bélyegkép|jobbra|Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor portréja (1840-es évek) Az alföld Petőfi Sándor egyik legismertebb költeménye. A mű 1844 júliusában született. A cím témamegjelölő. A címben azért szerepel kis betűvel az alföld szó, mert a költő nem csak az Alföldre, mint földrajzi tájegységre, hanem szűkebb szülőhazája vidékének jellegére is gondol. A vers a tájleíró költemények műfajába tartozik. Először nagy vonalakban mutatja be a vidéket, majd egyre inkább közelít a pontos részletekig, végül nagyon aprólékosan írja le a látnivalókat. A mű vége meghitt, szenvedélyes vallomás, a szülőföld szeretetéről vall, az utolsó három sor végakaratként hangzik.
Szerkezete Első egység Az 1-2. versszak ellentétre épül: a Kárpátok romantikus tája és a szülőföld ellentétére.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.
Második egység 3-10. versszak: a nézőpont fent van, belát mindent (Dunától a Tiszáig). Bemutatja a jellegzetes állatokat (gólya, ménes, vércse, gyík), emberekkel is találkozhatunk a műben (csikós, gulyás, betyár). Hangutánzó és hangfestő szavakat alkalmaz. Fentről lejön és ott folytatja a táj bemutatását. Jellegzetes épület a tanya, a csárda és a kocsma. Egyre apróbb képek jelennek meg. Újra hangutánzó szavakat használ (alliteráció). Tovább sorolja a növényeket (királydinnye, árvalányhaj, búza, nyárfa). A legkisebb képig jutott el.
Harmadik egység 11.-12. versszak: hirtelen váltás következik. Gondolatjel van a 11. versszak végén. Ismétléssel erősíti a mondanivalóját. A Szózatra is utalást tesz.
Keretes vers, műfaját tekintve tájleíró költemény. A mű verselése ütemhangsúlyos, azonkívül minden versszak félrímes.
Az alföld világa bélyegkép|Markó Károly: Magyar alföldi táj gémeskúttal (1853) Emberek Állatok Növények csikósok gulyák búza betyárok ménesek nád vadlúdakPetőfi Sándor versében „vadlúdak” szerepel, mai helyesírással: vadludak. nyárfaerdő vércse királydinnye gyíkok árvalányhaj szamárkenyér gyümölcsfák
A vers Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra.
A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan.
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek.
Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. -
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. (Pest, 1844. július)
Jegyzetek
Források Az alföld szövege A tájleíró költemény elemzése Petőfi Sándor tájköltészete - Érettségi 2012
További információk A vers szövege a MEK-ben
Kategória:Petőfi Sándor művei