A maja civilizáció közép-amerikai prehispán civilizáció, amelyet a maja népek fejlesztettek ki és a Kolumbusz előtti Amerika legfejlettebb kultúrája volt. Azon a területen fejlődött ki, amely ma Mexikó délkeleti részét, egész Guatemalát, Belizét, valamint Honduras és El Salvador nyugati részeit foglalja magába.
A kifejlett írás, művészet, monumentális építészet, matematika, csillagászat és orvostudomány terén elért eredményei vetekedtek az ősi Egyiptom és a hellén kultúra virágkorának eredményeivel. Matematikusaik már akkor feltalálták a "nulla" fogalmát, valamint a számok helyi értékének jelentőségét, amikor az európaiak még a római számokkal küszködtek. Képesek voltak pontosan mérni az időt, és az olyan csillagászati eseményeket, mint a nap- és holdfogyatkozások, évszázadokra előre is ki tudták számolni.Peter McGregor Eadie: Mexikó (1997/98)
Még napjainkban is találnak növényzettel benőtt új piramisokat a dzsungelben,index.huː Új maja piramisokat találtak a guatemalai dzsungelben és a LIDAR-t használó régészek olyan ősi utakat azonosítottak, amelyek a maja városokat kötötték össze, és egykor létező hatalmas városok nyomait fedezik fel, amelyekről eddig nem tudtak. Kiderült, hogy a maja civilizáció nagyobb és fejlettebb volt, mint azt korábban gondolták. 300px|bélyegkép|Palenque romjai
A maja civilizáció elpusztult ugyan, de a népcsoport leszármazottai ma is élnek, több mint 6 millió ember, akik több mint huszonnyolc maja nyelvet beszélnek, és zömmel ugyanazon a területen élnek, mint az őseik.Fash, William L. "Maya." In Davíd Carrasco (ed). The Oxford Encyclopedia of Mesoamerican Cultures. : Oxford University Press, 2001.
Történelem A maja civilizáció kialakulásának kezdetét a preklasszikus korszaknak (Kr. e. 2000 – Kr. u. 300) tulajdonítják, a városállamok többsége a klasszikus időszakban (300–950) érte el a csúcspontját. Mire a spanyol konkvisztádorok megérkeztek, a civilizáció már hanyatlóban volt.
Kronológia
A maja civilizáció történetét három fő időszakra osztják: preklasszikus, klasszikus posztklasszikus kor. Ezeket a fő időszakokat kisebb korszakokra osztják, amelyeket azonban a mai tudósok a maja kronológia önkényes felosztásának tekintenek. Az időszakok kezdő és záró dátumának meghatározása a szerzőtől függően akár egy évszázaddal is eltérhet.
+Maja kronológiaEstrada-Belli, Francisco (2011). The First Maya Civilization: Ritual and Power Before the Classic Period (angolul). Abingdon, Reino Unido y Nueva York, EE. UU.: Routledge. Kor neve Korszak DátumŐsi (archaikus) kb. Kr. e. 8000-2000 PreklasszikusKorai preklasszikus Kr. e. 2000-1000Középső preklasszikus Korai középső preklasszikus Kr. e. 1000-600 Késő középső preklasszikus Kr. e. 600-350 Késői preklasszikus Korai Kr. e. 350-1Érett 1-159Késői 159-250KlasszikusKorai klasszikus 250-550Érett klasszikus 550-830Késői klasszikus 830-950PosztklasszikusKorai posztklasszikus 950-1200Késői posztklasszikus 1200-1539Az európaiakkal való kapcsolat / Spanyol hódítás 1511–1697 Masson, Marilyn A. (2012). «Maya collapse cycles». Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (en inglés) (Washington, D. C., EE. UU.: National Academy of Sciences) 109 (45): 18237-18238. ISSN 1091-6490. JSTOR 41829886Pugh, Timothy W.; Leslie G. Cecil (2012). «The contact period of central Petén, Guatemala in color». Social and Cultural Analysis, Department of. Faculty Publications (en inglés) (Nacogdoches, Texas, EE. UU: Stephen F. Austin State University)
Preklasszikus (kb. Kr. e. 2000 – Kr. u. 250) jobb|300px|bélyegkép|Mezo-Amerika kulturális területe, azon belül pirossal a maja civilizáció kiterjedése.(A térképen a klasszikus és posztklasszikus kor főbb városai.) A maják első civilizációjukat a preklasszikus korban fejlesztették ki. A tudósok között azonban vita folyik arról, hogy pontosan mikor kezdődött a maja civilizáció ezen korszaka.
Az agyagművesség és a kerámiakészítés legkésőbb Kr. e. 2300 körül elterjedt. A földművelés kezdetei Kr. e. 2500-1500 közé tehetők, a cuelloi leletek radiokarbonos kormeghatározását sokan támadták (4500 év), de Kr. e. 1500-nál későbbre semmiképp sem tehetők. Már e korai preklasszikus kor végén termeltek kukoricát, tapasztott alapra épített favázas és zsúptetős kunyhókban laktak, szín- és formagazdag kerámiát készítettek.
A középső formatív időszakban az irtásos-parlagolásos földművelés szintjét túllépve intenzív földművelési módszerekre tértek át, a települések továbbra is falusias jellegű élelemtermelő közösségek. Megjelent a teraszos földművelés. Kisebb, 100–500 lakosú falvakban letelepedett életmódot folytattak. Kr. e. 800-tól egyre több településen kisebb-nagyobb platformokon rituális épületeket emeltek, a kereskedelem az egyes falvak között egyre szorosabbá vált, és az olmék civilizáció is termékenyítően hatott, olyannyira, hogy Kr. e. 600-tól kezdve már városias települések is megjelentek a mai guatemalai Petén megye párás dzsungeleiben.
Az Kr. e. 750 – Kr. e. 450 között a maja társadalomban alapvető változások zajlottak le, de a folyamat egészében még nem ismert. Nehézséget jelent a kutatás számára, hogy ebben a korban ugyanazokon a településeken laktak, mint később, ezért a kései formatív korszak esetleges leletanyagát a klasszikus kor nagy volumenű építkezései borítják be. Kr. e. 450 táján azonban olyan komplex társadalom létezett már, aminek kialakulásához biztosan hosszú idő kellett. A változásra szemléletes példa egy viszonylag félreeső kisebb település, Cuello. Itt a középső preklasszikus korban a szertartási központ egy kis udvar volt, ezt pedig alapzatokon fából épített építmények (valószínűleg templomok) vették körbe. Az udvaron Kr. e. 450 táján széles és magas emelvényt alakítottak ki, majd a nyugati végén kis piramist is építettek. Az ásatások eredményei szerint az udvart a körbezáró templomalapzatok szintjéig feltöltötték, a faépítményeket pedig felgyújtották, hogy helyet szorítsanak az elképzelt változtatásoknak. Nem valószínű, hogy egy spontán tűzvész áldozatául estek a templomok és csak kihasználták az alkalmat, mert szentségtelenítő rítusok emlékeire is akadtak a feltárók. Az udvar közepén két tucat fiatal férfit temettek el egy sekély mélyedésben. A temetkezési mellékletben már megjelenik a pop (gyékényszőnyeg), a maja uralkodók később is használt uralkodói jelképe. Kr. e. 450-ben tehát már voltak olyan helyi fejedelmek, akik királyi hatalmat gyakoroltak. Cuello mindemellett a kései preklasszikus korban csak egy nagyjából 1000 fő lakosságú falu volt, valószínűleg politikai súly nélkül, mégis nagyarányú építkezéseket mutathatott fel.
A kései preklasszikus korszakban, Kr. e. 450-től már több 2-10 ezer lakost számláló város alakult ki, ami egy demográfiai növekedés jelzése is, a kései preklasszikus korból sokkal több lelőhely ismert, mint a megelőző időkből. Megnőtt emellett a népsűrűség is, az 1974–1975-ös ásatási szezonban Norman Hammond statisztikai elemzéseket végzett az észak-belizei lelőhelyen, és azt találta, hogy adott területen négyszer annyi házhely volt a kései, mint a középső preklasszikus korban.
Nakbé, El Mirador, Wak'na, Tintal, El Porto, Sacayut, Calakmul, Kaminaljuyú és Tikal a jellegzetes késő preklasszikus városok. Mindannyiuk közös sajátossága a hatalmas köztér, melyet csonkagúla alakú platformon álló templomok és a nemesek házai vettek körül (ennek arányosan kicsinyített mása a cuelloi). Mindenhol megfigyelhető jelenség, hogy ebben a szakaszban a szertartási központok megnövekednek és a városok központjába kerülnek. A platformokra lépcsők vezettek, és oldalaikat mészkőstukkóból készült maszkok borították, melyek különböző isteneket ábrázoltak, mint Kinich Ahau, a napisten vagy mitikus helyeket, mint Taj Wayib'. Ekkor jelentek meg az első feliratok is, amelyek az első uralkodók tetteiről adtak számot, csakúgy, mint a pazar falfestmények. A preklasszikus kor végét számos város összeomlása jelenti az i. sz. 100 – i. sz. 200 közötti periódusban, melyek okai ma még nem tisztázottak, noha a mai régészeti és epigráfiai maradványok nagyobb arányú népmozgásokról tanúskodnak.
A népesség és a népsűrűség növekedése lehetőséget adott nagyarányú földmunkák kivitelezésére, amikor is egyszerre óriási területeken alakítottak ki a hegyoldalakból művelhető teraszokat. Ugyanebben az időben megindult a mocsarak nagyarányú lecsapolása is. Mocsárlecsapolásra az egyik legkorábbi példa a Vernon L. Scarborough által feltárt cerrosi, 1200 méter hosszú, hat méter széles és két méter mély csatorna. Érdekessége, hogy ez a nagy munka elég kicsiny lecsapolt területhez épült.
Kr. e. 400 – Kr. e. 300 között épült Komche központjában öt hatalmas emelvény, ezek egy 80 × 150 méteres teret vesznek körül, ez a kései preklasszikus kor egyik első fellendülését mutatja.
Klasszikus kor (kb. 250–950) A klasszikus kor egyenes és töretlen folytatása a preklasszikusnak. A lakosságszám és a népsűrűség tovább növekedett, egyre nagyobb arányú környezetformálás indult meg. Ezt a Campeche államban, Edzná mellett feltárt csatorna-rendszer is igazolja, aminek fő eleme egy 12 km hosszú csatorna. Ennek északi végében egy 100 méter szélességű, ma is vízzel telt gödör van, csak innen 253 ezer m³ földet és sziklát termeltek ki valamikor Kr. e. 200 és i. sz. 100 között. A komplexum Raymond T. Matheny számításai szerint 2,25 millió m³ víz tárolására volt alkalmas.
A nagy volumenű munkák nagy háttérigényekkel jártak. Példa erre a nagy méretű, ovális kőbalták és az éles vájóbalták előállítása, az eszközöket sok helyen megtalálták. Az azt előállító kézműipar méreteire a colhai ásatások során feltárt vájóbalta-készítő műhelyek világítottak rá, ahol csak a narancshéjnak nevezett hulladékból másfél méter vastag réteget találtak, és köbméterenként ötmillió esedék kőpengét tartalmaz. Harry J. Shafer számításai szerint ezekből a műhelyekből minimum kétmillió balta került ki már a kései preklasszikus korban. Éves termelése legkevesebb 3000 darab volt, csak ebből az egyetlen eszköztípusból.
A klasszikus kort sokan a maja civilizáció virágkorának tartják, mivel ekkor jöttek létre a legnépesebb városok és a korszak második felének alkotásai az egyetemes művészettörténet szerint is kiemelkedőek. Ennek ellenére a korszak a szüntelen háborúk időszaka is, amikor a maja alföldeket keresztül-kasul járták a harci különítmények. A korai klasszikus korszak (100 – 600) sajátossága a kezdetekben keresendő, hiszen a korábban elhagyott városok utódai csak a 300-as évekre konszolidálódnak. A vezető szerepet Tikal, Calakmul és a mai Quintana Roo állam területén található városok uralkodói szerezték meg. A korszak legfontosabb eseményei a még nem teljesen feltárt tikali dinasztián belüli ellentétek, melyek 378-ban a mexikói felföldeken elterülő hatalmas metropolisz, a 120 ezer lakosú Teotihuacan beavatkozását vonták maguk után. Az új dinasztia hatalma kiterjedt szinte a teljes maja alföldre, és számos más város uralkodója fizetett adót Tikal urainak a 6. század elejéig. A lakosság száma folyamatosan növekedett, már kőtemplomok és paloták épültek a korábbi korszak fából készült építményei helyett.