Az izzadásos betegség, máshol izzadásos kór, latin nevén sudor anglicus rejtélyes fertőző betegség, amely Angliát, később pedig a kontinentális Európát sújtotta több hullámban 1485-től kezdve. Utolsó hulláma 1551-ben ütötte fel a fejét, ezután hirtelen eltűnt. A tünetek megjelenése teljesen váratlan volt, a halál gyakran órákon belül bekövetkezett. A betegség okozója mind a mai napig nem pontosan ismert, de egyes feltételezések szerint hantavírus okozhatta.

Tünetek John Caius 1551-ben Shrewsburyben volt orvos, amikor újabb járvány tört ki, és ekkor rögzítette a tüneteket. Történelmileg ez a legrészletesebb forrás, amely az izzadásos betegségről szól. Váratlanul jelenik meg, kezdetben nyugtalanság formájában, majd hidegrázás következik (ami gyakran rendkívül erős), szédülés, fejfájás, és komoly fájdalmak a nyakban, a vállakon, a végtagokban. A hidegrázás fél órától három óráig tarthat, majd ezután hirtelen átvált az izzadásos fázisba. Az izzadás, amely ennek a betegségnek a jellegzetessége, minden különösebb ok nélkül jelentkezik. Ezzel együtt jár a hőérzet, fejfájás, delírium, szapora pulzus, szívdobogásérzet, esetleg szívfájdalom. A végső stádiumban nagymértékű kimerültség, illetve ellenállhatatlan álmosságérzet következik be, ami Caius szerint halálos, ezért nem szabad hagyni, hogy a beteg elaludjon. A betegségen való átesés nem biztosított immunitást. A lefolyása igen gyors volt, többnyire egy nap után eldőlt, hogy a beteg életben marad vagy meghal. Általában nyáron illetve kora ősszel jelentkezett.

Egy másik orvos, Thomas Forestier még az első járvány kitörésekor, 1485-ben rögzített néhány tapasztalatot. Ő azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy néhány órával a halál beállta előtt a betegek fuldokolni kezdtek, a betegség okaként pedig a szív és a tüdő körüli "kóros kipárolgásokat" nevezte meg.

Okok A betegséggel kapcsolatosan a legrejtélyesebb, hogy nem tudni egyértelműen az okát. Akkoriban és most is a legtöbben úgy gondolják, hogy a fő kiváltó okok között a rossz higiéniás körülmények, a szennyvízelvezetés hiánya, és az emiatt megfertőződött vízforrások voltak. Első kitörése 1485 augusztusában volt éppen a rózsák háborújának végén, és francia zsoldosokhoz köthető, akik azért érkeztek Angliába, hogy Tudor Henriket a trónhoz segítsék. Egy forrás azonban azt állítja, hogy York városában már az év júniusában felbukkant a betegség, de ez a forrás nem fogalmaz egyértelműen. Fennmaradt írások alapján Thomas Stanley, Derby grófja az izzadásos betegségre hivatkozva nem csatlakozott III. Richárd seregéhez a bosworthi csatában.

A visszatérő láz nevű betegség is a lehetséges okok között van. Ezt a betegséget kullancs és tetű terjeszti, és leggyakrabban a nyári hónapokban fertőz. Csakhogy a visszatérő láz kiütésekkel jár és a bőrön a csípés nyoma is látható. Az anyarozs okozta ergotizmus is kizárható volt, mert Angliában jóval kevesebb rozst termeltek, mint a világ más részein.

Néhány kutató rámutatott, hogy a hantavírus által okozott tüdőbetegségnek hasonló tünetei vannak, így azt feltételezik, hogy az izzadásos betegség okozója is hantavírus-törzs lehet. A elmélet kritikája azonban rámutat, hogy a hantavírus nem tűnik el magától csak úgy, ráadásul ritkán terjed emberről emberre (habár volt erre példa a közelmúltban is).

2004-ben Edward McSweegan előállt egy új elmélettel, amely szerint lépfenefertőzés állhat a háttérben. Eszerint a lépfenespórák nyers gyapjúból vagy állati tetemektől származtak. Elmélete bizonyítására azt javasolta, hogy exhumálni kellene egyes holttestekethttps://www.newscientist.com/article/mg18124302.400-riddle-solved.html. Megfelelő DNS és RNS hiányában sajnos a modern tudomány sem adhat egyértelmű magyarázatot a rejtélyre.

Nincs magyarázat a fertőzés terjedésére sem. Tombolásakor főként a vidéki, a mezpkön dolgozó parasztságot sújtotta, de nem válogatott, és éppúgy veszélyes volt a fiatalokra, mint az életerős emberekre, valamint a nemességre és a papságra. A fennmaradt kevés adat alapján a harmincas éveikben játó férfiakkal végzett a legnagyobb mértékben.

Epidemológia

XV. század Először VII. Henrik angol király uralma alatt, 1485-ben jegyezték fel a betegség terjedését. Henrik augusztus 28-án érkezett meg Londonba a bosworthi csata után, a járvány pedig szeptember közepén tört ki, éppen a koronázásakor, amelyre nagy tömeg csődült össze. Október végéig több ezer ember esett áldozatául. Ekkor kapta az izzadásos kór nevet is a jellegzetes tünet, illetve gyors lefolyása és végzetes kimenetele miatt. Mivel vészterhes időket követően robbant ki a járvány, az emberek közül sokan úgy hitték, hogy ez Isten büntetése, ami VII. Henrik támogatóit sújtja.

1492-ben elérte Írországot is. Richard Grafton krónikás megemlítette az Anglia történelméről írt munkájában a betegséget, és gyógymódot is javasolt: az első tünetek megjelenésekor azonnal ágyba kell feküdni, és ott kell kihúzni egy egész napot szilárd étel fogyasztása nélkül, csak vizet magához véve.

XVI. század 1492 és 1502 között nincs nyoma a betegség felbukkanásának. 1502-ben Artúr walesi herceg (VIII. Henrik angol király bátyja) és felesége, Aragóniai Katalin is feltehetően ezen a betegségen estek át, és előbbi feltehetően ebbe halt bele (bár az okok közt tuberkulózis, pestis, illetve influenza is lehetett). Kutatók 2002-ben felnyitották Artúr sírját, de nem találtak egyértelmű okot a halálára. Csak annyit derítettek ki, hogy a halálának genetikai okai is lehettek, mely unokaöccsénél, VI. Edwardnál is megjelent. Katalin felépült, Artúr viszont április 2-án meghalt, fél évvel a 16. születésnapja előtt.

1507-ben előbb egy kisebb, majd 1517-ben egy hatalmas járvány csapott le, ami Calais-be is átterjedt. Nagy volt a halálozási rátája, bizonyos helyeken a lakosság fele is áldozatául esett. Negyedik, az előzőeknél is nagyobb hulláma 1528-ban ütötte fel a fejét – májusban indult el Londonból, és egész Angliában elterjedt – Skóciát azonban megkímélte, míg Írországot nem. A járvány súlyosságára jellemző, hogy VIII. Henrik elhagyta Londont és ezután gyakran váltogatta lakhelyét. Fennmaradt levelek alapján Boleyn Anna is beteg lehetett, Henrik pedig az egyik legjobb orvosát küldette el hozzá. A járványban Thomas Cromwell elvesztette feleségét és két lányát, Thomas Wolsey bíboros pedig maga is átesett a betegségen, de túlélte.

Ezután a betegség váratlanul Hamburgban is megjelent, ahol néhány hét alatt ezrek estek áldozatáulhttps://archive.org/details/b28038071. A betegség egészen Kelet-Európáig eljutott. Svájcban decemberben jelent meg, aztán északra terjedt Dánia, Svédország, Norvégia felé, később Lengyelország, Litvánia és Oroszország felé. Itáliát és Franciaországot elkerülte, kivéve Calais-t. Az év végére aztán amilyen gyorsan jött, úgy tűnt el, és a kontinensen többé meg sem jelent.

1551-ben volt a járvány utolsó kitörése. Több ezer ember esett áldozatul április és október között, és közöttük is ezúttal főként a fiatalabbak. Alig néhány óra különbséggel halt bele Henry Brandon és Charles Brandon, Suffolk második és harmadik hercege, amellyel kihalt a családjuk.

1718 és 1918 között Franciaországban alkalmanként felbukkant a pikárdiai izzadás nevű hasonló betegség, ami viszont kiütésekkel járt együtthttps://archive.org/details/contributionstom01osleuoft. Ez a fajta betegség már, ellentétben az izzadásos kórral, magyarázható volt hantavírus-fertőzéssel. Az utolsó esetet 1906-ban jelentették.

Megjelenése a popkultúrában

A Tudorok című sorozat 1. évadának 7. epizódjában felüti a fejét az izzadásos kór 1528-as járványa. William Compton belehal a betegségbe, Boleyn Anna és Thomas Wolsey pedig átesnek rajta. Wolsey a valóságban is ténylegesen többször is megfertőződött vele. Néhány epizóddal később Henry FitzRoy, VIII. Henrik törvénytelen fia is ebbe halt bele (ez azonban fikció). A sorozatban látható is a betegség egy akkor próbált gyógymódja, mely szerint felvágják az illető hátát, hogy a "mérgek" azon keresztül távozzanak, továbbá hogy szándtszándékkal kell minél jobban izzadni, mert az elejét veszi a betegségnek. Hilary Mantel Farkasbőrben című könyvében 1527-ben Thomas Cromwell felesége lett a betegség áldozata, majd két évvel később két lánya (ahogy a valóságban is). A könyvből készült televíziós sorozatban mindhárman meghalnak már az első epizódban. A 13-as raktár című sorozat negyedik évadának közepén is megjelenik a betegség. Ebben a járvány kitörésének oka egy kegytárgy eltávolítása volt, és annak korábbi ellopásával majd visszahelyezésével magyarázza azt is, hogy miért tűnt el Európából olyan gyorsan. A Merlin című sorozatban is szerepel a betegség annak ellenére, hogy az a valóságban még évszázadokig nem jelent meg.

Források

Fordítás

Kategória:Fertőző betegségek