A cikk Jászberény város díszpolgárait sorolja fel.
Szentiványi Vince: 1850-ben jászkun főkapitány, 1850 után pestkerületi főispán. Díszpolgárrá választásának időpontja: 1850. március 9. Jankovich György: Jászkun főkapitány. A helytartótanács alelnöke, a Lipót-rend lovagja. Nagy szerepet vitt az országos ügyek intézésénél. Jászberény város képviselőtestülete 1850. március 9-én választotta a város díszpolgárává. báró Augusz Antal: 1857. április 30-án a Jászberény város szolgálatában végzett érdemei – kardok megszerzése a jász bandérium számára, ezenkívül közbenjárására Jászberény városa megszabadult az 1850. évi közmunka kötelezettség alól – elismeréseképpen a város díszpolgárává választották. Reményi Ede: Hazafias érdemeire és nemzetközi sikereire való tekintettel hazatérése alkalmából a jászberényi Kaszinó Egylet javaslatára 1860-ban a város díszpolgárává választották. Kossuth Lajos: A nemzet szolgálatáért munkássága nyomán alig fél évvel azután hogy a király szentesítette a kiegyezés 69 paragrafusból álló törvényét, Jászberény város közbirtokosságának és képviselőtestületének 1868. április 19-i közgyűlésén az egyéb napirendi pontok megtárgyalása után Koór János képviselő indítványára Kossuthot egyhangúlag Jászberény díszpolgárává választották, melyről őt rögtön táviratilag értesítették. Csernátony Lajos: 1875-ben Jászberény városa országgyűlési képviselőnek választotta meg, melyet ő azonban nem fogadta el. Nagy népszerűségére való tekintettel 1875. szeptember 17-én a jászberényi képviselőtestület a város díszpolgárává választotta. 1901. március 4-én halt meg Budapesten. gróf Apponyi Albert: Az 1881. június 29-én választáson győzelmet aratott és Jászberény képviselője lett. Apponyi és Jászberény város kapcsolata a magyarországi választások történetében egyedülállóan tartósnak bizonyult. A nagynevű politikus 52 éven át, aggkorában bekövetkezett haláláig Jászberény képviselője maradt. 1893. december 9-én a képviselőtestület egyhangú döntése alapján Apponyi Albert grófot Jászberény díszpolgárává választották. báró Bánffy Dezső: A vármegyék új beosztása után Szolnok-Doboka vármegye főispánja lett. A Wekerle-kormány távozása után, 1895. január 14-én a király kinevezte miniszterelnökké. 1898. december 29-én a jászberényi képviselők Jászberény díszpolgárává választották. báró Fejérváry Géza: Jászberény város képviselő-testülete az 1901. május 11-én tartott közgyűlésen a haza és a király iránti törhetetlen hűségének és ötven éves katonai szolgálatának elismeréséül nagy lelkesedéssel és egyhangúlag díszpolgárrá választotta. Az eseményt táviratban tudatta vele a város elöljárósága, melyet Fejérváry miniszter meleghangú sürgönyválaszban köszönte meg. Csík Tibor: olimpiai bajnok 1927. szeptember 22-én született Jászberényben. Ökölvívásban 1948-ban Londonban, a XIV. olimpián nyert olimpiai bajnokságot. Díszpolgárrá választásáról a városi képviselő-testület 1948.augusztus 25-én ünnepi díszközgyűlésén hozta meg határozatát. Gerevich Aladár: olimpiai bajnok, 1910. március 16-án született Jászberényben.1932-ben már a magyar csapat tagjaként megszerezte első olimpiai aranyérmét. Az 1948-as londoni olimpián kardvívásban ismét olimpiai bajnokságot nyert. Az újabb olimpiai bajnoki cím elnyeréséért Jászberény városa az 1948. augusztus 25-re összehívott díszközgyűlésén – ugyanakkor, amikor Csík Tibort – a város díszpolgárává választotta. Székely Mihály: operaénekes 1901. május 8-án született Jászberényben. Az énekes karrierje kezdetektől kezdve igen gyorsan emelkedett, nevét világszerte megismerték. Díszpolgárrá választására 1948. december 10-én, Jászberény város képviselő-testületének rendkívüli díszközgyűlésén Beszteri Mihály polgármester tett javaslatot. Holló András: Antifasiszta ellenálló. Számos sikeres ellenállási akció után 1944 novemberében elfogták, s 1944. december 5-én, 9 társával együtt kivégezték. A városi tanács 1975.március 26-án Jászberény város díszpolgárává választotta. Vasas Márton: Munkásmozgalmi aktivista. 1919 januárjában belépett a Kommunisták magyarországi pártjába, s a jászberényi szervezet vezetőségi tagja lett. A Tanácsköztársaság idején a jászberényi direktórium tagja, a forradalmi törvényszék bírája volt. A II. világháború befejezése után közreműködött az MKP jászberényi szervezetének megalakításában, 1948-ig a vezetőség tagja volt. Különböző munkahelyeken dolgozott, 1960-ban az Aprítógépgyárból ment nyugdíjba. A városi tanács 1975. március 26-án Jászberény díszpolgárává választotta. 1980. október 11-én Jászberényben halt meg. Bojtos Gyula: Városi rendőrkapitány. 1957-ben került Jászberénybe, 1958. február 12-én nevezték ki a Jászberényi Rendőrkapitányság vezetőjévé. 1957-től tagja a Járási Pártbizottságnak és a Végrehajtó Bizottságnak, a járási tanácsok megszűnéséig járási tanácstag volt. A Városi Tanács 1975. március 26-án Jászberény díszpolgárává választotta. László Károly: Mérnök, vezérigazgató helyettes. 1954-ben került a Hűtőgépgyárba. Irányításával indult el a Lehel márkájú háztartási hűtőszekrények gyártása és fejlesztése. Részese volt az auto- és habszifon készülékek kifejlesztésének, melyekből a Hűtőgépgyár a világ egyik legnagyobb szifongyártó vállalata lett. Tagja volt a városi és a hűtőgépgyár pártbizottságának, társelnöke a MTESZ Szolnok Megyei Szervezetének, elnöke a Gépipari Tudományos Egyesület Jászberényi Szervezetének. 1975-ben Gorjancz Ignáccal együtt kapott Állami-díjat. A Hűtőgépgyárban kifejtett eredményes munkájáért a városi tanács 1975. március 26-án Jászberény város díszpolgárává választotta. Gorjancz Ignác: Mérnök, vezérigazgató. 1954-ben főmérnökként került Jászberénybe, a Hűtőgépgyár jogelődjéhez, a Fémnyomó és Lemezárugyárhoz, 1955-től 1964-ig igazgató. A Hűtőgépgyár létrejöttekor annak igazgatója, 1968-tól vezérigazgatója lett. 1967-től országgyűlési képviselő, 1975-től az Országgyűlés Ipari Bizottságának elnöke. Tagja volt a városi és üzemi pártbizottságnak. A várospolitikai célok megvalósítását mindig segítette. Az 1985. április 5-én tartott díszközgyűlésen Kovács Miklós tanácselnök-helyettes üdvözlő szavai után Búzás Sándor tanácselnök adta át a jelenlévő Gorjánc Ignácnak a Díszpolgári oklevelet és plakettet. Figus Illinyi Albert: Főorvos. 1951-ben került Jászberénybe. 1956-tól 1961-ig röntgenosztály osztályvezető főorvosi, 1961-től 1980-ig kórházigazgató főorvosi, 1980-tól ismét osztályvezető főorvosi beosztásban dolgozott. Több évtizeden keresztül dolgozott Jászberény város és vonzáskörzete egészségügyi ellátásának fejlesztéséért. Munkájának elismeréseként az 1986. szeptember 30-i tanácsülésen Búzás Sándor tanácselnök előterjesztésére a Városi Tanács díszpolgári címet szavazott részére. Hamza Dezső Ákos: Filmrendező és festőművész. 1952-től Brazíliában élt, ahol sokirányú művészi alkotó munkásságával, gazdag élettapasztalatával, tudásával nagy jelentőségű nemzeti ügyek előmozdítását segítette, ezen kívül sajátos vonású és stílusú iskolát teremtett. Művészi alkotásainak egy jelentős részét ( több mint száz festményt) a Jász Múzeumnak adományozta. Az 1987. május 15-i tanácsülésen Búzás Sándor tanácselnök ismertette a díszpolgári cím adományozásra vonatkozó előterjesztését. A városi tanács az előterjesztést és a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. 1989-ben hazatelepült – családja innen származott – Jászberénybe. Dr. Varga Imre: Gimnáziumi tanár és irodalomtörténész. A diploma megszerzését követően visszatért Jászberénybe és 1938-től húsz éven át a gimnáziumban tanított franciát, irodalmat és orosz nyelvet. Tevékenykedett könyvtárvezetőként, népművelőként, újságíróként, készített könyvismertetőket, vezető tanára volt az ifjúsági önkormányzatnak. Később a fővárosba költözött, ahol az Akadémia főállású kutatója lett. A kiemelkedő irodalomtörténész legkedvesebb témája a kuruc kor költészete volt. Alakja a polgári erkölcs, a szellemi színvonal példaképeként emelkedett kollégái, diákjai elé. Dr. Pap Géza: Életrajzi adatok nem állnak rendelkezésre. Dr. Darázs Árpád: Darázs Árpád kilencven éve, 1922. július 7-én született Jászberényben, ahol a gyerekkorát is töltötte, Felsőfokú zenei tanulmányokat Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatott, többek között Bárdos Lajos tanítványa volt. A második világháború után dolgozott a Jászberényi Állami Líceum és Tanítóképző Intézetben, mint ének-zene tanár, majd ismét Budapestre került, a Magyar Rádió és Televízió énekkarának lett karnagya. Családjával együtt 1956-ban elhagyta Magyarországot, és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol dolgozott a Dél-Karolina Egyetem professzoraként is. 1986-ban hunyt el, emlékét ma napi tisztelettel őrzik. Simon András: Nincs elérhető életrajzi adat. Dr. Habsburg Ottó: Politikus, közíró, az Európai Parlament volt tagja, a Páneurópai Piknik egyik kezdeményezője, az Adenauer-Schuman-De Gasperi-féle Európa-eszménynek képviselője és szorgalmazója. Utolsó Habsburg-trónörökös. Jászberény városa 1995-ben posztumusz díszpolgári címmel ruházta fel. Dr. Janka Zoltán: Tanszékvezető egyetemi tanár. 2007-ben a „Jászberény Város Díszpolgára” címet kapta. Potemkin Károly: Tisztviselő, 1956-ban a Jászberényi Városi és Járási Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke. 1956. október 31-én délelőtt, miután Somogyi Jenő százados a jászberényi honvédséggel felsőbb parancsra Budapestre vonult, a helyi forradalmi csúcsszerv Jászberényi Városi és Járási Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnevezéssel újjáalakult. Elnökévé Potemkin Károlyt választották meg. Potemkin még aznap délután 100 kézifegyvert kért a nemzetőrség részére a helyi honvédalakulat Jászberényben maradt tisztjeitől. November 1-jén dr. Altordai Sándorral, a nemzetőrség parancsnokával együtt tárgyalt a helyi szovjet alakulat küldöttségével és megegyeztek abban, hogy egymásra tüzet nem nyitnak. Ennek fejében a jászberényi forradalmi bizottmány biztosítja a szovjet katonák élelmezését. November 2-án a forradalmi bizottmány a Budapestre vonult honvédalakulat helyett pótezred felállításáról hozott határozatot, amely a város védelmét biztosította volna. Potemkin Károly utasítására jászberényi honvédtisztek a felállítandó pótezred részére a tápiószecsői katonai raktárból 300 db géppisztolyt szereztek. Másnap, november 3-án Potemkin írásbeli parancsot adott Altordai nemzetőr parancsnoknak az ÁVH tisztek letartóztatására, amelyet egyébként előzetesen a legfőbb ügyész rendelt el. November 4-én reggel, mint a forradalmi bizottmány elnöke Varga Sándor őrnagyot, a jászberényi tüzérezred Budapestről visszatért parancsnokát a város védelmével bízta meg, ám ezt Varga őrnagy nem hajtotta végre. A lakosság között kiosztott fegyverek többségét összeszedték. Ennek ellenére délután, a városháza előtt halálos áldozatokat követelő tűzharc alakult ki a szovjet katonák és a felfegyverzett nemzetőrök között. Helybeliek visszaemlékezése szerint, a szovjet alakulat parancsnokát hadbíróság lövette agyon, mivel a jászberényi forradalmi bizottmánnyal megkötött megállapodása miatt, november 4-én hajnalban nem szállta meg a várost, noha erre felsőbb katonai parancs kötelezte. Potemkin Károly elnöke volt ugyan a jászberényi forradalmi bizottmánynak, kezdeményező szerepet azonban nem játszott a testület döntéseiben, hanem inkább csak végrehajtotta azokat. A forradalom leverése után Londonban élő nagynénje hívta, mégis itthon maradt. 1957 márciusában letartóztatták és a jászberényi honvédtisztekkel együtt katonai bíróság elé állították. Népi demokrácia ellenes szervezkedés címén ítélték el és három évi raboskodás után, 1960 januárjában bocsátották szabadon. Nyugdíjba vonulása után az 1956-os Szövetség Országos Etikai Bizottsága tagjává választották. Az 1956-os forradalom alatt kifejtett tevékenységéért a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével és az 1956-os Emlékéremmel tüntették ki. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége a Hazáért Érdemkereszttel, Jászberény képviselő-testülete 1998-ban díszpolgári címmel ismerte el érdemeit.