megállapítások tévesek, ez egy igazi oszmán udvari krónika.„Versbetétek vannak benne, ez az igazi veretes oszmán krónikának jellemzője”. A versbetétek szintén megerősítik, hogy szerzőjük az elithez kívánt kapcsolódni. „Egy vérbeli oszmán történész egy történeti adatot egy jó fordulat kedvéért gond nélkül feláldoz”. Az oszmán krónikák 'fordításai' a mai fogalmainkkal átdolgozást jelentenek. Ez magyarázza többek között a magyar szöveg (Thuróczi) és az oszmán változat jelentős eltéréseit. A török szöveg néhol bővebb, néhol csonkább, ahogy a stílus megkívánta. Mahmúd nem tudta a török nyelvet teljesen magáévá tenni, erre több furcsaság is utal a szövegben; kapcsolatait keresztény világgal megtartotta, többször járt követként Bécsben, Prágában; számtalan nyugati könyvet megrendelt és magával vitt Isztambulba; elképzelhető hogy történet a magyar őskrónika megtalálásáról írói fikció, egyszerűen megrendelhette a könyvet. Van néhány elem, mely erősen Thuróczi felé tolja a szerzőséget, pl. az orleans-i remete esete Attilával. Az oszmán krónika felhasználja Iustinus világkrónikáját: A Nagy Sándor-történet, Bécs alapítása, Velence alapítása, Marseilles története onnan vannak átemelve; "Bizonyos megszorításokkal,1) a Iustinus féle szöveget külön kell kezelni, 2) a tatárjárás leírását is. a tartalmi elemek figyelembevételével 95%-os egyezés van a Thuróczi és a Tarih-i Üngürüsz szövege között." Ezt a nagyon különböző stílus nehezíti meg észrevenni. A tatárjárás leírása nincs meg Thuróczinál, ez Rogerius mester Siralmas énekének kivonatolt átdolgozása, Rogeriust viszont egy kötetben adtak ki a Thuróczi-szöveggel 1488-ban Brünnben; Mahmúd kezében tehát valószínűleg egy nyomtatott Thuróczi-kötet volt. A mű vagy egy oszmán politikai vita érvéül szolgálhatott, de az is lehetséges, hogy Mahmúd egy állásért cserébe fordította le. Mahmúd a latin nyelvvel hadilábon állt, magyar történelmi tudása bécsi lévén is hiányos voltEz a krónikájából többször kiderül. Amennyiben a végső szöveg egy tisztázat, tehát megelőzte egy arab nyelvű előszöveg Mahmúd részéről, akkor fölmerül az írnok szerepe, akinek valószínűleg fogalma sem volt a magyar történelemről, ez magyarázhatja a számos elírást.pl. Szkítia egyszer Szcítia, mászor Dzsítia néven szerepel. Mindezek fényében szükségtelen a Tarihi Üngürüsz mögött egy ismeretlen magyar krónikát feltételezni. Az oszmán krónika mintegy 5%-a nem magyarázható sem Iustinusból, sem Thurócziból és Rogeriusból, ez lehet a belső fordítási hibák valamint az oszmán krónikaírói stílus következménye is, külső krónikák igénybevétele nélkül. A Tarih-i Üngürüsz a magyar őstörténeti kutatás szempontjából sajnos használhatatlan, de egy nagyon érdekes oszmán-magyar-osztrák művelődéstörténeti képződmény.
Története Tarih-i Üngürüsz története kalandos, fordulatokban bővelkedő. A török nyelvű fordítást Vámbéry Ármin hozta haza Magyarországra Isztambulból,A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1995, 75. p. és ajándékozta 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémiának. Vámbéry 1860-ban a Magyar Akadémiai Értesítőben (I. köt. 4, sz. 360-362. o.) egy rövid ismertetést tett közzé: „Azt hinném, nehezen lehetne művében, hasonlítás útján is, az eredeti szövegre ráismerni. Az irály tiszta keleti. Mahmúd a török olvasóvilág ábrándos-regés olvasmánya iránt táplált hajlamának hódolt, ő Kliót nemigen kímélte, és számtalan mesével szőtte át a beszéd fonalát."
Budenz József 1861-ben a Magyar Akadémiai Értesítőben (II. köt. 3. sz. 1861, 261-292. o.) közölt részletes ismertetést a műről, melyhez mutatványokat is csatolt a kódex fordításából (293-316. o.). Végkövetkeztetése: a mű egy olyan magyar krónikát vett alapul, amely a mohácsi vészig követi a magyar történelmet, de ez nem az időben hozzá legközelebb álló Thuróczi-krónika.
Az MTA Keleti Gyűjteményéből 1971-ben Geönczeöl Gyula és Grandpierre K. Endre szerezte meg, és Blaskovics Józsefhez, a prágai Károly Egyetem turkológus professzorához juttatta lefordítás végett. Eközben már a 60-as évek eleje óta készült a szöveg kritikai fordítása, amiről Grandpierre-éknek tudomása volt. Az MTA levélben jelezte tudományetikai kétségeit a fordítás kiadásával kapcsolatban, ebből született a legenda, miszerint az MTA eltitkolta volna a krónikát, és akadályozta a munkát. Blaskovics az MTA keleti gyűjteményében 1975-ben közvetlenül is tanulmányozta a művet. A krónika kritikai kiadása Hazai György szerkesztésében jelent meg 1996-ban, amit 2009-ben egy dunaszerdahelyi másik követett.Hazai György: Nagy Szülejmán udvari emberének magyar krónikája: a Tarih-i Ungurus és kritikája. Budapest, Akadémiai kiadó 1996.
Blaskovics a fordításhoz írt utószavában Budenzzel vitatkozva kijelentette: "Nehezen képzelhető el, hogy Mahmúd csak egy és éppen a legújabb (tehát legkevésbé értékes) könyvet választotta volna ki, amikor korlátlan lehetősége volt a régi értékes könyvek és kéziratok között válogatni. De ha csak egy könyv volt is az, nem volt-e az több, egy kötetbe kötött, különböző korú kéziratos mű, vagy több szakaszban folytatásokban megírt kódex? Vagy talán óvatosságból és szerénységből írta, hogy csak egy könyv került a kezébe? Ez az egy könyv tartalmazta volna Ü'ngürüsz történetét az ősmondáktól a mohácsi csatáig? Vagy a legújabb kort, az oszmán-törökök megjelenésétől a mohácsi csatáig maga írta volna meg saját tudása vagy más korabeli források alapján? Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Mahmúd műve megírásához több forrást (kódexet) használt fel. Erre a következtetésre magának Mahmúdnak a szavai bátorítanak fel, mert ilyen kifejezésekkel támasztja alá elbeszélését: Az emberi történelem krónikásai és a világ eseményeinek elbeszélői úgy beszélik (143. o.), vagy: a világtörténelem krónikásai és Ádám fiai kalandjainak elbeszélői Ádám fiairól és az alsó világ történetéről a következőket adják elő (212., 235., 263. o.) stb."
Vámbéry kritikájára, miszerint a mű keleti mesévé vált Mahmúd tollán, Blaskovics a Tárih-i Ü'ngürüsz "mű" népi deszta jellegét hozta fel: "Ha figyelembe vesszük a Tárih-i Ü'ngürüsz egész koncepcióját, stílusát, szerkezeti felépítését és jellegzetességeit, azonnal feltűnik, hogy a török szépirodalmi művek egy műfajával mutat közeli rokonságot, mely a török irodalomtörténetben népi desztánok vagy népi regények (halk desztánlari) néven ismeretes."
Eltérések más krónikákhoz képest
Hunort és Magort Nemródtól és feleségétől Ankiszától származtatja: "A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemród gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták. Ők voltak Nemród első fiai, és állandóan atyjuk palotájában tartózkodtak." Jóval korábbra teszi a magyarok (hunok) jelenlétét a Kárpát-medencében. A nemzedékekkel Attila előtt Pannóniába költöző hun néprész azonos nyelvű népet talál:
"Amikor abba e tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön [azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek [az ottani népek]. "Mikor kerül a kezünkbe ennél jobb ország?" – mondták [Hunorék]. Ennél az oknál fogva Hunor népe [békés] megegyezéssel annak az országnak a királyához ment, alattvalójává vált; és az ország különféle helyein letelepedett."
Egy Kattar nevű fővezér alatt a hunok újra bejönnek:
"Végül is a Tiszán átkelő Hunor népe egyesült Hunornak azzal a népével, amelyik Adzsem padisahjával erre a tájra költözött és itt telepedett le."
A székelyek egyértelműen hunok, és Erdélyben élnek:
Attila halála után testvérháború tör ki a hun birodalom németjei által támogatott Aladorinusz és Kaba (Csaba) között, végül a Vincse Laos német vezér által támogatott Aladorinusz nyer
"Mivelhogy Kaba vereséget szenvedett és elmenekült, Pannonija tartománya a nimcse pártiaké lett. Vincse Laos megérkezése okozta Kaba vereségét, ezért őt találták méltónak a trónra, és a trónra ültették. De a trón és a korona Aladorinuszt illette volna, ezért őt [kárpótlásul] Erdel tartománya bánjává nevezték ki. Abban időben az ő népét Szikulinak hívták."
Árpád Kabán (Csabán) keresztül Attila leszármazottja
A Görögországba menekülő Kaba (Csaba) visszaköltözik a hunok eredeti országába, Szidijja tartományába, leszármazottai ott élnek
"Kaba nemzetségéből abban a tartományban volt hét bégzáde, akiket abban az időben kapudánoknak neveztek. Ezeknek volt egy vezérük, aki Kabának egyenes leszármazottja volt, Árpádnak hívták."
"Szvatopluk" nem szláv, hanem német, és nem Árpáddal, hanem Attilával volt kapcsolatban
"A krónikás énekek szerint abban az időben azonban meghalt a felesége, aki a Szivatapolu nevű nímcse bégnek volt a lánya."
"Atilusz király (lakodalmi gyülekezetében) jelen volt Kosztantinije fejedelmének lányától származó fia, Kaba, és bégnek, Szivatopulónak lányától származó Aladorinusz is"
A magyarok kazár alattvalóként indulnak Pannóniába.
Kiköltözésük oka: a visszatérő Kaba népe megsokasodott és túl nagy szerepet kapott Szidijjában, ez pedig ellentétet szólt a nép között
"Azután Szidijja uralkodója dívánt tartott, s ez a dívánon Árpádot tették meg az összegyűlt hat kapudán és a vitéz hadsereg fővezérének. Azután Szidijja uralkodójától engedélyt kaptak, és egy nap boldog órájában, Atilusz király halála után háromszáz év elmúltával, Iszá (Jézus) őkegyességének hétszáznegyvenötödik esztendejében Szidijja padisahjától elbúcsúztak, s onnan a tatár kán országa felé csapatonként elindultak."
Erdély hét vára Árpád műve