A kandeláber általában padlón álló, nagyméretű, oszlopos törzsű tálban, csészében vagy karokban végződő díszes kiképzésű gyertya- vagy lámpatartó állvány. A 19. században a közvilágítás elterjedésével a gázlámpák is kandeláber-szerű, öntött vasból készült tartókat kaptak. Mint díszítőmotívum, a kandeláber a késő római, a reneszánsz és a barokk művészetben igen gyakori, sőt, a heraldikában is megjelent.
A candelabrum A kandeláber szó a latin candelabrum szóból származik. Eredetileg etruszk – római világítótest volt, olajlámpásokkal. A candelabrum gyertya, lámpa vagy füstölőcsészék számára szolgáló állvány volt, amelyet gyakran fényűző kivitelben állítottak elő bronzból, márványból, vagy néha nemes fémből.
Későbbi korokban A reneszánsz, majd a barokk korban ókori mintára alakították ki az igényes kivitelű fa-, fém vagy márvány-kandelábereket.
A 19. században a közvilágítás elterjedésével a gázlámpák is kandeláber-szerű, öntött vasból készült tartókat kaptak.
A 20. század végén - a 21. század elején - a városvédő mozgalmakígy pl. kiemelkedő szerepe volt Ráday Mihálynak az Andrássy úti kandeláberek helyreállításában hatására is - számos helyen pótolták illetve pótolják az eltűnt kandelábereket.
Képgaléria
Források A Pallas nagy lexikona (Candelabrum című szócikk)
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Gyertyatartó Budapest közvilágítása
Kategória:Világítástechnika