Helios–2 közös amerikai/német űreszköz, a második német Naprendszer-kutató űreszköz.
Küldetés 1966-ban Ludwig Erhard, Németország kancellárja és Lyndon B. Johnson, amerikai elnök együttműködési megállapodást kötött a világűrkutatás érdekében.
Jellemzői A NASA és a Német Űrügynökség (DFVLR) együttműködésében készítették és üzemeltették. A DFVLR biztosította az űregységet, a NASA adta a fellövéshez szükséges feltételeket.
Megnevezései: Helios–2; Helios–A; COSPAR: 1976-003A; Kódszáma: 8582. Előző űreszköz: Helios–1.
1976. január 15-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–41 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Titan IIIE–Centaur D-1T hordozórakéta segítségével emelkedett a magasba. Az orbitális egység heliocentrikus pályán mozgott, 190 nap alatt tett meg egy pályafordulatot.
Formája túlméretezett orsóra hasonlít. Maximális átmérője nyitott pozícióban (antennákkal) 2,77, magassága 4,23 méter, a szonda testének átmérője 2,12 méter. Három tengelyesen forgás-stabilizált űreszköz. Külső felülete a hő- és mikrometeorok ellen speciálisan szigetelt, hűtött. Forgási sebességének (1 fordulat/másodperc) következtében a napenergia csak pillanatokra érte az adott felületet, a hőhatás ezért egyenletesen oszlott el rajta. Tömege 376 kilogramm. Pályasebessége . Az űreszköz 3 millió kilométerrel közelebb került Naphoz (), mint a Helios–1. Ennek eredményeként 10 százalékkal több hőnek volt kitéve.
Műszerezettsége: plazma érzékelő; két fluxus magnetométer; kereső magnetométer; plazma- és rádióhullám kísérletek (6 Hz és 3 MHz között); kozmikus sugárzást mérő detektorok; elektron detektor; állatövi fény fotométer; mikrometeorit analizátor; égi mechanika kísérlet; Faraday forgatási kísérlet. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították.
Érdekes adatok a Szovjetunió és az USA után a német a harmadik nemzet a Naprendszert kutató űrszondájával, a Centaur hordozórakéta első sikeres alkalmazása, 371,2 kilogramm tömege 10 tudományos műszert tartalmazott, aktív szolgálati idejét 18 hónapra tervezték, de 6 évig szolgált, forgási sebessége (az alkalmazott hűtési technikák) 20 °C-on tartotta a belső hőmérsékletet. A külső felület pillanatokra 300 °C-ra melegedett. a Helios-program költsége mintegy 260 millió amerikai dollár, a tartalék műhold Münchenben van kiállítva, sebességi rekordja km/h, azaz 70,22 km/s.
1981 decemberében az űreszközzel megszakadt a kapcsolat.
Források
Külső hivatkozások
Kategória:Helios-program Kategória:1976 az űrkutatásban
de:Helios (Sonde)