A Magyarországi Tanácsköztársaság (Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság,Az 1919. július 6-án kiadott Alkotmány szerint köznapi és ideiglenes elnevezése:Az 1919. április 2-án kiadott ideiglenes alkotmány szerint Magyar Tanácsköztársaság, néhol Magyar Szovjetköztársaság) Magyarország történetének első kommunista vezetésű időszaka volt 1919. március 21. és augusztus 1. között, a proletárdiktatúra győzelme után.A terror 133 napja A Tanácsköztársaság rémtettei megelőlegezték a baloldali diktatúra évtizedeit , mno.hu
Háttér
Az őszirózsás forradalom bélyegkép|jobbra|Budapesti utcakép az őszirózsás forradalom után
Az Osztrák–Magyar Monarchia az első világháborúban szétesett, az új államok kialakítására törekvő nemzetiségek egymás után hozták létre nemzeti tanácsaikat. Magyarországon 1918. október 24-én jött létre a Magyar Nemzeti Tanács, melynek tagjai Károlyi Mihály Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártja, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Párt voltak. Programja fő vonásai a demokratikus jogok biztosítása, a földkérdés megoldása és a nemzetiségeknek tett jelentős engedmények voltak. A pesti tömeg Károlyi kinevezését követelte IV. Károlytól. Az uralkodó vonakodott, erre válaszul október 30-ról 31-re virradóra a katonák a császári címer helyére őszirózsát tűztek, és elfoglalták a város fontosabb pontjait. A homo regius, azaz a királyt képviselő József Ágost főherceg nem tehetett mást, mint megbízta Károlyit kormányalakítással.
A hatalom vérontás nélkül került a Nemzeti Tanács kezébe, viszont Tisza István volt miniszterelnököt fegyveresek egy csoportja agyonlőtte az otthonában. Károlyiék november 16-án kikiáltották a népköztársaságot. Az új kormánynak nem sikerült biztosítani az élelmezést és a fűtést, továbbá a földkérdésben sem jutottak megoldásra, mivel a földosztást Károlyin kívül csak Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártja támogatta. Külpolitikájában is kudarcok érték: a nemzetiségek el akartak szakadni, az ország nagy része megszállás alá került.
A Kommunisták Magyarországi Pártja létrejötte
Előzményei, kikiáltása bal|thumb|Magyarország szomszédainak területi igényei 1918-1919 Az őszirózsás forradalom kormánya és Károlyi Mihály nem volt könnyű helyzetben 1919 márciusában. Egyfelől Damoklész kardjaként lebegett a fejük fölött az első világháborúból vesztesként kikerült Magyarország békeszerződéseinek megkötése, mely nem sok jóval kecsegtetett. Másfelől az ország határait fenyegette nem csak a franciák béketerve, de Dél-Magyarország francia és szerb megszállása is. Nem utolsósorban pedig a háborúból éppen csak kilábalt országban Károlyiék politikai támogatottsága sem volt stabil: az 1918-ban megalapított Kommunisták Magyarországi Pártja és vezetőjük, Kun Béla szociális ígéretekkel állította maga mellé a nincstelen tömegeket. balra|bélyegkép|250px|Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a Tanácsköztársaságot
Március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (az átadó francia Vix alezredes neve alapján Vix-jegyzéknek nevezett iratot), mely a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket elfogadhatatlannak ítélték, de az antant jóindulatában és az etnikai határok Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök által meghirdetett elvében bíztak – jobb diplomáciai pozíció reményében nem adtak utasítást a határok fegyveres védelmére. Új, tisztán szociáldemokrata kormány alakítását tervezték.Vörös Könyv 1919. Szerk. Gerencsér Miklós. Lakitelek, 1993, Antológia Kiadó, 11-12. o. A szocialista kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. Délután tartotta utolsó ülését a Berinkey-kormány, melyen – tévesen – úgy értesültek, hogy a szocialista kormány megalakulhat. Addigra azonban Landler Jenő a Gyűjtőfogházban megegyezett Kun Béláékkal a proletárdiktatúra bevezetéséről. Este, miközben Károlyi az új szocialista kormány kinevezésére várt, az ő tudta nélkül elterjedt a híre – és másnap reggel a sajtó így közölte – hogy a kormány és ő maga is önként lemondott, a hatalmat pedig a „proletariátusnak” adta át. Károlyi a történteket tudomásul vette, és visszavonult. Március 21-én Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Károlyi Mihály nevében proklamációt adtak ki ezen a napon:
„A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem az egész területét katonailag megszállja. Az antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet hadsereget akarják leverni. Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának.”Károlyi Mihály proklamációja Magyarország népéhez! 1919. március 21.
Története A politikai helyzet A Forradalmi Kormányzótanács
left|200px|thumb|A magyar szovjetköztársaság forradalmi kormányzótanácsa (Tolnai Világlapja) A tanácsköztársaság gyakorlatilag teljhatalmú irányító szerve – kormánya – a Forradalmi Kormányzótanács (FK) lett. A Forradalmi Kormányzótanács miniszteri feladatokat ellátó tagjai a népbiztosok voltak, a névleges vezetője Garbai Sándor volt, ténylegesen azonban a külügyi népbiztos szerepét betöltő Kun Béla volt a legbefolyásosabb politikus. A hatalom megtartása érdekében létrehozták a Vörös Őrséget.
1919. április 2-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ennek 1. §-a kimondta: „A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése s a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. A cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”
Április 7-én tanácsválasztásokat tartottak az országban. A választójog elvileg „valamennyi 18. évét betöltő férfira és nőre egyaránt vonatkozott”, azonban nem választhattak ugyanakkor a korábbi hatalom képviselői és a papság. A választásokon csak a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesülése után létrejött Magyarországi Szocialista Párt indíthatott jelölteket. A proletár internacionalizmus doktrínája
A Magyarországi Tanácsköztársaság vezetői makacsul hittek a világméretű proletárforradalom elkerülhetetlen bekövetkezésének utópisztikus elképzelésében. Elméletük szerint a nemzeti határok és nemzetállamok nem életképesek a jövőben, hiszen a szocialista világrend kialakulásával az államok természetes módon feloldódnának. Ennek megfelelően politikájuk középpontjában a kommunista rendszer megőrzése, a forradalmi eszmék propagálása, valamint katonai expedíciók útján új szocialista köztársaságok létrehozása állt. Az osztályharcot és a nemzetközi kommunizmus iránti lojalitást tartották elsődlegesnek, miközben a magyar hazafiságot a világforradalmi törekvéseik ellenségének tekintették. Nyíltan elutasították a nemzeti identitáshoz kapcsolódó értékeket – köztük a területi épség és a hazaszeretet iránti elköteleződést –, melyeket avítt „burzsoá előítéletek rendszerének” minősítettek. Retorikájukban a hazafias érzelmeket a végső céljuk (egy határok nélküli, nemzetközi munkásosztály által irányított világállam) megvalósításának fő akadályaként ábrázolták.
Ezen internacionalista elvnek egyik gyakorlati megvalósítására tett kísérlete az ún. Északi hadjárat volt. A Felvidéken folytatott hadjárat valódi célja, az önálló Szlovák Tanácsköztársaság megteremtéseJack A. Goldstone: The Encyclopedia of Political Revolutions, Kiadó: Routledge (2015), oldal: 227. Magyar Katolikus Lexikon "Szlovák Tanácsköztársaság cikke azonban rejtve maradt annak június 16-ai kikiáltásáig.
Az alsólendvai ellenforradalom
1919. április 21. és április 22. között zajlott Zala vármegyében Magyarországon az első kísérlet, amely a Tanácsköztársaságot óhajtotta megbuktatni. A mozgalomnak csak az alsólendvai direktóriumot sikerült átvennie, de hamarosan leleplezték és 26 vezetőjét letartoztatták, köztük a főszervező Fangler Bélát is, majd Budapestre vitték, hogy a forradalmi törvényszék elítélje őket.
Az Antibolsevista Comité
A régi társadalmi- és gazdasági elit Bécsben tartózkodó képviselői Bethlen Istvánnal az élen megalakították a Magyar Nemzeti Bizottságot, mely Anti Bolsevista Comité néven vált ismertté. Ezzel nagyjából egy időben Károlyi Gyula aradi, majd később szegedi székhellyel ellenforradalmi kormányt alakított, melynek hadügyminisztere a későbbi kormányzó, Horthy Miklós, külügyminisztere pedig Teleki Pál lett.
A Tanácsköztársaság kikiáltása és kezdeti népszerűsége mind a környező országokat, mind a párizsi békekonferencián ülésezőket egyaránt meglepte. Féltek, hogy a bolsevik eszmék továbbterjednek nyugatra, ezért egyfelől Budapestre küldték a brit Smuts tábornokot, hogy próbálja rávenni az új kormányt a Vix-jegyzék elfogadására, másfelől elkezdték szervezni a katonai beavatkozást is. Smuts végül dolgavégezetlenül távozott Budapestről: ajánlatát a FK elutasította.
Intézkedések Társadalompolitikai intézkedések thumb|jobbra|260px|A Baross-szobor fölé emelt piramis. Baky Albert akvarellje. Budapest, 1919. május 1. A Tanácsköztársaság idején szavazhatott először az a társadalmi réteg, mely korábban többször – hiába – követelte magának ezt a jogot, a magyar nők teljes választójogának első megadása például a Tanácsköztársaság idejére esett: 1919. április 2-től minden 18 életévét betöltött férfi és nő szavazati joggal bírt. A választásokból kizárták a bérmunkásokat foglalkoztató vállalkozókat, kereskedőket, munkanélkülieket, és a papságot. Áprilisban tartottak választásokat, ahol Magyarországon először nők is szavazhattak. Szintén a munkásmozgalom régi követelése teljesült azzal, hogy bevezették a napi nyolc órás munkaidőt. További radikális intézkedésként szocializálták, azaz ellenérték fizetése nélkül közös, állami tulajdonba vették a lakóházakat, a szállodákat, az üzleteket, a külkereskedelmet, az áruházakat, a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat, az iskolákat, a színházakat, a mozikat, a könyvtárakat, a műkincseket, a gyógyszertárakat, a lakóházakat, egyes helyeken a kisiparosok műhelyeit és szerszámait, a pénzintézeteket, illetve a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és közlekedési üzemeket. A tulajdonosok a hirtelen rájuk szakadt jogfosztottságuk mellett úgy érzékelték az új rendszert, mint amely kiforgatja őket az anyagi és erkölcsi javaikból, amelyik mindent elvesz. A kisajátított közép- és nagybirtokokat nem adták a parasztoknak, mert szövetkezetesítést terveztek, ám június végétől a szegényparasztoknak veteményeseket osztottak. A földről szóló rendelet szerint földtulajdon nem illetett meg olyan személyt, aki nem dolgozott rajta.