bélyegkép|250px|jobbra|Pelecanoides georgicus bélyegkép|250px|jobbra|Pelecanoides urinatrix
A bukó viharmadárfélék (Pelecanoididae) a madarak (Aves) osztályába és a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe tartozó család, melyben csak 1 madárnem és 4 élő faj van.
Előfordulásuk A Déli-óceánon, Peru és Chile területén fordulnak elő. A tűzföldi bukóhojsza és a barnahátú bukóhojsza mindig a tengerpart közelében élénk, míg a másik két faj a nyílt vízen.
Megjelenésük Testhosszuk 18–25 centiméter, szárnyfesztávolságuk 30–38 centiméter, testsúlyuk 86–185 gramm. Kisméretű madarak, rövid csőrrel és lábakkal. Tollazatuk szürke, barna és fehér.
Életmódjuk A szárazföldre csak éjszaka mennek, nappal a vízen vannak. Táplálékuk rákokból és kis halakból áll. A hullámok fölött röpködnek, mielőtt a vízbe bukjanak.Olson, S.L. (1985) Pelecanoididae in Farner, D.S.; King, J.R. & Parkes, Kenneth C. (eds.): Avian Biology 8: 79–238. Academic Press, New York. Táplálékukat búvárkodással szerzik, nagy mélységekbe is le tudnak menni és néhány percig a víz alatt tudnak maradni.
Szaporodásuk Több ezer páros telepekben fészkelnek tengerpartokon. Fészekaljuk 1 tojásból áll, melyen a szülők 7–8 hétig kotlanak.
Rendszertani besorolásuk és kifejlődésük A viharmadár-alakúak körében végzett egyes fejlődéstörténeti kutatások szerint, a bukó viharmadárfélék nem alkotnak külön családot, hanem részei a viharmadárfélék (Procellariidae) családjának. Emiatt a közeljövőben átrendezés történhet.
E tengeri madarak kifejlődését és rendszerezését ezidáig, csak nagyon keveset tanulmányozták. A történelem során több állományt is külön fajként írtak le, bár meglehet, hogy többségük - néhány kivétellel -, csak alfajok lehetnek. A történelem előtti ősmaradványok, csak töredékesen kerülnek elő. Nemrég a legősibb képviselő a Pelecanoides cymatotrypetes volt; ezt az ősmadarat a dél-afrikai köztársasági Langebaanwegnál találták meg, és körülbelül a kora pliocén korszakban élhetett. Habár ez a fosszilis madár igen közeli rokona lehetett a mai fajoknak, manapság Afrika déli vizein nem élnek bukó viharmadárfélék.Olson (1985)
2007-ben Új-Zélandon rábukkantak egy felkarcsontra (humerus); ez a csont az úgynevezett Pelecanoides miokuakához tartozott, mely körülbelül a kora és középső miocén korszakokban élhetett. Az eddigi kutatások szerint az összes ma élő madarak közül, ez a fosszilis madár a bukó viharmadárfélékhez hasonlít a legjobban, bár az új jellegű megjelenése kevésbé meghatározott.
Rendszerezés A családba az alábbi 1 madárnem és 4 élő faj tartozik:
Pelecanoides Lacépède, 1799 – 4 faj perui bukóhojsza (Pelecanoides garnotii) (Lesson, 1828) szürkehátú bukóhojsza vagy déli-georgiai bukóhojsza (Pelecanoides georgicus) Murphy & Harper, 1916 tűzföldi bukóhojsza (Pelecanoides magellani) Mathews, 1912 barnahátú bukóhojsza (Pelecanoides urinatrix) (Gmelin, 1789)
Jegyzetek
Források ITIS szerinti rendszerbesorolása
Fordítás
További információk
Képek az interneten a családba tartozó fajokról Tableaux méthodiques des Mammiferes et des Oiseaux. p. 13 ; ; 2006: A FOSSIL DIVING PETREL (AVES: PELECANOIDIDAE) FROM THE MID-MIOCENE OF NORTH CANTERBURY, NEW ZEALAND. 20: 65-71.
Kategória:Madárcsaládok