bélyegkép|263px|Timbál – Kacsapástétom Amiensből bélyegkép|263px|Timbál régi festményen
A timbál (tésztakosár), a francia konyha egyik fogása, illetve ételkészítési eljárás. Egy megfelelő edényt tésztával, kenyér-, vagy zöldségszeletekkel, esetleg főtt rizzsel kibélelnek, az így létrejött üreget valamilyen szalpikonnal megtöltik (akár rétegesen is); a töltelék tetejét tésztával befedik, és sütőben addig sütik, amíg a külső réteg (a héj) megbarnul, kérgesedik és a töltelék is a tálaláshoz megfelelő hőmérsékletű lesz (megfő).
Jellegzetessége A timbál elnevezés a francia „üstdob” szóból származik, ami utal az edény, illetve a belőle kiborított étel méretére és alakjára.
A timbál-edény eredetileg nagy, mély, lefelé keskenyedő (ilyen a panettone sütésére használ edény); egyszemélyes adagok sütésére később már kisebbet is használtak (például a tortácska-sütőedényt). A kimondottan timbál készítésére gyártott sütőedény helyett tortaforma is használható. A timbált – a tölteléktől függően – gőz fölött vagy vízfürdőben készítik.
A timbál egyik fő jellegzetessége, hogy a töltelékét teljesen körbeveszi a kéreg. A héjazat lehet bármilyen tésztaféle, ami illik a benne rejtőző töltelékhez, de ezt a tésztát a töltelék kőzé is szokták rétegezni; vagy például a Sartu di Riso rizskéreggel készül, a Timballo di Melanzana töltelékét pedig padlizsáncsíkok osztják rétegekre. A timbál tölteléke sokféle alapanyagból, bármilyen szalpikonból készülhet: lehet nyers vagy előfőzött; különböző húsok, kolbászok, sajtok, zöldségek és tészták széles választékát keverik fűszerekkel és gyógynövényekkel, az összeállított keverékhez szószokat, mártásokat is adhatnak és szükség szerint apró kenyérdarabokkal vagy zsemlemorzsával sűrítik.
Története A XVIII–XIX. század nyugat–európai konyhájában, ahol a francia udvari konyhából kölcsönzött tobzódó díszítést tekintették irányadónak, a látványos timbál készítése nagy jelentőséggel bírt. A konyhaművészet csúcsát akkoriban a timbálból épített szobrok, kastélyok és paloták jelentették. A kifogástalan timbálok összeállításának és sütésének képességét mind a szakácsoktól, mind a cukrászoktól megkövetelték, mivel a legtöbb étel valamilyen timbál sütésével indult; de egyben ezek a fenséges, ínycsiklandó és ellenállhatatlan szakácsművészeti alkotások hozták meg készítőjének a dicsőséget és a hírnevet.
Hivatkozások
Könyvek Auguste Escoffier: Le Guide Culinaire. Flammarion, Paris 1903 Larousse Gastronomique, Crown Publishers (1961)
Források
Kategória:Étkezés Kategória:Konyhatechnikai eljárások