III.Az első III. Eduárd, halála után elölről kezdték az angol királyok számozását. Eduárd, más néven HitvallóKegyessége és a papság bőkezű pártfogása miatt kapta melléknevét. (Révai nagy lexikona, VI. kötet, 141. oldal) Szent Eduárd (angolul: Edward the Confessor), (1005 márciusahttp://genealogy.euweb.cz/brit/cerdic2.html#EC – 1066. január 5.Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, , ill. , 55. oldalMagyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, , 7. kötet, 14. oldalRévai nagy lexikona, VI. kötet (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 141. oldal), az utolsó előtti angolszász királyEurópa uralkodói, 55. oldal. Valójában az utolsó angolszász király nem Eduárd utóda, II. Harold volt, hanem Edgár Atheling, Száműzött Eduárd fia, aki 1066-ban – Harold halála és Normandiai Vilmos koronázása közt – pár hétig viselhette a királyi címet, de Vilmos javára megfosztották a tróntól. 1042-től haláláig; Angliában a tényleges hatalom az oligarchák (Wessexi Godwin és hat fia,Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), , 424. oldal Merciai Leofric, és az északi részek ura, Siward) kezében nyugodott, a szentéletű Eduárd számára leginkább csak a keresztény vallás gyakorlása jutott.

Élete bélyegkép|balra|125px|Hitvalló Eduárd pénzérméje bélyegkép|balra|125px|Szent Eduárd koronája II. Ethelred angol király és annak második felesége, Normandiai Emma fia volt. 1016-ban, édesapja halála után Normandiába menekült. Egy sikertelen kísérlet (1036) után 1042-ben, féltestvérének Hardeknutnak a halála után – egy válságos időszak közepette – került az ország élére. Megválasztásában a wessexi earl (gróf), Godwin játszotta a fő szerepet,Szántó Tibor György: Anglia története, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, , 28. oldal akiről úgy vélték, hogy csak azért támogatta Eduárd megkoronázását, hogy saját befolyása minél akadálytalanabbul érvényesülhessen.

Eduárd minden idegszálával a Westminsteri apátság építkezéseire összpontosított, de homályosan érezte, hogy élete még ártatlan időtöltéseinek hódolva sincs felhőtlen biztonságban. Nyilván gyakran hallotta, hogy az ő Alfréd bátyját is a mindenható Godwin parancsára fosztották meg látásától. A király úgy vélte, jól teszi, ha rokonától, Normandia hercegétől, Vilmostól kér sürgős segítséget. Az angolok királya londoni és winchesteri udvarában egyre inkább normann urakkal és testőrséggel vette körül magát. Maga is – talán hosszú normandiai tartózkodásának hatására – legszívesebben franciául beszélt, normann módra öltözködött és normannoknak osztogatta a legfőbb hivatalokat. Godwin – gutaütés általi – halála (1053) után fiai, Harold Wessex, illetve Tostig Northumbria earljeként örökölték egész Angliára kiterjedő hatalmát. Eközben a közismerten jámbor Eduárd bőkezűen támogatta az egyházat.Magyar Nagylexikon, 7. kötet, 14–15. oldal Még 1045-benMagyar Nagylexikon, 7. kötet, 15. oldal feleségül vette Godwin leányát, Edgythát, ám házasságuk Eduárd szüzességi fogadalma miatt gyermektelen maradt.

Harold erőteljes fellépésének következtében Eduárd halálos ágyán őt jelölte meg utódjánakSzántó Tibor György: Anglia története, 29. oldal – semmissé téve a Vilmosnak 1051-ben tett korábbi ajánlatait. A Westminsteri apátság felszentelése volt utolsó tette. bélyegkép|jobbra|150px|Edgytha, Eduárd felesége

Családja Eduárd az angolszász nemesek tanácsára 1045. január 23-án feleségül vette Godwin earl leányát, Edgythát (1029 – 1075. december 18.), akitől – még fiatalon tett szüzességi fogadalma miatt – nem született gyermeke.

Egyéb 1161. február 7-én III. Sándor pápa szentté avatta. Ünnepei: január 5. (halála napja), illetve október 13..

Jegyzetek

Források Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in:

Kategória:Anglia uralkodói Kategória:Angol szentek, boldogok Kategória:Romolhatatlanok Kategória:1005-ben született személyek Kategória:1066-ban elhunyt személyek Kategória:A Westminsteri apátságban eltemetett személyek