Alacsony szintű lézerterápiaAz LLLT-t reuma kezelésére alkalmazzák Svédországban Háló D028022 [ szerkesztés a Wikidatán ] A magyar orvosi gyakorlatban és köznyelvben a lágylézer-terápia néven ismert módszer a nemzetközi gyakorlatban alacsony intenzitású lézerterápia (LLLT), hideglézerterápia, fotobiomoduláció (PBM) vagy ritkábban vörös fényterápia néven ismert. Ez olyan terápiás mód, amely fénykibocsátó dióda által kibocsátott fénysugarat irányít a test adott felületére. Míg a lézergyógyászatban nagy teljesítményű lézereket használnak szövetek vágására vagy elpusztítására, azt állítják, hogy az alacsony teljesítményű lágylézerek alkalmazása enyhíti a fájdalmat, serkenti és javítja a sejtműködést. Úgy tűnik, hogy a hatások egy-egy meghatározott hullámhossz-tartományra korlátozódnak. Számos ilyen eszközt engedélyez Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA), és a kutatások számos egészségügyi probléma, köztük a reumatoid artritisz és a szájnyálkahártya-gyulladás kezelésének lehetőségét mutatják. Az Európai Unióban olyan lágylézer készülékek forgalmazhatók egészségügy alkalmazási céllal, melyek megfelelnek a vonatkozó orvostechnikai eszköz szabályozásnak.https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A32017R0745

Hatásmechanizmus bélyegkép|Gyógylézer hatása

Fotobiomoduláció: alacsony intenzitású vörös és közeli infravörös fény biológiai hatásain alapuló fényterápia}}

Fotobiomoduláció (PBM) és alacsony szintű fény-/lézerterápia (LLLT) A fotobiomoduláció' (angolul photobiomodulation, röviden PBM) – korábbi elnevezéseiben alacsony szintű lézerterápia (low-level laser therapy, LLLT) vagy alacsony intenzitású fényterápia (low-level light therapy) – olyan eljárások gyűjtőneve, amelyeknél viszonylag alacsony teljesítményű, tipikusan vörös (kb. 600–700 nm) és közeli infravörös (kb. 700–1100 nm) fényt alkalmaznak azzal a céllal, hogy a szövetekben biológiai válaszokat (például gyulladásos folyamatok modulálását, fájdalomcsillapítást vagy a gyógyulási folyamatok támogatását) váltsanak ki.

A PBM/LLLT vizsgálatainál nem csak a fényforrás megnevezése („lézer” vagy „LED”) lényeges, hanem a ténylegesen leadott dózis és a kezelési paraméterek is.

Paraméterek A PBM/LLLT protokollokat a szakirodalom jellemzően az alábbi paraméterekkel írja le:

hullámhossz (nm), kimenő teljesítmény (mW/W) és teljesítménysűrűség (irradiancia; mW/cm²), besugárzási idő (s/perc) és energiasűrűség (dózis; J/cm²), kezelt felület (spotméret; cm²), üzemmód (folyamatos vagy pulzált), kezelések gyakorisága és a kúra hossza.

Feltételezett hatásmechanizmus A PBM/LLLT kapcsán több mechanizmust tárgyalnak: sejtszintű fotokémiai folyamatok (például mitokondriális kromofórok fényabszorpciója), jelátviteli útvonalak változása, valamint gyulladásos mediátorok és a mikrokeringés módosulása.

Fényforrások és nyalábjellemzők

Lézer és LED A fotobiomodulációs eszközök fényforrása lehet lézer (például lézerdióda) vagy LED. Optikai tulajdonságaik (spektrumszélesség, divergencia, nyalábprofil) eltérhetnek, ami a bőrfelszínen és a szövetben kialakuló dóziseloszlást befolyásolhatja.

Szórás, foltméret és teljesítménysűrűség A készülékekben alkalmazott optikai elemek (például lencsék, távtartók, diffúzorok) a nyaláb foltméretét és a bőrre jutó teljesítménysűrűséget (mW/cm²) módosíthatják. Általánosságban a nagyobb foltméret és a szétterített nyaláb ugyanakkora kimenő teljesítmény mellett alacsonyabb irradianciát eredményezhet; emiatt a dózis (J/cm²), a spotméret és a besugárzási idő a vizsgálatokban kiemelten kezelt paraméterek.

Hullámhossz és behatolás A vörös és a közeli infravörös fény szöveti behatolása eltérő: a közeli infravörös tartományt gyakran a „mélyebb” behatolással hozzák összefüggésbe, ugyanakkor a tényleges behatolást a szövet optikai tulajdonságai (elnyelés, szórás), a bőr pigmentációja, a vértartalom, a spotméret és a dózis is befolyásolja.

Hullámhossz-tartományok (általános áttekintés) A PBM/LLLT eszközök jellemzően a következő tartományokban működnek:

~630–670 nm (vörös fény): gyakran felszínesebb szövetek (bőr, felületes lágyrészek) célzására. ~780–860 nm (közeli infravörös): a bőrben általában mélyebbre jut, ezért gyakori mozgásszervi alkalmazásokban. ~900–980 nm (közeli infravörös): szintén mélyebb rétegek elérésére törekvő alkalmazásokban fordul elő, ugyanakkor a szöveti elnyelődés spektruma eltérhet, ezért a biztonságos dózis megválasztása kiemelt jelentőségű.

A behatolás és a „mélyreható” hatás értelmezése A vörös és közeli infravörös fény szöveti terjedését főként a szórás és az elnyelés határozza meg. Emiatt a mélyebb rétegekben a rendelkezésre álló teljesítmény általában jelentősen csökken. A PBM/LLLT esetén a „mélyreható” hatásról szóló állítások csak a kezelési paraméterek és az anatómiai adottságok együttes figyelembevételével értelmezhetők.

A köznyelvben gyakori „csontig hatol” megfogalmazás tudományos szempontból nem általánosítható:

egyes anatómiai régiókban a NIR fény elérheti a csonthártya környezetét, de a mélyben elérhető hasznos dózis nem azonos a felszínen leadott dózissal, és területenként jelentősen eltérhet.

Lézer, LED és szórt fény: mi számít a gyakorlatban? A PBM/LLLT fényforrása lehet:

lézer (általában szűkebb spektrum, irányítottabb nyaláb, kisebb spot), LED (általában szélesebb spektrum, nagyobb felület, nagyobb szórás).

A fogyasztói eszközök egy részében a fényt optikai elemekkel (lencse, diffúzor, takaróablak) szándékosan szétszórják, jellemzően a szem- és bőrbiztonság növelése, valamint nagyobb felület besugárzása érdekében. Ilyenkor fontos különbséget tenni:

Fizikai értelemben a fényforrás lehet lézereredetű, de a nyaláb geometriája jelentősen megváltozhat. Funkcionális (terápiás) szempontból a nagy mértékben szórt nyaláb csökkentheti az irradianciát (mW/cm²), mert ugyanaz a teljesítmény nagyobb felületre oszlik el. Ez a mélyebb szövetekbe jutó dózist csökkentheti, és a hatás inkább felszínesebb területekre korlátozódhat, illetve hosszabb kezelési időt tehet szükségessé.

„Gyenge, szórt fényű” otthoni eszközök lehetséges korlátai A szórt fényű, kis teljesítménysűrűséggel működő eszközöknél gyakori korlátok:

alacsony irradiancia a bőrön, nagy veszteség a mélyebb szövetek felé (szöveti szórás/abszorpció), emiatt a hatás gyakran inkább felszínes lágyrész-támogatásban értelmezhető, mint célzott, mélyebb struktúrák kezelésében.

A PBM/LLLT hatásosságának megítélésekor ezért célszerű az eszköz paramétereit (hullámhossz, spotméret, irradiancia, dózis) és a kezelési protokollt együttesen vizsgálni, nem kizárólag a marketingmegnevezéseket.

Üzemmódok: folyamatos és pulzált A PBM alkalmazhat folyamatos (CW) és pulzált üzemmódot. Pulzált üzemmódban a csúcsteljesítmény és az impulzusparaméterek (például frekvencia, kitöltési tényező) miatt a dózis időbeli eloszlása eltérhet a folyamatos besugárzástól; a közlemények ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a vizsgálatok összehasonlíthatóságát a beállítások nagy változatossága nehezíti.

Klinikai alkalmazások és bizonyítékok A PBM/LLLT alkalmazását számos területen vizsgálták (például fájdalomcsillapítás, egyes mozgásszervi állapotok, seb- és lágyrészgyógyulás). A bizonyítékok minősége és a hatás nagysága indikációnként eltérő, és a paraméterek (hullámhossz, dózis, protokoll) közötti különbségek az eredmények értelmezését befolyásolhatják.

Állatorvosi alkalmazások A fotobiomodulációt az állatorvosi rehabilitációban és fájdalomkezelésben is alkalmazzák, főként kísérő- és sportállatoknál (például kutya, macska, ló). Az állatorvosi alkalmazások megítélése indikációnként a szakirodalom és a szakmai protokollok alapján történik.

Folyamatos (CW) és pulzáló (PW) üzemmód Egyes PBM/LLLT eszközök folyamatos (CW) és pulzáló (PW) üzemmódot kínálnak. A pulzálás lehetséges előnyeit (például a dózis időbeli eloszlása, a hőhatások mérséklése, jelátviteli válaszok) több területen vizsgálják, azonban az optimális beállítás indikációfüggő, és nem minden esetben egyértelmű, hogy a PW általánosan előnyösebb a CW-nél.

Alkalmazási területek (példák) A PBM/LLLT-t a szakirodalomban többek között az alábbi területeken vizsgálják/alkalmazzák (indikáció- és protokollfüggően):

mozgásszervi rehabilitáció (izomfájdalom, ín- és ízületkörüli panaszok), bizonyos lágyrész-sérülések és sebgyógyulás kiegészítő támogatása, fájdalomcsillapítás és gyulladásos folyamatok modulálása kiegészítő jelleggel.

A bizonyítékszint indikációnként eltérő, és a vizsgálatok heterogenitása (különböző dózisok, eszközök, protokollok) miatt az eredmények nem mindig közvetlenül összevethetők.

Állatorvosi felhasználás A PBM/LLLT az állatorvoslásban is megjelenik, különösen társállatoknál (például kutya, macska) és nagytestű állatoknál (például ló) rehabilitációs és mozgásszervi kiegészítő kezelések körében. Nagy testű állatok esetén a kezelt terület mérete, a szőrzet, az anatómiai adottságok és a protokoll-követés miatt a gyakorlati kivitelezés eltérhet, és rendszerint szakmai felügyeletet igényel.

Biztonság és óvatosság A PBM/LLLT nem invazív eljárás, de alapvető biztonsági szabályok betartása szükséges:

szembe világítani tilos (lézerforrásnál különösen fontos a szemvédelem), akut, ismeretlen eredetű vagy romló panasz esetén kivizsgálás szükséges, fényérzékenység, egyes gyógyszerek okozta fotoszenzitivitás, illetve egyes kórképek esetén fokozott óvatosság és egészségügyi szakemberrel való egyeztetés javasolt.

Illusztrációk (javaslatok) A PBM/LLLT témáját gyakran szemléltetik:

vörös és NIR fény szöveti terjedését bemutató sematikus ábrákkal, a szórt (diffúz) és irányított (kollimált) nyaláb geometriáját összehasonlító ábrákkal, példákkal a tipikus kezelési területekről (humán és állatorvosi alkalmazások).

Biztonság A PBM/LLLT eszközöknél általános biztonsági szempont a szemvédelem (különösen lézerforrás esetén). Bizonyos állapotokban és gyógyszerek mellett (például fényérzékenységet fokozó készítmények) a kezelés óvatosságot igényelhet; a részletes ellenjavallatokat és óvintézkedéseket az adott alkalmazási terület szakmai útmutatói és az eszköz dokumentációja tartalmazzák.

A lágylézer készülék elektromágneses sugárzást bocsát ki. A testbe hatoló fényt kémiai molekulák "nyelik el". Ez szükséges ahhoz, hogy a bonyolult fotokémiai átalakítási reakció végbemenjen. A jelen álláspont szerint a lágylézer terápia során a citokróm c oxidáz nevű enzim ez az "elnyelő" kémiai molekula, amely részt vesz a mitokondriumokban lévő elektrontranszportláncban. Az energia felhasználásával regenerációs anyagok bejutnak a sejtbe és a késztermékek, továbbá a gyógyulást akadályozó bomlástermékek (toxinok, stb.) kijutnak.

A lágylézer foto-biostimulációs hatás eredménye a sejtek mitokondriumanak serkentése. Fokozódik az ATP, kollagén és fehérje termelés, mely a test öngyógyító folyamatait támogatja.

A lézersugár fokozza a test saját fájdalomcsillapító anyagainak (úgynevezett endorfinok) felszabadulását is, ami a fájdalom csökkenését eredményezi.

Úgy tűnik, hogy a lágylézer hatások csak meghatározott hullámhosszúságú fény tartományokra korlátozódnak. Az ezen kívüli tartományok nem tűnnek hatékonynak.

Leggyakoribb hullámhosszak: 660 nanométer (látható, vörös) és 808 nanométer (szemmel nem látható, infravörös).

Orvosi felhasználás