263px|bélyegkép|A Három katona indiai kiadása Joseph Rudyard Kipling ([], Bombay, 1865. december 30. – London, 1936. január 18.) irodalmi Nobel-díjas angol író és költő. Napjainkban leginkább gyermekeknek szóló műveiről ismert, melyek között leghíresebb a Dzsungel könyve (1894).
Édesapja John Lockwood Kipling (1837–1911) metodista lelkész, képzőművészeti iskolai tanár, illusztrátor, szobrász és festő volt, édesanyja Alice Macdonald (1837–1910). 6 éves koráig szüleivel Indiában élt. Tanulmányait Angliában folytatta, majd Indiában lett újságíró.
Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt: lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak. Híres regénye továbbá a Kim is (1901), melynek cselekménye Indiában játszódik, és meg is filmesítették. Mesegyűjteménye Az elefántkölyök címen jelent meg. Ha... (1895) című versét több magyar költő lefordította (Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor, Szabó Lőrinc).
A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon;Rutherford, Andrew (1987). General Preface to the Editions of Rudyard Kipling, in "Puck of Pook's Hill and Rewards and Fairies", by Rudyard Kipling. Oxford University Press. gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai; legjobb írásai kifinomult, sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják.Rutherford, Andrew (1987). Introduction to the Oxford World's Classics edition of "Plain Tales from the Hills", by Rudyard Kipling. Oxford University Press. James Joyce szerint Tolsztoj, Kipling és D’Annunzio a "19. század három legnagyobb tehetséggel született írója". Azt is megjegyzi, hogy mindhármuknak "majdnem fanatikus gondolatai voltak a vallással, illetve a hazaszeretettel kapcsolatban." Diary of David Fleischman, 21 July 1938, quoted in James Joyce by Richard Ellmann, p. 661, Oxford University Press (1983)
A 19. század végén és a 20. század elején Kipling az egyik legnépszerűbb angol próza- és versíró volt. Henry James is csodálattal nyilatkozott zsenialitásáról.
1907-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az angol nyelven alkotó írók közül elsőként, és máig a legfiatalabbként. Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit azonban ő mindig visszautasított.Birkenhead, Lord. 1978. Rudyard Kipling, Appendix B, “Honours and Awards”. Weidenfeld & Nicolson, London; Random House Inc., New York.
Később George Orwell a „brit imperializmus prófétájaként” emlegette Kiplinget. Sokan előítéletesként és militaristaként értelmezték munkáit,Lewis, Lisa. 1995. Introduction to the Oxford World's Classics edition of "Just So Stories", by Rudyard Kipling. Oxford University Press. pp.xv-xlii. Quigley, Isabel. 1987. Introduction to the Oxford World's Classics edition of "The Complete Stalky & Co.", by Rudyard Kipling. Oxford University Press. pp.xiii-xxviii. Douglas Kerr mai kritikus szerint Kipling még ma is indulatos vitákat kavar, és máig tisztázatlan, hová helyezzük el az irodalom- és kultúrtörténetben. Azonban mindenképp figyelemre méltó nemcsak kivételes elbeszélőtehetségének köszönhetően, hanem amiatt is, hogy műveiből hű képet kaphatunk arról, milyen lehetett a Brit Birodalomban élni.Douglas Kerr, University of Hong Kong. "Rudyard Kipling." The Literary Encyclopedia. 30 May. 2002. The Literary Dictionary Company. 26 September 2006.
Gyermekkora és ifjúsága thumb|right|Malabar Hill, Bombay, 1865 Joseph Rudyard Kipling Bombayban született, a brit gyarmati Indiában. Édesanyja Alice MacDonald, akinek minden nővére híres emberhez ment feleségül, édesapja pedig John Lockwood Kipling művésztanár és illusztrátor. Alice Kipling a viktoriánus kor figyelemreméltó gyermeke,Flanders, Judith. 2005. A Circle of Sisters: Alice Kipling, Georgiana Burne-Jones, Agnes Poynter, and Louisa Baldwin. W.W. Norton and Company, New York. élénk és jó kedélyű hölgy volt.Gilmour, David. 2002. The Long Recessional: The Imperial Life of Rudyard Kipling, Farrar, Straus, and Giroux, New York. Egy indiai alkirály egyszer úgy említette: "Az unalom és Mrs. Kipling nem lehetnek ugyanabban a szobában." Lockwood Kipling, aki szobrászattal és kerámiaművészettel is foglalkozott, az épp akkor alapított bombayi Sir Jamsetjee Jeejeebhoy Művészeti és Ipari Iskola igazgatótanára volt.
Szerelmük hajnalán a Rudyard tónál jártak az angliai Staffordshire-ben, ahol a táj szépsége olyannyira magával ragadta őket, hogy elsőszülött fiuk erről a tóról kapta a nevét. Nénjei házassága révén Kipling rokonságban állt Stanley Baldwinnal, aki háromszor lett Nagy Britannia konzervatív párti miniszterelnöke az 1920-as és 1930-as években. Kipling születési helyére ma is ellátogathatunk, bár az eredeti épületet lerombolták. A Sir J.J. Művészeti Iskola területén lévő épületet 2007 novemberében múzeummá nyilvánították az itt született szerző és műveinek tiszteletére.
thumb|right|Kipling Indiája: Brit India térképe
Bernice M. Murphy irodalomprofesszor azt írja, mivel Kipling szülei anglo-indiaiaknak tartották magukat, csakúgy, mint a többi, a 19. században Indiában élő brit, ezért az író is ezt vallotta magáról. Mivel azonban élete legnagyobb részét másutt töltötte, a műveiben gyakran olvashatunk az identitás és a nemzethűség összetett problémáiról. Kipling így írt ezekről a konfliktusokról: "Mielőtt aludtunk egyet a délutáni hőségben, a portugál ayah (dada) vagy Meeta, a hindi inas mesélt nekünk és felejthetetlen indiai altatókat énekeltek, aztán felöltöztettek minket, és azzal küldtek át a szalonba, hogy “most beszéljetek szépen 'angolul' anyuval és apuval”. Úgy beszéltünk 'angolul', hogy megpróbáltuk ügyetlenül szabatosan megfogalmazni a népi kifejezéseket, amiket gondolatainkba és álmainkba szőttünk.".
thumb|left|A HMS Calcutta (1831) galériája (Portsmouth), 1876
Kipling hatéves korában elkerült Bombayből.also: 1935/1990. Something of myself and other autobiographical writings. Cambridge University Press. . Az akkori szokás szerint hároméves Alice húgával együtt Angliába küldték őket. Hat évig éltek Southsea-ben, a Holloway házaspárral, akik Indiában élő britek gyermekeit nevelték. 65 évvel később kiadott önéletírásában Kipling felidézte az itt töltött idő rossz emlékét, amit a Mrs Holloway részéről megtapasztalt kegyetlenség és semmibevétel különös elegye jelentett. Kipling húgával jobban bántak Hollowayék, mivel a nevelőanya azt remélte, hogy Alice fia felesége lesz majd.Carpenter, Henry and Mari Prichard. 1984. Oxford Companion to Children's Literature. pp. 296–297. A Kipling gyerekek időnként meglátogatták Angliában élő rokonaikat. Kipling különösen a londoni nagynéninél töltött időket élvezte, olyan volt ez számára, mint a paradicsom, ami megmentette. 1877 tavaszán anyja visszatért Indiából, és elhozta gyermekeit Hollowayéktől. Kipling kedves nénje többször szemrehányást tett a kisfiúnak, amiért nem szólt a rossz bánásmódról, amelyben részük volt. Az író erre így emlékszik vissza: "A gyerekek alig szólnak többet az állatoknál, hiszen amit átélnek, azt öröktől fogva valónak gondolják. Ráadásul a bántalmazott gyerekek pontosan tudják, mire számíthatnak, ha elárulják börtön-otthonuk titkait".
1878 januárjában Kipling felvételt nyert a United Services College nevű devoni intézménybe, amely a brit hadsereg tagjainak képezte ki a fiúkat. Bár kezdetben nehéznek érezte az iskolát, később szoros barátságokat kötött itt, és ez az iskola lett a helyszíne több gyerektörténetének. Itteni iskolaévei alatt esett szerelembe Trix ismerősével, Florence Garrarddal, akiről első regénye, az Elhalványult fény (The Light that Failed, 1891) Maisie nevű szereplőjét mintázta.
Tanulóideje végén kiderült, hogy nincs elég tehetsége egy oxfordi ösztöndíjhoz, a szülei pedig nem tudják finanszírozni tanulmányait, így Lockwood Kipling a mai Pakisztán területén levő Lahoreban szerzett munkát fiának, ahol az apa a művészeti főiskola igazgatója és a Lahorei Múzeum kurátora volt. Az író a Civil & Military Gazette című helyi újság segédszerkesztője lett.
1882 szeptemberében Indiába hajózott, ahol a látványok és szagok felidézték benne gyermekkorát, és az akkor hallott, teljesen meg nem értett, beleivódott népi kifejezéseket. Az ideérkezés megváltoztatta Kiplinget, angliai rossz élményeit feledtették, és később sem nyomasztották.
jobbra|bélyegkép Könyvei külső borítóján, illetve belső címlapján később gyakran feltűnt a szvasztika, amit a jó szerencse jelképeként használt egészen addig, amíg a nemzetiszocialisták el nem kezdték használni azt.Origins of the swastika BBC News, 18 January 2005
Első utazásai A lahore-i Civil és katonai híradó (Civil and Military Gazette), amelyet Kipling "úrnőként és igaz szerelmeként" emlegetett hetente hatszor jelent meg egész évben, kivéve egy egyhetes karácsonyi, és ugyanannyi húsvéti szünetet. Stephen Wheeler szerkesztő keményen dolgoztatta Kiplinget, akinek írói szükségletei kielégíthetetlennek bizonyultak. 1886-ban kiadta első verseskötetét Szolgálati nóták (Departmental Ditties) címmel. Ugyanabban az évben új szerkesztő került az újság élére Kay Robinson személyében, aki nagyobb teret adott Kipling kreativitásának, és felkérte, hogy írjon novellákat a lapba.
1883 nyarán Kipling ellátogatott Simla népszerű hegyi városkájába, a brit India nyári fővárosába. Az indiai alkirály és a kormány szokása volt, hogy fél évre Simlába helyezték a székhelyüket, ezzel téve a helyet a "hatalom és a pihenés központjává". Kipling családja minden évben ellátogatott ide, sőt az író apját a helyi keresztény templom szolgálatára hívták. Az író 1885 és 1888 itt töltötte éves szabadságát, és Simla fontos szerepet kapott a Gazetteben megjelenő elbeszéléseiben. Kipling így ír erről: "Egy hónapos nyári szabadságom minden egyes arany órája csupa öröm volt. Hőségben és kényelmetlenségben kezdődött úton és vasúton, aminek a vége egy hűvös este, a kandallóban tűz ropog, másnap reggel – sőt, utána még harminc reggelen át!- Anya behoz egy csésze teát, és mindannyian végre sokat beszélgetünk. Az ember nyugodtan dolgozhatott bármin, ami csak eszébe jutott, és általában sok minden jutott eszébe." Amikor visszatért Lahore-ba, mintegy 39 történetet publikált a Gazetteben 1886 novembere és 1887 júniusa között. E történetek többsége megjelent Egyszerű hegyi történetek (Plain Tales from the Hills) című első prózai gyűjteményében, amely nem sokkal 22. születésnapja után, 1888 januárjában látott napvilágot Kalkuttában. A Lahore-ban töltött időnek vége szakadt 1887 novemberében, amikor Kiplinget a Gazette nagyobb testvéréhez, a The Pioneer (Az úttörő) című laphoz helyezték át Allahabadba.
Frenetikus tempóban folytatta az alkotást, és a következő évben hat novelláskötetet adott ki: Három katona (Soldiers Three), Gadsbyék története (The Story of the Gadsbys), Fekete és fehér (In Black and White), A deodarfák alatt (Under the Deodars), A fantomriksa (The Phantom Rickshaw), és a Wee Willie Winkie, összesen 41 írást, köztük néhány elég hosszút. Ezen kívül a The Pioneer rajputanai tudósítójaként számos vázlatot készített, amelyek később Letters of Marque címen lettek összegyűjtve, és a Tengertől tengerig és más vázlatok, úti levelek kötetben jelentek meg.