A vinil-klorid (vagy monoklór-etilén) egy szerves vegyület, az etilén klórtartalmú származéka (H2C=CHCl). Színtelen, szagtalan, nagyobb koncentrációban édeskés szagú, narkotikus hatású gáz, mérgező tulajdonságú. Vízben igen kevéssé oldódik, de etanol és dietil-éter jól oldja. Gyakorlati jelentősége nagy, nagy mennyiségben használják fel PVC gyártására.
Kémiai tulajdonságai Fény vagy hevítés hatására polimerizálódik, PVC-vé alakul. Gyúlékony gáz, meggyújtva elég, égésekor hidrogén-klorid és nyomokban foszgén keletkezik.
Előállítása A vinil-kloridot a legnagyobb mennyiségben etilénből kiindulva állítják elő. Az etilént klór addíciójával 1,2-diklór-etánná alakítják. Ebből hevítés hatására hidrogén-klorid lép ki (elimináció) és vinil-kloriddá alakul.
Egy másik eljárás szerint acetilénből higany(II)-klorid katalizátor jelenlétében állítják elő hidrogén-klorid addíciójával.
Felhasználása A vinil-klorid polimerizációjával PVC-t (poli-(vinil-klorid)) állítanak elő, ami fontos műanyag. A PVC-hez különböző lágyítókat adnak, így különböző keménységű műanyagok készíthetők. PVC-ből készülnek fóliák, csövek, padlóburkolatok és számos használati tárgy.
Veszélyei A vinil-klorid mérgező tulajdonságú. Keringési zavarokat idézhet elő, a máj és a lép károsodását okozhatja. Májrákot okozhat hosszabb behatás esetén.
Források Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet Furka Árpád: Szerves kémia Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai. Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp Vegyészeti Lexikon, 1984 Műszaki Könyvkiadó,
Hivatkozások
Kategória:Szerves klórvegyületek