V. Benedek pápa

V. Benedek pápa (, melléknevén ; Róma, ismeretlen időpontban – Hamburg, 965 vagy 966. július 4.) 964 májusától 964. június 23-ai letételéig, illetve a Szentszék hivatalos pápalistája szerint július 4-éig volt Róma püspöke, a katolikus egyház feje és a Pápai Állam uralkodója. A Szentszék mai hivatalos pápalistája szerint a 132. pápa volt. Közvetlen elődje XII. János, hivatalos utóda VIII. Leó volt.

Pontifikátusa a 10. századi római pápaság egyik legbonyolultabb és kánonjogilag legnehezebben értelmezhető szakaszára esett. I. Ottó császár 963-ban letette XII. Jánost, és VIII. Leót állította a pápai székbe. A rómaiak azonban később elűzték Leót, XII. János visszatért, majd 964. május 14-én meghalt. Ezután a római klérus és nép Benedeket választotta pápává, amit Ottó nem fogadott el.

Benedeket a források tanult, jámbor és tiszteletre méltó római diakónusként mutatják be. Műveltsége miatt kapta a Grammaticus melléknevet. Pápasága alig egy hónapig tartott, ezért jelentős egyházkormányzati vagy tanítóhivatali intézkedés nem maradt fenn tőle. Történeti jelentősége elsősorban abban áll, hogy személye körül különösen világosan megmutatkozott a római pápaválasztás szabadsága, a császári beavatkozás, a helyi római egyházi és világi akarat, valamint a pápai jogfolytonosság közötti feszültség.

Neve és mellékneve A pápa latin neve Benedictus, magyarul Benedek. A forrásokban gyakran Benedictus Grammaticus néven is szerepel. A Grammaticus melléknév a középkori iskolai műveltségre, a latin nyelvben, írásbeliségben és egyházi tudományokban való jártasságra utalt.

Ez a megjelölés V. Benedek esetében különösen fontos, mert a 10. századi római pápaság sok szereplőjét inkább családi kapcsolatok, római arisztokrata befolyás vagy császári támogatás révén ismerjük. Benedek viszont a forrásokban elsősorban tanult klerikusként, római diakónusként és tiszteletben álló egyházi emberként jelenik meg.

Forráshelyzet és kronológiai bizonytalanságok V. Benedekről nem maradt fenn önálló, részletes életrajz a Liber Pontificalis klasszikus sorozatában. A Treccani szerint eredetéről kevés biztos adat ismert; római születését, diakónusi rangját és műveltségét azonban több középkori forrás is tanúsítja.

A legfontosabb adatok Liudprand cremonai püspök Historia Ottonis című művéből, Flodoard évkönyveiből, Merseburgi Thietmar krónikájából, Brémai Ádám művéből, valamint későbbi pápakatalógusokból és regesztákból ismertek. A források azonban különböző politikai és egyházi nézőpontból íródtak. Liudprand Ottó császár környezetéhez állt közel, ezért a császári álláspontot erősebben érvényesítette. Brémai Ádám és más későbbi szerzők viszont Benedek személyes jámborságát és tiszteletreméltóságát emelték ki.

A kronológia sem teljesen egységes. Benedek megválasztását a források 964 májusára, gyakran május 22. körülre teszik. Letétele 964. június 23-án történt. A halál éve bizonytalan: a Catholic Encyclopedia 965-öt, a Britannica és a Magyar Katolikus Lexikon 966-ot ad meg, míg a Szentszék hivatalos pápalistája pontifikátusának végét július 4. 964 vagy 965 alakban közli. Emiatt a szócikk a dátumokat forráskritikai óvatossággal kezeli.

Történelmi háttér V. Benedek pápaságát a XII. János és I. Ottó közötti konfliktus nélkül nem lehet megérteni. XII. János 962-ben császárrá koronázta Ottót, de kapcsolatuk hamar megromlott. A pápa politikai manőverei, a római belső viszályok, valamint az itáliai hatalmi küzdelmek miatt Ottó 963-ban bevonult Rómába.

A császár részvételével tartott 963-as zsinat letette XII. Jánost, és VIII. Leót választotta meg. Leó megválasztása azonban kánonjogilag erősen vitatott volt: a Treccani szerint eredetileg laikus volt, és nagyon rövid idő alatt kapta meg az egyházi rendeket, mielőtt pápává szentelték. A rómaiak jelentős része ezért nem tekintette őt szabad és szabályos választással hivatalba került pápának.

Ottó távozása után a rómaiak fellázadtak VIII. Leó ellen, elűzték őt, és XII. János visszatért. 964 februárjában XII. János zsinatot tartott, amely VIII. Leót a pápai szék betolakodójának nyilvánította. XII. János azonban 964. május 14-én meghalt. A római klérus és nép ekkor nem VIII. Leót hívta vissza, hanem új pápát választott.

A korszakot a történetírás gyakran a Saeculum obscurum részeként említi. A kifejezés azonban könnyen félrevezető, ha pusztán erkölcsi ítéletként használják. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy a 10. századi római pápaságot erősen befolyásolták a helyi arisztokrata csoportok, az itáliai politikai viszonyok és a német-római császári hatalom. Benedek rövid pontifikátusa éppen e három tényező ütközésének egyik legélesebb példája.

Élete pápasága előtt V. Benedek Rómában született. Apját a Magyar Katolikus Lexikon Jánosnak nevezi. Születési évét és családi hátterét nem ismerjük biztosan. Nem maradt fenn olyan adat, amely valamely nagy római arisztokrata családhoz kötné; a források inkább a római klérus tagjaként és tanult diakónusként említik.

Flodoard szerint Benedek scriniarius, vagyis az Apostoli Szék jegyzője vagy írnoka volt. Ez a tisztség a pápai kancellária, az oklevéladás és az egyházi adminisztráció világához kapcsolódott. A pápai írnokoknak jártasnak kellett lenniük a latin jogi és egyházi nyelvezetben, az oklevélformulákban és a levelezési gyakorlatban. Ez jól magyarázza a Grammaticus melléknevet is.

Egyes források szerint Benedek a római iskolai vagy kancelláriai környezetben is működött. Pontos hivatalai nem rekonstruálhatók teljes biztonsággal, de diakónusi rangja, írnoki feladatai és műveltsége alapján a római egyház adminisztratív és liturgikus életének megbecsült tagja lehetett.

Megválasztása XII. János halála után a római klérus és nép új pápát választott. A választás V. Benedekre esett, valószínűleg 964. május 22-én. A Catholic Encyclopedia szerint a rómaiak a tanultságáról ismert Benedek bíboros-diakónust választották meg.

A választás hátterében a rómaiak császári beavatkozással szembeni ellenállása állt. A római klérus és nép a hagyományos pápaválasztási jogára hivatkozva kívánt pápát választani. Ottó viszont úgy tekintette, hogy a 963-as zsinat által megválasztott VIII. Leó törvényes pápa, és Benedek megválasztása megsértette a császár által kikényszerített rendet.

A Treccani szerint a rómaiak követeket küldtek Ottóhoz, hogy megkérdezzék álláspontját Benedek választásáról. A császár haraggal fogadta a hírt, és kijelentette, hogy ostrom alá veszi Rómát, amíg Benedeket kézre nem keríti, és VIII. Leót vissza nem helyezi. A rómaiak ennek ellenére beiktatták Benedeket, és egy ideig kitartottak mellette.

Benedek választása tehát nem egyszerűen „lázadás” vagy „bitorlás” volt. A rómaiak saját egyházi és városi jogaik alapján jártak el, miközben a császár a korábban kikényszerített hűségeskükre és VIII. Leó elismertetésére hivatkozott. A pápaság későbbi hivatalos listája Benedeket a pápák sorában tartja számon, ami azt mutatja, hogy személyének megítélése nem redukálható a császárpárti források álláspontjára.

Rövid pontifikátusa V. Benedek pontifikátusa mindössze néhány hétig tartott. Nem maradt fenn tőle pápai bulla, zsinati határozat vagy önálló teológiai irat. Rövid uralma alatt legfontosabb szerepe nem valamely nagy törvényhozó vagy reformintézkedésben állt, hanem abban, hogy személye a római pápaválasztás szabadságának és a császári beavatkozásnak a vitájában központi alakká vált.

A rómaiak egy ideig ellenálltak Ottónak. A Treccani Liudprand és Benedetto del Soratte krónikája alapján megemlíti, hogy Benedek az ostrom idején a városfalakon is megjelent, és bátorította a védőket; a pápához hű rómaiak korábban esküt tettek, hogy nem hagyják el őt. A hagyomány szerint Benedek egyházi büntetéssel is fenyegette a vele szemben fellépőket.

Az ostrom azonban hamar súlyos élelmiszerhiányt okozott. A város lakói végül megnyitották kapuikat, és átadták Benedeket a császárnak. Ez a fordulat nem azt jelzi, hogy Benedek személye iránt megszűnt volna minden tisztelet, hanem inkább azt, hogy Róma katonailag és ellátásilag nem tudott tartósan ellenállni az Ottó vezette haderőnek.

Letétele a lateráni zsinaton 964. június 23-án Róma átadta Benedeket Ottónak. Ezután zsinatot tartottak a Lateránban, amelyen VIII. Leó és Ottó jelenlétében Benedeket letették.

Liudprand császárpárti elbeszélése szerint Benedek elismerte, hogy jogtalanul foglalta el a pápai széket, letette a pápai jelvényeket, és VIII. Leó, valamint Ottó irgalmára bízta magát. E beszámoló azonban forráskritikai óvatosságot igényel, mert Liudprand Ottó politikájának igazolásában volt érdekelt. A Catholic Encyclopedia ezért úgy fogalmaz, hogy valószínűbb Benedek erőszakos lefokozása, mint az, hogy teljesen önként nyilvánította volna magát betolakodónak.

A zsinaton Benedeket megfosztották pápai méltóságától, és diakónusi rangra fokozták vissza. Ezután Rómából száműzték, és Ottó magával vitte Németországba. A letétel jogi értékelése szorosan összefügg VIII. Leó megítélésével: ha VIII. Leót teljesen törvényes pápának tekintjük, Benedek választása ellenpápai igénynek minősülhet; ha viszont VIII. Leó hivatalba kerülését érvénytelennek vagy legalább súlyosan vitatottnak tartjuk, Benedek választása másként értékelhető.

Száműzetése Hamburgban Benedeket Hamburgba vitték, ahol Adaldag hamburg–brémai érsek gondjaira bízták. A források szerint Adaldag tisztelettel és kímélettel bánt vele. A Catholic Encyclopedia azt is megemlíti, hogy néhány német klerikus továbbra is pápaként tekintett Benedekre.

Hamburgi életéről kevés adat maradt fenn. A későbbi források azonban kedvezően emlékeznek meg róla. A Treccani szerint Brémai Ádám és más szerzők jámbor, tiszteletreméltó, Krisztus szolgálatában élő férfiként mutatták be. Ezek az adatok arra utalnak, hogy Benedek száműzetése nem nyilvános megaláztatásként folytatódott, hanem felügyelet alatt, de egyházi tiszteletben részesülve élt.

A száműzetés ugyanakkor kényszerhelyzet volt. Benedek nem önként vonult vissza, hanem a császári beavatkozás következményeként került Hamburgba. A római pápai székhez való visszatérésére nem nyílt lehetősége.

Halála és temetése Benedek Hamburgban halt meg, július 4-én. A halál éve bizonytalan. A Catholic Encyclopedia 965-öt, a Britannica és a Magyar Katolikus Lexikon 966-ot közöl, a Treccani pedig azt állapítja meg, hogy július 4-én, de pontosan meg nem határozható évben halt meg, valószínűleg nem sokkal száműzetése után.

Először Hamburgban temették el. Brémai Ádám szerint maradványait később Rómába vitték. A New Catholic Encyclopedia 988-ra teszi a translatiót, vagyis a maradványok átvitelét. A Treccani szerint a hamvak római elhelyezésének pontos temploma nem ismert, de a hagyomány III. Ottó intézkedéséhez köti a test Rómába vitelét.

Kánonjogi és történeti megítélése V. Benedek megítélése a pápalisták egyik nehezebb kérdése. A probléma lényege VIII. Leó jogállása. Ha VIII. Leó 963-as megválasztását törvényesnek tekintjük, akkor Benedek 964-es választása ellenpápai igényként értelmezhető. Ha viszont VIII. Leó megválasztását azért tartjuk érvénytelennek vagy súlyosan vitatottnak, mert XII. János még élt, és Leót császári nyomással, kánonjogilag rendkívüli módon tették pápává, akkor Benedek választása XII. János halála után a római klérus és nép szabályos választásaként is értékelhető.

A Szentszék hivatalos pápalistája V. Benedeket a pápák sorában tartja nyilván, mégpedig a 132. pápaként. A New Catholic Encyclopedia ugyanakkor idézi az Annuario Pontificio feltételes megjegyzését: ha VIII. Leó törvényes pápa volt, akkor V. Benedeket ellenpápának kell tekinteni. A Britannica ezért tömören úgy fogalmaz, hogy Benedek „pápa vagy ellenpápa” volt.

Egy enciklopédikus szócikkben ezért kerülni kell az egyoldalú minősítést. Benedek személyét a források kedvezően jellemzik, megválasztását a római klérus és nép hajtotta végre, de pápasága nem tudott érvényesülni a császári hatalommal és VIII. Leó visszahelyezésével szemben.

Történeti jelentősége