Louis Pasteur (Dole, 1822. december 27. - Villeneuve-l’Étang, 1895. szeptember 28.) francia kémikus, mikrobiológus, az orvosi mikrobiológia egyik megalapítója, a fertőző betegségek elleni vakcinák egyik első kifejlesztője.
Pasteur egy kémiai felfedezéssel kezdte karrierjét: a borkősav sóinak optikai aktivitása alapján következtetett molekuláris szerkezetük aszimmetriájára; ezáltal ő vált sztereokémia egyik megalapítójává. Úgy vélte, hogy az optikai aktivitás az élőlények molekuláira jellemző, így amikor elkezdte tanulmányozni az erjedés folyamatát, az ott keletkező, polarizált fényt forgató anyagok alapján feltételezte, majd bebizonyította, hogy a fermentációt mikroorganizmusok végzik. Ezzel eldöntötte az ókor óta vitatott kérdést is, hogy keletkezhet-e élet spontán módon a mai környezetben. Fermentációs kutatásai során felfedezte, hogy léteznek oxigén nélkül élő mikroorganizmusok, és ő találta az első példát az anyagcsere szabályozására, amikor megfigyelte, hogy az élesztő oxigénmentes környezetben több cukrot fogyaszt. Pasteur leírta a fermentáció különböző formáit, és felismerte, hogy ezekhez különböző mikroorganizmusok szükségesek. Ezen munkáinak gyakorlati következménye az élelmiszerek tartósítására szolgáló eljárás, a pasztőrözés volt.
A francia kormány felkérésére kutatta a selyemhernyók betegségeit és felfedezte kórokozóikat. 1876-tól teljes mértékben az orvostudományi kérdéseknek szentelte magát. Legyengített kórokozókból oltóanyagot fejlesztett ki a baromfikolera elleni védelemre, és ezzel megnyitotta az utat a védőoltások – amelyre a gyógyászatban addig csak a feketehimlő ellen volt példa – általános alkalmazására. Vakcinát fejlesztett ki a lépfene, a sertésorbánc, a veszettség ellen, bizonyítva, hogy -legalább elvben - bármely fertőző betegség megelőzhető. Ő indította el az oltóanyagok tömeges gyártását és ő alapította meg a Pasteur Intézetet, amely máig Franciaország vezető orvostudományi kutatóintézete.
Élete thumb|180px|balra|Pasteur szülőháza Louis Pasteur tímárcsaládból származott, apja Jean-Joseph Pasteur is tímár volt. A kelet-franciaországbeli Dole kisvárosában született 1822. december 27-én, szülei öt gyermeke közül a harmadikként. A család több költözése után Arbois-ban nőtt fel, itt járt gimnáziumba is. Az iskolában sokáig csak művészi tehetségével tűnt ki, az 1837/38-es tanévben azonban több iskolai díjat elnyert és azt javasolták neki, hogy a legjobb francia pedagógusképzőben, a párizsi École normale supérieure-ön tanuljon tovább. Első kísérlete erős honvágya miatt kudarcba fulladt. 1840-ben humán profilú érettségit (baccalauréat) tett, két évvel később pedig megismételte, ezúttal a matematikára koncentrálva (kémiajegye: „közepes”).Thierry Dupressoir: Louis Pasteur, in: Dictionnaire prosopographique de l’EPHE. École pratique des hautes études, Stand 16. Februar 2021. Felvették az École normale-ba, de elutasította a felvételt, mert nem volt elégedett a helyezésével (15. lett a 22 jelölt közül). Még egy évi felkészülést követően a negyedik helyet érte el. thumb|180px|Louis Pasteur 1845-ben (Charles Lebayle rajza dagerrotípia alapján) thumb|180px|Louis Pasteur 1857-ben thumb|180px|Pasteur utolsó fotója (1895) Az elkövetkező öt évben Pasteur az École normale-ban fizikát és kémiát tanult, különösen a krisztallográfiába vetette bele magát. 1846-ban Párizsban letette a fizikai agrégation-t (állami vizsga a felsőoktatási tanári pályára).Werner Köhler: Pasteur, Louis. In: Werner E. Gerabek u. a. (Hrsg.): Enzyklopädie Medizingeschichte. 2005, S. 1110–1112, hier: S. 1110. Diplomájával együtt kinevezték a tournon-i líceum tanárává, amit visszautasított és inkább az egyetemen maradt Antoine-Jérôme Balard asszisztenseként (préparateur). 1847-ben két doktori értekezést nyújtott be: egy fizikait (A polarizált fény forgatási képességének vizsgálata folyadékokban; a folyadékok forgatási képességének alkalmazása különböző kémiai problémák megoldására) és egy kémiait (Az arzénsav telítési kapacitásának vizsgálata; a kálium, nátrium és az ammónium arzénsavas sóinak vizsgálata), amelyek alapján a megszerezte a tudományok doktora fokozatot.
1848 végén rövid ideig a dijoni líceumban tanított fizikát, majd 1849 januárjától a Strasbourgi Egyetem kémia tanszékének adjunktusa (professeur suppléant) lett. Három évvel később címzetes professzorrá léptették elő. Strasbourgban beleszeretett Marie Laurent-ba, a strasbourgi Académie (regionális oktatási hatóság) rektorának lányába. 1849. május 29-én összeházasodtak. Öt gyermekük született, közülük azonban hárman fiatalon meghaltak. 1853-ra jelentős tudományos hírnevet szerzett, a Gyógyszerészeti Társaság (Société de Pharmacie) 1500 frank díjat ítélt meg neki és megkapta a Becsületrendet. 1854-ben kinevezték a Lille-i Egyetem újonnan alapított természettudományi karának kémiaprofesszorává és dékánjává. Pasteur itt a helyi ipar érdekeit szolgáló, erősen alkalmazásorientált kutatást szorgalmazta; emellett támogatta azt a császári rendelettel bevezetett újítást, amely a természettudományokat tanuló hallgatók laboratóriumi képzésére irányult.
1857-ben, 34 éves korában Pasteurt kinevezték a párizsi École normale tudományos igazgatójának és adminisztrátorának (ami megfelel a gazdasági vezető kancellári tisztségnek). Megnövelte a diplomás laborasszisztensek számát, de ugyanakkor a szerződésük időtartamát hét-nyolc évről két évre csökkentette, hogy a hallgatókat a doktori fokozat megszerzésére ösztönözze. Megalapította az Annales scientifiques de l’École Normale Supérieure folyóiratot, amely az egyetem kutatási eredményeinek fórumaként szolgált.1900-ban tisztán matematikai folyóirattá vált, de ma is létezik: Annales scientifiques de l’Ecole Normale Supérieure A folyóiratot 1871-ig személyesen szerkesztette. Pasteur vezetése alatt az École normale hírneve jelentősen gyarapodott. Míg korábban évente 50–70-en jelentkeztek a 15 tanulmányi helyre, végül már 200–230 jelentkező is pályázott. Először fordult elő - és nagy feltűnést keltett - hogy voltak olyan jelentkezők, akiket egyidejűleg az École polytechnique-ba is felvettek, de mégis az École normale mellett döntöttek.
Bár az École normale-ban betöltött két pozíciója nem írta elő a kutatási tevékenységet, Pasteur két tetőtéri szobában laboratóriumot alakított ki, ahol folytatta Lille-ben megkezdett fermentációs tanulmányait. III. Napóleon császárral való ismeretsége lehetővé tette, hogy tevékenységét egyre inkább a kutatásra összpontosítsa. 1862-ben a Tudományos Akadémia tagjává választották. 1865-ben a kormány kérésére elkezdte a selyemhernyók betegségeit tanulmányozni, ami idejének nagy részét lekötötte és 1870-ig minden nyarat egy dél-franciaországi terepi laboratóriumban töltött. Az egyetemen Pasteur felelt a hallgatók fegyelmezéséért is, ami jelentős munkaterhelést jelentett számára és az 1867-ben kitört diáklázadásokat követően felmondott az École normale-ban. Új munkahelye a Sorbonne kémia tanszéke volt, ahol egykori tanára, Antoine-Jérôme Balard utódja lett. thumb|balra|180px|Pasteur mellszobra Saint-Cloud parkjának bejáratánál thumb|180px|balra|Pasteur arbois-i lakóháza. A nyarakat többnyire itt töltötte 1868-ban részt vett az École pratique des hautes études (EPHE), egy kutatásorientált posztgraduális főiskola alapításában, ahol a II. szekción (fizika és kémia) belül a fiziológiai kémia laboratóriumának vezetését vette át. A császár támogatásának köszönhetően engedélyt kapott egy új laboratórium építésére, amely azonban a porosz-francia háború miatt késedelmet szenvedett. Pasteur a háborút szülőföldjén, a Jura-hegységben töltötte, ahol a sörgyártást tanulmányozta; azt az iparágat, amelyben véleménye szerint Németország túlszárnyalta hazáját.Pasteur Vallery-Radot (Hrsg.): Œuvres de Pasteur. Band 5: Etudes sur la bière. Masson, Paris 1928, S. 5. Ursprünglich veröffentlicht als Louis Pasteur: Etudes sur la bière. Gauthier-Villars, Paris 1876. 1872-ben visszatért Párizsba (ahol kikiáltották a harmadik köztársaságot és a politikai viszonyok alaposan megváltoztak), kérte hogy mentesítsék minden oktatási kötelezettsége alól és érvényesítette a császár által neki ígért 12 ezer frankos életjáradékot. A következő öt évet azzal töltötte, hogy befejezze kutatásait: a fermentációról, a sörről, a selyemhernyók betegségeiről és az élet spontán keletkezéséről.I. Tomsik: Pasteur und die Generatio spontanea. Huber, Bern 1964.
1876-ban az 54 éves vegyész új kutatási területre váltott, a háziállatok és ember fertőző betegségeit kezdte tanulmányozni. Szinte teljesen kívülállóként kezdte el kutatni a lépfenét, amely ellen kifejlesztett egy oltóanyagot. Ennek gyártására építettek egy laboratóriumot - így indult meg az oltóanyaggyártás. Pasteur ezután a veszettség elleni vakcinát kezdte fejleszteni, amihez megkapta a Párizs melletti saint-cloud-i kastély istállóit (maga a kastély a porosz háborúban leégett). A francia állam is jelentős összegekkel támogatta, időnként Pasteur kapta meg a teljes francia kutatási kiadások tíz százalékát.Geison: The Private Science of Louis Pasteur … , S. 41.
Tanítványaival és munkatársaival szemben Pasteur autoriter módon viselkedett és azt tartották róla, hogy teljesen híján van a humorérzéknek.Geison: The Private Science of Louis Pasteur … , S. 47. Laboratóriumát családfőként vezette és ügyelt arra, hogy alkalmazottai rokonságban álljanak. Bár fiatalkorában rövid ideig részt vett az 1848-as februári forradalomban, később politikai álláspontja konzervatívra, sőt reakciósra változott.Geison: The Private Science of Louis Pasteur … , S. 43. Üdvözölte III. Napóleon 1851-es puccsát és szoros kapcsolatot ápolt a császárral, még lemondását követően sem titkolta, mennyire lekötelezettjének érzi magát. 1875-ben Pasteur a konzervatívok színeiben indult a szenátusi választásokon szülővárosa, Arbois képviselőválasztásán, de nagyon kevés szavazatot kapott, mert bonapartistának tartották. Ezen politikai kitérőjétől eltekintve Pasteur kizárólag a tudománynak élt, nem volt hobbija; párizsi évei alatt ritkán hagyta el a Quartier Latin-t, ahol a számára fontos tudományos intézmények voltak.
Pasteur lelkes francia hazafi volt. A porosz-francia háború alatt egy levelezőtársának azt írta, hogy ezentúl minden művét Gyűlöljük Poroszországot! Bosszút! Bosszút! mottóval fogja ellátni.Pasteur Vallery-Radot (Hrsg.): Correspondance de Pasteur. Band 2: La seconde étape. Fermentations, générations spontanées, maladies des vins, des vers à soie, de la bière 1857–1877. Flammarion, Paris 1951, S. 492: „Chacun de mes travaux jusqu’à mon dernier jour portera pour épigraphe: Haine à la Prusse. Vengeance. Vengeance.“ 1870-ben visszaadta a Bonni Egyetem tiszteletbeli doktori címét.Biografie von Louis Pasteur Académie française Leghevesebb szócsatáit, amelyeket mindkét oldalon erős nacionalista felhangok kísértek, német tudósokkal – köztük Justus Liebiggel és Robert Kochhal – vívta. Halála előtt nem sokkal visszautasította a porosz Pour le Mérite kitüntetést.Geison: The Private Science of Louis Pasteur … , S. 45.
Tudományos teljesítményét számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el, köztük a Becsületrend nagykeresztjével. 1882-ben a francia állam 25 ezer frankra emelte életjáradékát, amelyet feleségére és gyermekeire hagyhatott (az összeg egy egyetemi professzor fizetésének kétszeresének felelt meg). Ugyanebben az évben Pasteurt az Académie française "halhatatlanjai" (tagjai) közé választották. A veszettség elleni oltás kifejlesztése után számos adományban részesült. A Pasteur Intézet építésekor mintegy kétmillió frank összegű adomány gyűlt össze. Az intézetet 1888 novemberében, Pasteur 65. születésnapján avatták fel. Ekkorra azonban több agyvérzést követően egészségi állapota annyira megromlott, hogy már nem tudott jelentős módon hozzájárulni az intézet kutatómunkájához. Halála előtt már gyakorlatilag teljesen megbénult. Testét – és később feleségéét is – a Pasteur Intézet alatti kriptában temették el.
Munkássága Optikai aktivitás és kristályaszimmetria