érzet ()
rzeczownik (1.1) odczucie (1.2) poczucie
(1.2) biztonságérzet • előérzet • felelősségérzet • igazságérzet • kötelességérzet • közérzet • önérzet • szégyenérzet
éreztetés, érezhetőség, érzék, érzékiség, érzékelés, érzékeltetés, érzés, érzelem, érzékeny, érzékenység, érzékenykedés, érzelgés érez, éreztet, érződik, érzékel, érzékeltet, érzékenyül, érzékenykedik, érzeleg érezhető, érzéki, érzelmi, érzelmes, érzelgő, érzelgős, érzékeny