Az Ős-Budavára, olykor Ősbudavár formában is, egy budapesti szórakoztatókomplexum volt a Városligetben, mely a milleniumi ünnepségsorozat részeként 1896. május 2-án nyitotta meg kapuit, a korábbi világkiállítások mintájára (Alt-Wien, Vieux-Paris). (Érdekességként megemlítendő, hogy a város budai oldalán néhány nappal az Ős-Budavár megnyitását követően, 1896. május 23-án Konstantinápoly Budapesten néven nyílt vigalmi negyed, mely hasonló koncepciók alapján épült meg.)
Története Az Ős-Budavár megvalósításának ötletgazdája egy budapesti ügyvéd, Dr. Bossányi Iván volt, aki tőkéstársakat bevonva alapította meg az Ős-Budavár Részvénytársaságot 1895. október 17-én. Nem titkoltan, a millenniumi kiállításra érkező tömegekre alapozták az üzletpolitikájukat. Az önmagát előkelő mulatóhelyként reklámozó szórakoztató komplexum, az 1866-ban megnyilt Fővárosi Állat- és Növénykert közvetlen szomszédságába, annak kihasított területére épült. Tulajdonképpen egy mű-városrész volt, amely a középkori–kora újkori Budai vár hangulatát igyekezett megteremteni a látogató közönség számára. Felépítését Oskar Marmorek műépítész vezetésével egy részvénytársaság végezte, az üzletvezető pedig Friedman Adolf volt.Kollin, i. m., 207. o. Az épületeket Vidor Emil és Vogl Lajos tervezte. (Más források úgy tudják, hogy állítólag Fogl Emil kezdeményezésére és kivitelezésében épült a komplexum.)https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarsagMilotayPetho_1925_04/?query=%22Fogl+Emil%22&pg=28&layout=s) A gigantikus létesítményt végül 70 000 m²-en 2 millió koronát meghaladó költséggel építették fel.
A látszat ellenére kő helyett csak fából és gipszből épült. A korabeli népnyelv „Pappundeklipolisznak” nevezte gyenge alapanyaga miatt. Az elgondolás szerint Budavára török kori arculatát építették fel. A terv egy korabeli olasz műszaki tiszt feljegyzésein és vázlatain alapult, melyet közvetlenül a török elleni harcok után a várban készített. A vázlatot a bécsi irattárban találták, ezek szerint a komplexum egy része hűen őrizte a budai vár középkori megjelenését.
A több hektáros terület a török időket megidézni próbáló hatalmas szórakoztatóközpont volt középkori utcákkal, terekkel, régi házakkal, tornyokkal. A kor hangulatát középkori öltözékű táncosok, kobzosok, csepűrágók, mutatványosok nyújtották, de török bazár, minaret, óránként éneklő valódi török müezzin, valamint a török pasa háreme is látható volt.
A terület legnagyobb részén vendéglők, sörözők, kocsmák, lacikonyhák, kávéházak működtek, de ledér és rossz erkölcsű szórakozóhelyek is voltak, mint a Párizsi Kávéház. Reggeltől hajnalig tartott nyitva, éjjel izzólámpák ezrei világították ki, még a fákat is lámpafüzérekkel díszítették. Az Ezredéves Kiállítás ideje alatt rendkívül népszerű volt, naponta átlagosan húszezer ember látogatott ki a területére.
A sokféle látványosság ellenére a vállalkozás már az első évet veszteséggel zárta. De az Állatkertnek szüksége volt a bérleti díjra és a park léte az ekkoriban kialakuló idegenforgalomra is jótékony hatással volt, ezért a Székesfővárosi Tanács még pár évig meghosszabbította működését. Azonban a Részvénytársaság vezetői nem bizonyultak sikeres üzletembereknek, a külföldi fellépők gázsija talán túl sokba került, és még az időjárás sem kedvezett nekik. Mindez oda vezetett, hogy a hiányt nem sikerült nyereséggé fordítani, és a mulató csődbe ment. Az új igazgató, Friedmann Adolf, ezzel szemben kitűnő vállalkozóként sikeresen működtette a parkot. Átépítette, kevesebb épületet, teret alakított ki, olcsóbb belépődíjat kért, vagyis a sok kicsi sokra megy elve alapján működött. Ahogy korábban is, minden évben sok újdonság várta a közönséget, és a történelmi eseményeket idéző felvonulások valódi parádéknak bizonyultak. A lakosság újra megszerette és használta is a városligeti mulatónegyedet. Nem látogatta viszont az Állatkertet, amely időközben teljesen tönkre ment. Az Állatkert északi részén, annak bérleteként működő Ős-Budavára virágzott, ugyanott, attól délre a régi Állatkert elpusztult. A csőd pedig magával rántotta a mulatót is, mivel az új Fővárosi Állatkert építkezései már nem adtak helyet Friedmann Adolf vállalkozásának.
Az építményt ideiglenesnek szánták, ám népszerűsége miatt 1907-ig engedélyezték működését. Az Állatkert újjáépítése miatt azonban akkor a főváros tanácsa lebontatta az épületeket, majd ott alakította ki - a Széchenyi fürdő építése miatt - a régi helyéről kiszoruló vurstlit, amely hivatalos néven új mutatványostelepként kezdte meg működését 1909-ben.
A terület későbbi történetéről:
Képtár
Jegyzetek
Források Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, Budapest, 1983, , 207. o. http://egykor.hu/budapest-xiv--kerulet/os-budavar/2076 http://varosliget.info/index.php/os-budavara http://pestbuda.hu/cikk/20180409_az_ir_orias_a_muezzin_meg_a_fakirok_az_os_budavara_emlekezete http://mandarchiv.hu/cikk/5303/Os_Budavar_az_ideiglenes_csoda https://bpromantikaja.blog.hu/2019/06/07/os-budavara_ahova_konfettit_bevinni_tilos https://papageno.hu/featured/2018/11/egy-korszak-amikor-mulato-sot-vigalmi-negyed-volt-a-varosliget/ https://24.hu/kultura/2015/10/01/a-kor-melyben-milliok-nyuzsogtek-a-varosliget-mara-eltunt-epuleteiben/ Perczel Olivér Az Ős-Budavára mulatónegyed története, 1896–1907 A milleniumi kiállítás csodái. Ős-Budavár és Konstantinápoly Budapesten; Laurencic Gyula, Budapest, 1896
Egyéb irodalom
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápoly Budapesten Budapest elpusztult nevezetes épületeinek listája
Kategória:Budapest elpusztult építményei Kategória:Budapest XIV. kerülete Kategória:Városliget Kategória:Budapest 19. századi építményei Kategória:Eklektikus építészet Kategória:1896-ban átadott építmények