El-Kurru (الكرو) az egyik királyi temető volt, amelyet a Kusita Királyság és az ókori egyiptomi XXV. dinasztia uralkodócsaládja használt. A mai Szudán területén, az Északi államban található. A legtöbb núbiai piramis a kusita korszak elején épült, Alara (i. e. 795–752) és Nasztaszen (i. e. 335–315) királyok uralkodása között. A lelőhelyet George Reisner tárta fel.Dows Dunham and M. F. Laming Macadam, Names and Relationships of the Royal Family of Napata, The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 35 (December 1949), pp. 139–149
A területet két vádi három részre osztja. A középső rész a legrégebbi, itt számos halomsír található a Napatai Királyság előtti időkből. Reisner úgy vélte, hogy a legkorábbi sír, a Tum.1 az egyiptomi I. Sesonk idejében készült, i. e. 850 körül, és kb. kétszáz évvel korábbi, mint a Napatai Királyság létrejötte. Ma a tudósok (Kendall, Hakem, Totok) úgy vélik, a temető legkorábbi részének története a ramesszida korba nyúlik vissza, az első temetésekre az egyiptomi XX. dinasztia idejében (i. e. 1070 körül) került sor, bár Kendall azóta módosított álláspontján, és úgy véli, a helyes időpont mégis közelebb áll a Reisner által megállapítotthoz.R. G. Morkot, The Black Pharaohs: Egypt's Nubian Rulers, 2000, The Rubicon Press
A temető legmagasabb pontján négy halomsír áll (Tum. 1, 2, 4 és 5). Északra, az északi vádin túl található a Tum.6. A halomsíroktól keletre sorban legalább nyolc piramis áll, az egyikük részben egy halomsír (a Tum.19) területére épült. A piramisok közül a legdélebbi Kasta királyé, mellette feleségéé, Pebatjmáé áll. Ez előtt a sor előtt másik piramissor áll, köztük Piye, Sabaka és Tanutamon piramisa.
Pebatjma piramisától délre a déli vádin átkelve lehet eljutni a déli piramisokig. Ezek a királynéi piramisok, Naparaye (K.3), Hensza (K.4), Kalhata (K.5) és Arti (K.6) sírja.D. M. Dixon, The Origin of the Kingdom of Kush (Napata-Meroë), The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 50 (December 1964), pp. 121–132
A középkorban, mikor ez a terület Makuria keresztény királyság részét képezte, el-Kurru fallal körülvett települést alkotott, ami kb. 1200-ig fennállt.Tim Skuldbøl et al (2016): "The Medieval Fortification, Settlement and Cemetery." in "Sudan & Nubia". No. 20. The Sudan Archaeological Research Society. Ebben a korban a núbiai keresztények különféle graffitókkal látták el a Ku. 1 piramist, többek közt monogramokkal, keresztény jelképekkel és számos hajó képével, amellyel talán egy folyami felvonulást örökítettek meg.Bruce Beyer Williams (2019): "Boat Graffiti on the El-Kurru Pyramid" in "Graffiti as Devotion. Along the Nile and Beyond." The Kelsey Museum of Archaeology. pp. 39-58.
El-Kurru-i piramisok és sírok Tum. 1, a legrégebbi el-Kurru-i sír Tum. 2, egy női koponyát találtak benne Tum. 4 Tum. 5 Tum. 6, a Tum.1-től északra fekszik, az északi vádi túloldalán Tum. 19, a többi halomsírtól keletre található, a K.13 piramis miatt egy része elpusztult
A Napatai Királyság korában (i. e. 750–650) és később épült piramisok K.1 – Ismeretlen király piramisa (i. e. 362–342 közti, Harsziotef után, Akharatan előtt). Az egyik legnagyobb piramis. Piye piramisa (K.17) közvetlen közelében, attól délre fekszik. K.2 K.3 – Naparaye királyné, Piye lánya, Taharka nővér-felesége K.4 – Hensza királyné, Kasta lánya, Piye nővér-felesége K.5 – Kalhata királyné, Sabataka felesége, Tanutamon anyja K.6 – Arti királyné, Piye lánya, Sabataka nővér-felesége K.7 – Talán Pebatjma királyné, Kashta felesége K.8 – Kasta király, Piye apja K.9 – Talán Alara király K.10 K.11 – a piramisban egy női koponyát találtak K.13 K.14 K.15 – Sabaka király, Kasta fia, Piye fivére K.16 – Tanutamon király, Sabataka és Kalhata fia; a sírban két, jó állapotban fennmaradt kamra falai és teteje festéssel díszített K.17 – Piye király, Kasta fia K.18 – Sabataka király, Piye fia. Kasta piramisától nyugatra, a halomsíroktól délre helyezkedik el. Egy koponyát találtak itt, amely talán magáé Sabatakáé lehetett. K.21 K.23 – Kasta piramisa (K.8) mellett áll K.52 – Noferukakasta királyné, Piye felesége K.53 – Tabiri királyné, Alara lánya, Piye felesége K.54 – Talán Pekszater királyné, Kasta lánya, Piye felesége
Lovak sírjai A K.51–K.55 piramisoktól úgy 120 méterre északnyugatra négy sorban lovak sírjait találták meg. A sorokban négy, nyolc, nyolc, négy sír helyezkedik el. Az első sorban található négy sír valószínűleg Piye idejéből származik, a második sor Sabaka, a harmadik sor Sabataka, a negyedik Tanutamon idejéből. A sírokat mind kirabolták, de megállapítható, hogy a lovakat állva temették el, teljes lószerszámmal.George A. Reisner, Note on the Harvard-Boston Excavations at El-Kurruw and Barkal in 1918–1919, The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 6, No. 1 (Jan., 1920), pp. 61–64
Feltárások a közelmúltban A területen jelenleg a Régiségek és Múzeumok Nemzeti Tanácsával együttműködésben, a Katar–Szudán Régészeti Projekt részleges támogatásával tajlik ásatás dr. Geoff Emberling (Kelsey Régészeti Múzeum, Michigan) és dr. Rachael J. Dann (Koppenhágai Egyetem, Egyiptomi és Szudáni Régészeti Tanszék) vezetésével.
Egyéb núbiai királyi temetők Nuri Dzsebel Barkal Meroéi piramisok
Gallery
Fordítás
Jegyzetek
Irodalom Dows Durham: The Royal Cemeteries of Kush: El-Kurru, 1950, Harvard University Press for The Museum of Fine Arts International Kurru Archaeological Project
Kategória:Núbia Kategória:Szudán történelme Kategória:Egyiptom történelme Kategória:Temetők