Rakovac (, ), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 40, közúton 83 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 19 km-re délkeletre, a Motajica-hegység területén, 240-350 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb366Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen366
Története A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1896-tól Galícia és Bukovina területéről nagyszámú lengyel és ruszin lakosságot telepítettek be Boszniába. A hivatalos betelepítés 1896-tól 1906-ig tartott. A település 1899 és 1901 között jött létre. A lengyel telepesek túlnyomórészt római katolikus gazdálkodók voltak Galíciából és Lodomeriából, de velük együtt jöttek görögkatolikus és keleti ortodox ruszinok is. Novi Martinac mellett ez volt a legnagyobb lengyel település Bosznia-Hercegovinában. A lengyelek soha nem integrálódtak be a bosnyák társadalomba, külön etnikai közösségként működtek még azokon a területeken is, ahol közvetlen kapcsolatban álltak a bosnyákokkal. A rakoveci római katolikus plébánia 1901-ben alakult meg és ugyanebben az évben felépült a templom is.
1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 141 háztartást, 817 római katolikus és 117 görög katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 208. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 153 háztartása és 948 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 114. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A lengyel lakosság a háború után 1946-ban visszatelepült Lengyelországba. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Kultúra Az innen elszármazott lengyelek az itteni, sűrű erdővel borított temetőben, nem messze a plébániatemplom és a plébánialakás helyétől, monumentális keresztet állítottak, valamint lengyel és horvát nyelven írt emléktáblát helyeztek el, amely a lengyel katolikusok 50 éves (1896-1946) jelenlétének állít emléket.
Jegyzetek
További információk Srbac város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései