A Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén: Fantastic Beasts & Where to Find Them) egy 2001-ben kiadott fiktív tankönyv, amit J. K. Rowling írt. A Harry Potter című könyvsorozat világához tartozó mű szerzői jogairól az írónő lemondott, így a vásárlásából befolyt összeget a Comic Relief nevű alapítványnak ajánlotta fel. Egy könyv árának több mint a 80%-a a világon lévő szegény gyerekek javára folyik be. Ezzel, és egy másik, A kviddics évszázadai című könyvvel, összesen 15,7 millió font gyűlt össze.
Egy 2001-es interjúban Rowling azt mondta, hogy azért választotta a könyv tárgyának a mágikus lényeket, mert ez egy vicces téma és a Harry Potter-könyvekben már sok-sok dolgot kitalált velük kapcsolatban. Az írónő neve nem került fel a könyv borítójára, helyette Göthe Salmandert tüntette fel, mint szerző, hogy még hitelesebb legyen a fiktív tankönyv. Magyar nyelvre Tóth Tamás Boldizsár fordította le és az Animus Kiadó adta ki.
A könyv alapján 2016-ban egy azonos című film készült, melynek főszereplője Göthe Salmander (Eddie Redmayne), aki 1926-ban New Yorkban igyekszik elfogni a varázsbőröndjéből kiszabadult bestiákat, feldúlva a varázslók és varázstalan emberek lakta város amúgy sem nyugodt életét.
Tartalom
A tényleges könyv
A Legendás állatok és megfigyelésük több szempontból is érdekes könyv. Eredetileg csupán egy kitalált tankönyv, amiről először az első kötetben esik szó a kötelező könyvek listáján. A később megírt könyv azonban több pusztán kitalált tankönyvnél. Ez egy „különleges kiadás”, Harry saját példányának tökéletes másolata, ezért a tulajdonos „tanulságos széljegyzetei egészítik ki” (a műből). Az egyedi kiadáshoz maga Albus Dumbledore írt előszót, mely szerint a művet kivételesen muglik (azaz a mágiát nem használó emberek) is megvásárolhatják.
A könyv ezután röviden áttekinti a magizoológia történetét, majd ismerteti a varázslényeket. A leírások a bestiák neve szerinti betűrendben, enciklopédiaszerűen követik egymást. Megtalálhatjuk benne szinte az összes, a regényekben is említett lényt (közel 85-öt). A jogtulajdonos a Harry Potter sorozatban még elő nem fordult nevek lefordításához nem járult hozzá, de a fordító által készített lista, melyet a későbbi kötetek átültetése során is használt, elérhető a Lumos.hu portálon. E könyvben tehát még angolul szerepelnek például az újabb kötetekben már magyar nevet kapott bólintér (bowtruckle), acsarka (knarl) és golymók (puffskein) is.
A fiktív mű
A fiktív mű Goethius Artemis Fido Salamander alkotása, aki jelentős magizoológus, munkásságáért a Merlin-díj ezüst fokozatával tüntették ki. A könyv 52. kiadását éli, s az Obskurus könyvek kiadásában jelenik meg, természetesen az Abszol úton vásárolható meg. Ára 1 galleon 11 sarló.
A Mágiaügyi Minisztérium által meghatározott osztályok
XXXXX – bizonyítottan varázslót ölt / idomításra, szelídítésre alkalmatlan XXXX – veszélyes/kezelése szaktudást igényel / csak magasan képzett varázsló tud bánni vele XXX – képzett varázslóra nem veszélyes XX – ártalmatlan / szelídíthető X – unalmas
XXXXX osztályú lények
Akromantula Óriáspók, őshazája feltehetően Borneó erdeiben található. Nagytestű, terpesztávolsága (kinyújtott lábakkal) a 4 m-t is meghaladja. Fekete szőrzettel borított testű, harang alakú hálóját a talajon szövi. Ha izgatott, vagy dühös, csáprágóit csattogtatja. Méregmirigyét használva vadászik, a nagy testű zsákmányt kedveli, az embert sem kivéve. A nőstény nagyobb a hímnél, szaporodási időszakban strandlabda nagyságú, lágy héjú, fehér tojásokat rak, akár egyszerre 100-at is. Az emberi beszédet is képes elsajátítani, közel emberi intelligenciával rendelkezik. Sokan úgy vélik, mágusok által kitenyésztett állatfajtáról van szó. Talán őrzőállatnak szánták. De az akromantulák nem idomíthatóak, varázslókra és muglikra is veszélyes mágikus lények.
Baziliszkusz, vagy a kígyók királya Kitenyésztőjük: Hitvány Herpón ógörög, párszaszájú feketemágus. Ő jött rá, ha a tyúktojást egy varangyos béka költi ki, a tojásból kibúvó lényből minden kígyónál nagyobb, hatalmas, mérges bestia fejlődik ki. A baziliszkusz teste élénkzöld kígyótest, 15 m hosszúra is megnőhet. A hímeket skarlátvörös fejtollaik különböztetik meg a nősténytől. Legfélelmetesebb fegyvere hatalmas, sárga szeme: ha valaki belenéz, azonnal holtan esik össze. Ezen kívül még jókora méregfogakkal is rendelkezik, halálos mérget termel. Emlősökkel, madarakkal, néha hüllőkkel is táplálkozik, az emberekre is vadászik. Viszont a kakas kukorékolása állítólag megöli. Nagyon sokáig él, a legenda szerint Hitvány Herpón baziliszkusza megérte a 900 évet. Csak a párszaszájú varázslónak engedelmeskedik, éppen ezért még a feketemágusok sem vállalkoznak egy baziliszkusz létrehozására. 400 éve törvény tiltja a baziliszkuszok tartását, nevelését.
Kiméra Ritka, görög szörnyetegfaj. Oroszlánfeje, kecsketeste és sárkányfarka van. Rendkívül veszélyes és gonosz, nagy erejű bestia. Egyetlen dokumentált írás történt a kiméra legyőzéséről, de a győztes varázsló annyira kimerült a bestiával vívott csatában, hogy leesett szárnyas lováról és szörnyethalt.
Lethifold (hóhérlepel, élő szemfedő) Ritka, trópusokon előforduló lény. Fekete köpenyre hasonlít, vastagsága kb. 1 cm, zsákmányejtés után kicsivel vastagabb. Ravasz bestia. A földön csúszva keresi áldozatát, leggyakrabban alvó embert. Flavius Belby varázsló 1782-ben Új-Guineában nyaralva élt át egy lethifold-támadást. Drámai beszámolójában részletesen leírja, hogyan siklott be a szörny az ajtó alatti résen, hogyan csavarodott rá egész testére és fejére, mivel meg akarta fojtani. Semmiféle varázslattal nem tudta legyőzni, egyedül a patrónus-bűbáj volt hatásos a lethifold ellen. Mivel a szörny általában alvó emberekkel találkozik, megfojtja őket, mielőtt varázsolni tudnának. Ott helyben, az ágyban megemészti áldozatait, majd kissé megvastagodott állapotban elhagyja a helyszínt. Mivel nem hagy maga után nyomot, a lehetetlenséggel határos a lethifold-támadások számát meghatározni. Némely varázslók ezért fortélyosan lethifold-áldozatoknak tettetik magukat, ha el akarnak tűnni ismeretségi körük vagy családjuk szeme elől.
Mantikór Emberfejű, oroszlántestű, skorpiófarkú görög szörnyeteg. Ritka és vérszomjas. Egyes források szerint halkan dudorászik áldozatának elfogyasztása közben. Bőre vastag és minden ismert bűbáj visszaverődik róla. Skorpiófarkának szúrása halálos.
Nundu Kelet-Afrika lakója, talán a legveszélyesebb minden bestiák közül. Óriási leopárdra hasonlít, zajtalanul jár zsákmány után. Lehelete mérgező. Legalább 100 varázsló szükséges a legyőzéséhez.
Quintaped (kvintaped, más néven szőrös MacBoon) Ez a vad, vérszomjas bestia kizárólag a Skócia északi részén található Drear szigeten honos. Alacsony, zömök testű, öt lábbal rendelkezik, amelyek tuskóban végződnek. Vörösesbarna szőr borítja. Súlypontja alacsonyan van. Keletkezésüket egy legendával magyarázzák. A Drear szigetet egykor két varázslócsalád (klán) lakta: a McClivertek és a MacBoonok. Történt egyszer, hogy a két klán vezetője előbb leitta magát a sárga földig, majd részeg fejjel varázslópárbajt vívtak. MacBoon Quintus lett a győztes, de megölte ellenfelét, McCliver Dugalt. A McCliver klán tagjai bosszúból körülvették a MacBoonok házát, és mindegyikőjüket ötlábú szörnyeteggé varázsolták át. De a bosszú visszájára fordult, mert a MacBoonok varázslónak nem túl sikeresek voltak, de szörnyetegként annál erősebbek és vadabbak lettek. Apránként kiirtották a McCliver családot, hiába próbáltak védekezni vagy visszaváltoztatni a MacBoonokat emberré. A szigeten most kizárólag a kvintaped bestiák élnek, így hát a legenda igazságát ellenőrizni lehetetlen. Viszont tény, hogy nem hagyják magukat elfogni akár visszavarázslás céljából sem, elégedettek jelenlegi bestia létformájukkal, még akkor is, ha valaha emberek voltak.
Sárkányok:
Talán a leghíresebb és a legnehezebben elrejthető, hatalmas mágikus bestiák. Nőstényeik nagyobbak és agresszívabbak a hímeknél. A sárkányok bőre, szíve, mája, vére, karma, szarva komoly mágikus erővel bír, fontos alapanyagai sok bűbájnak. A sárkányoknak 10 fajuk él szerte a világon. A fajok kereszteződése aránylag ritka.
Antipoduszi opálszemű sárkány (Antipodean Opaleye) Új-Zélandon fordul elő, túlnépesedés esetén némely példányok Ausztráliába telepedhetnek át. A sárkányoktól kissé szokatlanul nem a hegyekben, hanem a völgyekben tanyázik. Közepes termetű, súlya 2-3 tonna. Szivárványszínű pikkelyeivel talán a legszebb sárkányfajta. Szeme csillogó, sokszínű, pupilla nélküli – innen ered a fajta neve is. Természete békés, csak akkor vadászik, ha éhes. Kedvenc zsákmánya a juh, de nagyobb állatokat is elejthet – pld. az Ausztráliába települők nagy mennyiségű kengurut mészároltak le. Tojása sápadtszürke, könnyen össze lehet téveszteni az őskövületekkel.
Hebridai Feketesárkány (Hebridean Black) A Brit-szigeteken honos, agresszív faj (a walesi zöldsárkányhoz hasonlítva). Hossza a 9 m-t is elérheti. Fekete pikkelyei durvák, szeme fénylő bíborpiros. Hátán borotvaéles taréjsort, farkán nyíl alakú tüskét visel. Szárnya a denevéréhez hasonlít. Egy példány vadászterülete 250 km². Kedvenc zsákmánya a szarvas, de nagy testű kutyákat és szarvasmarhát is rabolhat. A körülöttük levő vadőri teendőket hagyományosan a hebridai MacFusty család varázslói végzik.
Kínai Gömblángsárkány (Oroszlánsárkány, Chinese Fireball) A Távol-Kelet egyetlen sárkányfajtája. Igen attraktív megjelenésű. Hosszú testét sima, vörös pikkelyek borítják, fitos orrban végződő pofáját aranyszínű tüskék keretezik. Szemei látványosan dülledtek. Testsúlya 2-4 tonna. Orrlyukain gomba alakú tűzcsóvákat fúj, innen kapta a nevét. Agresszív, de fajtársaival szemben béketűrőbb, mint más sárkányok. Még a vadászterületüket is hajlamosak megosztani egy-két másik sárkánnyal. Zsákmányol mindenféle emlősállatot, kedvenc prédája a sertés, valamint az ember is. Élénkpiros, arannyal pöttyözött tojásaik héja rendkívül keresett cikk a kínai varázslók körében.
Magyar mennydörgősárkány (Hungarian Horntail) A legveszedelmesebbnek tartott sárkányfaj. Óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják. Szarvai és faroktüskéi bronzvörösek, szeme sárga. Kivételesen hosszú, akár 15 m-es lángcsóvát tud fújni. Kecskét, juhot, és ha teheti, embert eszik. Cementszürke tojásának héja nagyon vastag, az ivadékok a farkukon már kifejlődött tüskékkel nyitják fel.
Norvég Tarajossárkány (Norwegian Ridgeback) Hasonlít a magyar mennydörgősárkányhoz, de faroktüskék helyett éles tarajt visel a gerince mentén. Nagytestű szárazföldi emlősökkel táplálkozik, és sárkányoktól szokatlan módon a vízi állatokat sem veti meg. Ellenőrizhetetlen beszámoló szerint egyszer Norvégia partjai mentén a vízből ragadott ki egy bálnaborjút a norvég Tarajossárkány egy példánya. Fajtársaival szemben nagyon agresszív, állománya erősen megcsappant. Tojása fekete. A kikelt kicsinyek más fajtákhoz képest sokkal korábban, 1-3 hónaposan már tudnak tüzet fújni. (Megjegyzés: Hagrid kedvence, Norbert/Norberta norvég tarajossárkány volt.)
Perui viperafogú sárkány (Peruvain Vipertooth) A legkisebb és leggyorsabb röptű sárkányfajta. Testhossza csupán 4,5 m. Pikkelyei simák, rézvörösek, hátán fekete taréjfoltok találhatóak. Fején két kurta szarvat visel. A fogaiból erős méreg csöpög. Bár jól elélhetne kecskén és szarvasmarhán, annyira szereti az emberhúst, hogy a 19. század vége felé exterminátor-varázslók által állománycsökkentést kellett végrehajtani a perui viperafogú sárkány fajtában.
Román hosszúszarvú sárkány (Romanian Longhorn) Pikkelyei élénkzöldek, fején hosszú, aranyszínű szarvpár pompázik. Zsákmányát először a szarvaival megsebesíti, majd tüzet fúj rá. Ennek a sárkányfajtának őrölt szarva fontos bájitalok alapanyaga, miáltal állománya az állandó vadászat miatt drasztikusan lecsökkent. Ezért őshazájában, Romániában nagy kiterjedésű sárkányrezervátum található, ahol nemzetközi varázslócsoport tanulmányozhatja a sárkányokat.
Svéd sróforrú sárkány (Swedish Short-Snout)