Ókeresztúr (szerbül Српски Крстур / Srpski Krstur, régebbi magyar nevén Szerbkeresztúr) falu a szerbiai Vajdaság tartomány Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa község része.
Fekvése Szegedtől délre, a Tisza bal partján, Gyála és Martonos közt fekvő település.
Története Ókeresztúr nevét a 14. században említette először oklevél. Akkor Papkeresztúr-nak nevezték. Első birtokosa a 14. század második feléből ismert; aki Bernátfia Lőrinc volt, aki mivel utódja nem maradt, az akkor Papkeresztúrnak nevezett települést a csanádi társas káptalanra hagyta.
1456-ban a káptalan birtoka volt és V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságát később Mátyás király is megerősítette.
1557-1558-ban a török hódoltság alatt a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett, és 1647-ben már a puszta telkek között szerepelt.
1648-ban Dőry István és Török András kapták meg adományként.
1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet 1702-ben meg is ítélt neki, de a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba került, és Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni.
Egy 1717. évi jegyzék a falut Kistúr néven említi.
1735-ben ismét puszta lett, majd 1752-ben a tisza-marosi határőröké lett és ekkor újra benépesült.
1774-ben a nagykikindai kerülethez csatolták, majd 1876-ban annak feloszlatása után Torontál vármegyéhez került.
1910-ben 3053 lakosából 507 magyar, 2511 szerb volt. Ebből 454 római katolikus, 2558 görögkeleti ortodox, 31 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
Örvösfalu Ókeresztúr a középkorban határos volt a valószínűleg a középkorban elpusztult Örvösfalu-val, melynek 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak birtokosai.
1450-ben a falu földesurai az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál.
Örvösi Pál neve 1469-ben tűnt fel utoljára, mikor a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatták.
Népesség Demográfiai változások
Etnikai összetétel Nemzetiség Szám % Szerbek 1131 69,81 Cigányok 220 13,58 Magyarok 152 9,38 Jugoszlávok 36 2,22 Horvátok 10 0,61 Macedónok 8 0,49 Montenegróiak 4 0,24 Ukránok 2 0,12 Szlovákok 2 0,12 Muzulmánok 2 0,12 Bunyevácok 2 0,12 Oroszok 1 0,06 Románok 1 0,06 Bosnyákok 1 0,06 Egyéb/Ismeretlen
Jegyzetek
Források : Torontál vármegye. Torontál vármegye községei, 99. oldal
További információk Ókeresztúr története
Kategória:Az Észak-bánsági körzet települései Kategória:Torontál vármegye települései