A Heterotrichea a csillósok (Ciliophora) Postciliodesmatophora kládjának osztálya. Jól látható adorális membranellumzónája van a sejtszáj körül, melyet mozgásra és táplálkozásra egyaránt használ, a sejttest többi részén rövidebb csillói vannak. A legtöbb faj erősen kontraktilis, és általában nyomott vagy kúp alakú. A legnagyobb protozoonok egy része tagja, például a Stentor és a Spirostomum, valamint számos világos pigmentációjú faj is tagja, például egyes Blepharisma-fajok is. Etimológia A Heterotrichea név az ógörög ἕτερος, különböző és a θρίξ (τρίχα, τριχός), haj szavakból származik, utalva a testi és a száj körüli csillók közti jelentős különbségekre. Ultraszerkezet Számos ultraszerkezeti jellemzője van. A testi csillók dikinetidákba rendeződnek, melyekben vagy az elülső, vagy mindkét kinetoszóma rendelkezik csillóval, és mely csillók mögötti átfedő mikrotubulusokból álló rostokkal, posztciliodezmákkal kapcsolódik össze, melyek csak ebben és a közeli rokon Karyorelictea csoportban vannak jelen. A membranellumokat 2 vagy 3 kinetoszómasort tartalmazó szájbeli polikinetidák támasztják. Ezek a száj elülső részétől balra indulnak, és gyakran a szájból kifelé spirálisan haladnak. A makronukleuszt külső mikrotubulusok osztják fel, míg a Karyorelicteában mikronukleuszok differenciálódásával alakul ki, és a többi csillósban belső mikrotubulusok osztják fel.
A csilló mögötti fő szalagokat 1 mikrotubulus választja el.
Egyes fajai, például a Stentor pyriformis, sok α-1,6-kötött glükózból álló szemcséket tartalmazhatnak. Pigmentek Számos faja erősen pigmentált, például ilyen a kék Stentor coeruleus. A Blepharisma vörös pigmentje a fényérzékenységgel függhet össze. A kék pigmentű Eufolliculina kiterjedt „kék szőnyegeket” alkothat mély tengerben. Rendszertan bélyegkép|A Pseudoblepharisma tenue (Blepharismidae) és 2 fotoszintetikus endoszimbiontája, a Chlorella sp. K10 és a Thiodictyon intracellulare (Chromatiaceae) morfológiája Otto Bütschli, Alfred Kahl, Emmanuel Fauré-Fremiet és John O. Corliss korai rendszertanai a Heterotricheát a Spirotrichea részeként írták le. Ide sorolták többek közt az Armophorida,Odontostomatida, Licnophorida, Clevelandellida és Plagiotomida csoportokat is. Azonban újabb, molekuláris filogenetikai alapú rendszertanok ez utóbbi csoportokat az Intramacronucleata csoportjaiként írják le, mivel a Heterotrichea „koronacsoportjának” nem közeli rokonai. A legtöbb Heterotrichea-faj 1 rendbe (Heterotrichida) tartozik.
Lynn 2008-as rendszertanában a Heterotrichida 9 családot tartalmaz: Blepharismidae Jankowski in Small et Lynn, 1985 Chattonidiidae Villeneuve-Brachon 1940 Climacostomidae Repak, 1972 Condylostomatidae Kahl in Doflein et Reichenow, 1929 Folliculinidae Dons, 1914 Maristentoridae Miao, Simpson, Fu et Lobban 2005 Peritromidae Stein, 1867 Spirostomidae Stein, 1867 Stentoridae Carus, 1863 2014-ben molekuláris filogenetikai alapon 2 új családot hoztak létre: Gruberiidae Fabreidae Adl 2019-es rendszertanában a Folliculinidae és a Maristentoridae közös őséből eredő Coliphorina Jankowski 1967 alrend is megtalálható. Ökológia Megtalálható kérődzők emésztőrendszerében ITS1-szakaszok alapján. Egyes fajai, például a Stentor pyriformis, endoszimbionta valódi zöldmoszatokkal rendelkeznek, ezért mixotrófok. Jegyzetek
Kategória:Csillósosztályok Kategória:1859-ben leírt taxonok