Herczegh Miklós (Komárom, 1919. május 3. – Budapest, 1976. október 19.) ortopéd sebész, orvos alezredes.
Élete
Herczegh István (1893–1963) számvevőségi főtanácsos és Mészáros Sarolta (1896–1977) fiaként született. A Komárnói Szent Benedek-rendi Katolikus Magyar Gimnáziumban érettségizett (1937).
1943. június 26-án a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá. 1947 és 1949 között a Nyomorék Gyermekek Otthonának sebész és ortopéd sebész alorvosa volt.
1949 és 1956 között a Magyar Néphadsereg hivatásos orvostisztjeként szolgált, illetve a Központi Honvédkórház traumatológiai osztályán működött, majd az ortopéd osztályt vezette. 1951–1952-ben a koreai Magyar Hadikórház ortopédosztályának vezetője volt. Orvos alezredesként szerelt le 1956-ban.
1957-től haláláig a Heim Pál Gyermekkórház Gyermekortopéd Osztályának osztályvezető főorvosaként dolgozott.
Tagja volt az Országos Orthopaediai Intézet szakmai kollégiumának és a Magyar Orthopaed Társaság vezetőségének.
Családja Házastársa 1944-től Károlyi Márta orvos, az ORFI adjunktusa. Két gyermekük született (Miklós és András).
Művei Perthes műtét n. radiális bénulásnál. (Honvédorvos, 1952, 9.) Két sikeres Krukenberg-műtét esete. (Honvédorvos, 1952, 10.) A derékfájás katonaorvosi jelentősége. – Lőtt törések velőűr szegezése. Loványi Istvánnal. – Combtörések kezelése háborús körülmények között. (Katonaorvosi Szemle, 1953) Adatok a kéztőcsontok sérülésének kórismézéséhez és kezeléséhez. (Katonaorvosi Szemle, 1954) Osteoid osteoma. (Magyar Sebészet, 1956) A munkába állítás kérdései a térdízület lágyrészsérülései után. János Györggyel. – Bokatáji sérültek munkába állításának kérdései. János Györggyel. (Katonaorvosi Szemle, 1956) Újabb elvek az álízület kezelésében. (Katonaorvosi Szemle, 1956, 2.) Letokolt lágyrészgócból kialakult gonitis tuberculosa két esete. (Katonaorvosi Szemle, 1956, 6.) Traumás eredetű myositis ossificans a m. iliopsoasban. (Honvédorvos, 1959, 1.) Segítsünk a gyermekek rendellenes tartásán, mozgásán! (Törődjünk egészségünkkel! Budapest, 1959) A világrahozott csípőficam kezelése acélsínnel kombinált gipszkötéssel. (Orvosi Hetilap, 1960. 45.) A térdízület fedett lágyrészsérülései. Monográfia és benyújtott kandidátusi értekezés is. (Budapest, 1961) Világrahozott csípőficam szűrővizsgálata. (Orvosi Hetilap, 1962. 24.) Az eosinphilsejtes granulómáról. Horváth Györggyel, Király Lászlóval. (Gyermekgyógyászat, 1962) Az ép és dysplasiás csípőízület csecsemőkori fejlődésének összehasonlítása. Valády Annával. (Orvosi Hetilap, 1964. 37.) A világrahozott dongaláb pathológiája és konzervatív kezelése. (A mozgásszervek sérüléseinek, megbetegedéseinek konzervatív és műtéti kezelése. Az 1967. okt. 4–7-i Traumatológiai, Ortopédiai és Rheumatológiai Jubileumi Vándorgyűlés előadásai. Szerk. Bankó László, Illyés Zsigmond. Budapest, 1967). A proximalis femur-vég fejlődési és növekedési zavarai. (Traumatológia, 1971, 14.) Azonos oldali combnyak- és comb-diaphysis törésgyermekkorban. (Traumatológia, 1972, 15.) Rotatiós osteotomia a sípcsonton. (Magyar Traumatológia, 1973, 16.)
Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) Koreai Állami Zászlórend II. fokozata (1952) Szolgálati Érdemérem (1955) Érdemes orvos (1965)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar sebészek Kategória:1919-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Komáromiak Kategória:Budapestiek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar katonaorvosok