A Q-kódok, illetve az ezeket összefoglaló Q-kódex hárombetűs kódokból állnak, amelyek a hajózásban, a repülésben és az amatőr rádiózásban használatos típusüzeneteket nemzetközi szabvány szerint helyettesítik. A kódok első betűje mindig Q.
A 20. század elején a rádiókommunikáció szikratávírók, majd rádiófrekvenciás távírók segítségével zajlott, ezeken morzekódba átírt üzeneteket továbbítottak. A morzekód viszonylag lassú átviteli mód, emiatt rendszeresen kényelmetlenséget és időveszteséget okozott az üzenetek sablonos részeinek teljes szövegben való, betű szerinti továbbítása. Például a "veszi az adást?" vagy az "azonosítsa állomását" üzenetek gyakran kerülnek sorra, és értelmetlen vesződséggel jár ezek leadása minden alkalommal. A probléma már a vezetékes távírók kezelői számára is ismert volt, a távírászok hamarosan rövidítéseket kezdtek alkalmazni. Ahogy a távírók és az azt használó tengeri hajók által átfogott terület nőtt, egyre nagyobb területeken kellett a rövidítéseket összehangolni, végül egységesíteni. Az egységesítési törekvések eredményeinek egyike a Q-kódex.
Rövid története Az első Q-kódokat 1909 körül a brit kormány dolgoztatta ki kereskedelmi hajói és a parti állomások részére. A kódok megkönnyítették a kommunikációt különböző anyanyelvű tengeri rádiótávírászok között is, így hamarosan a nemzetközi használatba is átkerült. Az 1912. július 5-én, Londonban aláírt 3. Nemzetközi Rádiótávírászati Egyezmény (Third International Radiotelegraph Convention) függelékében már negyvenöt Q-kód volt felsorolva. A Q kezdőbetűvé választásának az egyik valószínű oka az, hogy az angol nyelvben, mint a legtöbb európai nyelvben is, a Q-val kezdődő szavak listája igen rövid, és néhány rövidítés kivételével minden esetben U betű követi, tehát az összetéveszthetősége elhanyagolható.
bélyegkép|250px Néhány Q-kódot hamarosan átvett az amatőr rádiózás. 1915 decemberében a csak egy évvel korábban megalakult amerikai rádiótávközlési egyesület, az ARRL elindította QST című, rádióamatőröknek szóló lapját. Címül az „általános hívás minden állomásnak” jelentésű, az amatőrök között addigra már ismertté vált Q-kódot választották.
Az eltelt évtizedek során a Q-kódexet számos alkalommal újabb kódokkal bővítették. Így már rövidítések találhatók benne az időjárási adatok közléséhez, a rádió-iránykeresés és a rádiónavigáció eljárásaihoz, és balesetek sérültjeinek vagy túlélőinek felkutatására vonatkozó információk közléséhez is.
Ugyanakkor vannak olyan kódok, amelyeknek az átalakult gyakorlat értelmetlenné tette a használatát. Például a QSW kódnak kezdetben ez volt a jelentése: „Emelje a szikra frekvenciáját.” Ám az egyszerre sok frekvenciasávot elfoglaló szikratávírók használatát az 1920-as években általánosan beszüntették, vagyis a kódot ezzel a jelentéssel fölösleges lett volna fenntartani. Így ezt és a hasonlóan idejétmúlttá vált kódokat az időnként nemzetközi együttműködésben elvégzett átdolgozások során felszabadították, illetve új jelentést határoztak meg hozzájuk. A QSW kód jelentése ma: „A ... kHz-es frekvencián fogok adni.”
A technikai lehetőségek bővülésével együtt a rádiókommunkáció egyes területein a morzejeles adást kivonták a gyakorlatból. Részben a betűírásos digitális üzenetváltást, a rádiótelexet és utódait vették használatba – ezek legutóbbi változata a légi közlekedésben használt AFTN rendszerangol Wikipédia: Aeronautical Fixed Telecommunication Network –, részben pedig a szóban történő kommunikációt. Az igény a szabványüzenetek gyors továbbítására azonban ezzel nem szűnt meg, így a Q-kódok egy részét jelenleg (2009) is használják, többnyire a betűírásos üzenetekben, de az élőszavas kommunikációban is. Így ha egy rádióamatőr ezt a kérdést teszi fel: „Mi a QTH-d?”, akkor csak arra kíváncsi, hogy a másik fél pontosan hol van, mik a földrajzi koordinátái. Ha egy frekvencián akár szóban, akár morzejelekkel a QRL kódot közli, akkor azt akarja megtudni, hogy használja-e éppen azt a frekvenciát valaki. A légiforgalomban rendszeresen használatban van a QNH kód, amely az utána következő számmal együtt a magasságmérők beállításához közöl egy aktuális légnyomásértéket (lásd még Nyomásmagasság).
Azokon a területeken, ahol a morzekódos rádióforgalmazás nem szűnt meg, például a távolsági amatőr rádiózásban, a Q-kódokat és másféle egyezményes rövidítéseket még ma is használják. A tévedési lehetőségek csökkentése érdekében az amatőr rádióállomások hívójelei között ma sem szerepelhetnek Q betűvel kezdődő azonosítók.
A Q-kódex mintájára másféle rövidítéskódexek is születtek, így például a NATO tagországai közül sokban használják a katonai célú kommunikációban a Z-kódexet, olyan típusközleményekkel, amelyeket más kódexek nem tartalmaznak egységesen. Ezeken felül a különféle kommunikációs területeken számtalan egyéb rövidítés létezik, amelyek hivatalos vagy csupán egyezményes összefoglalókból ismerhetők meg.
A Q kódok felosztása különféle szolgálatok között +Q kód tartománySzolgálatQ[A..N][A..Z]Légiforgalmi irányítás Q kódjai (ICAO által rendszeresítve)QN[A..Z]Hálózati irányítási kódok, különféle szolgálatok eltérően használjákQ[O..Q][A..Z]Hajózási forgalmi kódokQ[R..U][A..Z]Rádióforgalmazási Q kódok (ITU által rendszeresítve). Mindegyik szolgálat használja, amely rádiófrekvenciás úton kommunikál. bélyegkép|300px|morzetávíró 1837-ből A kódok értelmezése Egy Q-kódnak szinte mindig két különböző értelmezése van. A kód az üzenetben elküldhető kérdésként, ekkor a végére egy kérdőjelet is tesznek, és küldhető válaszként vagy kijelentésként, ekkor nincs utána írásjel. Ha például egy rádióállomás, amely lehet szárazföldi, tengeri, légi egyaránt, ezt az üzenetet küldi el: QRV? az egyenértékű azzal, mintha ezt a kérdést tenné fel a másik állomásnak: Készen áll? Ha a másik állomás felkészült a korábban már egyeztetett lépésre vagy manőverre, akkor nem azt válaszolja, hogy YES, hanem elküldi a válaszváltozatát a kérdésnek, amely ez esetben megegyezik: QRV ("Igen, készen állok.") Ha az igenlő választ így küldik el, az biztosítékot ad arra, hogy az állomás valóban arra a kérdésre válaszol, amire a másik a választ várja, illetve hogy a két állomás között nem történt félreértés.
Az is lehetséges, hogy ha az egyik állomás felkészült a műveletre, és ezt kérdés nélkül tudatni akarja a másik állomással, akkor szintén ezt az üzenetet küldi el: QRV ("Készen állok.")
Hasonló a helyzet a „QFI” kóddal. Kérdésként: QFI? ("A repülőtér fényei égnek?") válaszként pedig: QFI ("Igen, a repülőtér fényei égnek.") Ha kérdés nélkül küldi el az állomás ezt a kódot, akkor az itt már mást jelent: QFI ("Kérem, kapcsolja be a repülőtér fényeit.") Itt jegyzendő meg, hogy a nyílt kódolást, mint például a Q-kódot is használó rádióállomások, pilóták, távírászok egyéb rövidítéseit más gyűjtemények, szabályzatok rögzítik, így az igenlő és nemleges válaszok, az üdvözlés, a bemutatkozás formuláit is. A „nem” válasz rövidítésére az egyik ilyen rendszer szerint az „N” betűt használják, a „NO” üzenetet a №, azaz a sorszám jelölésére tartják fenn. Ezek szerint az előbbi kérdésre lehetséges a következő válasz is: QFI N ("Nem, a repülőtér fényei nem égnek.") Megjegyzés: hasonlóképp formulagyűjtemények alapozzák meg a teljes szavakban fogalmazott üzeneteket is, azért, hogy az állomások lehetőleg kiismerhető, félreérthetetlen szerkezetű üzeneteket váltsanak egymással. A repülésben használt ilyen gyűjteményt fónia néven ismerik.
Sok olyan Q-kód van, amelyhez kiegészítő adatok is tartoznak. Egy repülőgép a repülőtér gurulóutjain való közlekedéskor például kérdezheti ezt: QCH ...? ("Gurulhatok a ... pontig?") A három pont itt egy a helyzet szerint választott azonosító jel helyét jelöli. Ha a gurulóutak egyik várakozási pontját TWY-Y-nak hívják, akkor az arra vonatkozó kérdés így szól: QCH TWY-Y? ("Gurulhatok a TWY-Y pontig?") Az irányítószolgálattól érkező válasz: QCH ... ("Engedélyezem a gurulást ... pontig.")
Bonyolultabb eset a következő példa: QMU ...? Itt már jól látszik a rövidítések által nyert idő, ugyanis ez a kérdés ezt helyettesíti: "Mennyi a felszíni hőmérséklet a ... helyen, és mennyi a harmatpont ugyanott?"
A válaszul közölt információ így néz ki: QMU ... ... ... ... ("A felszíni hőmérséklet ... helyen ... órakor ... Celsius-fok volt, a harmatpont ugyanakkor ... Celsius-fok.")
A válasz már négy paramétert tartalmaz, amelyek sorrendje mindig ugyanaz, felcserélni őket soha nem szabad, hiszen attól megváltozhatna az üzenet értelme. Például a tököli reptérről egy száraz őszi délután érkezhet ez a válasz: QMU LHTL 1600 12 9 Az adatokból már az is látszik, hogy ha a levegő páratartalma nem változik, akkor az éjjel esetleg 7-8 °C-ra hűlő levegőben enyhe köd várható, amely a látástávolságot csökkenti.
Nézzünk meg még egy sajátos esetet: QOD ...? ("Kommunikálhatunk ... nyelven?") Ebben a hajózásban használt kódüzenetben a nyelv helyén egy kódszámnak kell állnia, 0-tól 9-ig tíz nyelv van a számhoz rendelve, ezek közül kell választani. (Holland, angol, francia, német, görög, olasz, japán, norvég, orosz, spanyol.) A kérdés ez esetben több számot is felsorolhat. A válasz természetesen szintén ezeknek a kódszámoknak valamelyikét fogja tartalmazni.
Egy üzenetben természetesen több Q-kód, egyéb rövidítés és adat is szerepelhet. Utolsó példaként nézzük egy szorult helyzetbe került kisebb repülőgép üzenetét: BUD APP W-KYTN QDU QDU QBF FL130 VEBOS QTM 113 380 KT AIR QFH? QFH? W-KYTN Eszerint a W-KYTN jelű gép a budapesti közelkörzeti irányítót értesíti arról, hogy megszakítja a műszeres navigálásra épített repülési tervet, feltehetően valami műszaki hiba miatt, felhőben repül a 130-as repülési szinten (kb. 4 km magasan) megközelítőleg a VEBOS navigációs pont felett (a Velencei-tó közelében), 113 fokos (kelet-délkeleti) irányban, 380 csomós sebességgel, és engedélyt kér a felhőalap alá való süllyedésre, nyilván hogy vizuális navigációra térhessen át. Az irányítószolgálat az engedélyt valami ilyen formában fogja közölni: W-KYTN W-KYTN QFH QFH BUD APP az ismétlést az egyértelmű, félreérthetetlen válaszadás indokolja, mivel a téves magasságváltás egy erős forgalmú körzetben közvetlen veszélyhelyzetet idézhet elő.
Említést kíván, hogy a példákban látható szóközök közül azokat, amelyek hiánya semmiképpen nem okozhat félreértést, így a Q-kód és az azt követő első paraméter közötti szóközt is gyakran elhagyják. Eszerint az előbbi példában látható irányszög-adatot így is közölhetik: "QTM113".
Példák 140px|balra A Q-kódex QAA–QNZ tartományában a légiforgalomban, a repülésben használatos szabványüzenetek szerepelnek,a tartomány kódjairól a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet dönt a QOA–QQZ tartományban pedig a tengeri hajózásban használt üzenetek. A QRA–QUZ tartományban a két terület közösen használt üzeneteit, valamint a rádiótávközlésben előkerülő általános célú üzeneteket találjuk, a rádióamatőrök is sok kódot használnak ezek közül.a tartomány kódjairól a Nemzetközi Távközlési Egyesület dönt A megnevezett tartományokban számos olyan kód van, amelyhez jelenleg nem tartozik rögzített jelentés, ezeknek a felhasználásáról az ide vonatkozó nemzetközi egyezmények időről időre újra rendelkeznek.
A kódtartományokban annak általános céljától eltérő, külön zónák is előfordulnak, így például a QJA–QJZ kódok a radioteletype (RTTY),angol Wikipédia: radioteletype azaz egyfajta betűírásos telexkapcsolat területén merülhetnek fel.
A QVA-QZZ tartományt egyelőre fenntartják későbbi felhasználásra.
Hajózás A hajózás sajátos üzenetei számára fenntartott QOA–QQZ sorozat nagy része még felhasználatlan. Az üzenetek zöméhez a repülési és az általános üzenetek között találhatók megfelelő kódok.
QOB? "Tud rádiótelefonon beszélni, a 2182 kHz-es vészfrekvencián?"
QOC "Beszélhetünk rádiótelefonon a 16-os általános csatornán.
QOH ... "Küldjön egy ... másodperces mérőjelet."
QOT? "Veszi az adásomat? Várhatóan hány perc múlva áll készen az adásra?"
QOL? "Van SELCAL vevőkészüléke? Mi a hívószáma?"