Cerovica (), település Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaság északi régiójában Stanari községben.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 17, közúton 25 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délre, a Mali Krnjin régióban, 200-300 méteres magasságban található. A településen áthalad az R474-es (Tešanj-Prnajvor) út, mely a Cerovice falu lábánál elterülő völgyön keresztül, az M4-es főútal (Doboj—Teslić—Banja Luka) köti össze a települést.
Éghajlata A falu területe a mérsékelten kontinentális övbe tartozik, mérsékelten hideg telekkel (januári átlaghőmérséklet: –0,7 °C) és mérsékelten meleg nyarakkal (júliusi átlaghőmérséklet: 30,9 °C). Az átlagos napsütéses órák száma 1570 óra. Az átlagos éves csapadékmennyiség körülbelül 950 mm, mely egyenletesen oszlik el az év során.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb16821113Bosnyák11Horvát66Jugoszláv60Egyéb60Összesen17011120
Története A falu a Cerovica nevet azért kapta, mert a környékén, akárcsak az egész plébánia területén, nagy kiterjedésű erdők voltak, és a legmagasabbra növő fa a cserfa volt. Cerovica első lakói különböző régiókból érkeztek, többségben Hercegovinából. A legrégibb itteni családoknak hercegovinai származású Josići és Anđelići családokat tekintik. A régióba érkezve először az erdőket kellett kiirtaniuk. Ezután temetőt hoztak létre Gojakovacban. Az első imaösszejöveteleket itt tartották, először a szabad ég alatt, majd sátor alatt. Ma a cerovicai plébániája két faluból áll - Cerovice és Vitkovci. Amikor 1892-ben, Szent Péter napján felszentelték a Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt templomot, már 48 szerb család élt ott. A lakosság mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és méhészettel foglalkozott.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tešanji járáshoz és Stanari községhez tartozó településnek 46 háztartása és 404 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 42. o. 1910-ben a Tesanji járáshoz tartozó településen 72 háztartást, 619 ortodox és egy római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 210. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A háború utáni területmegosztáskor a Szerb Köztársaság területéhez csatolták.
Kultúra Miroslav Živković plébános, sztavrofor főesperes huszonöt évnyi lelki munkájának köszönhetően, gondoskodott a falu kulturális és történelmi múltja emlékeinek gyűjtéséről. Amikor a bosznia-hercegovinai háború után a gojakovaci egyházi-iskolai önkormányzat tulajdonában lévő, 1897-ben épült régi általános iskola épülete láthatóan megrongálódott, mivel az épület padlása alkalmas volt múzeumi térnek, Miroslav előállt a múzeum létrehozásának ötletével. Ezt követően, a Cerovice régió kulturális örökségének tárgyi nyomainak összegyűjtésével, a helyiek és a szakmai munkatársak segítségével és támogatásával 2014 májusában megvalósult az állandó létesítmény. A cerovicei „Gojakovac” helyi múzeum 2014. május 12-én nyílt meg a Szent Péter Pál templom közelében.
Oktatás Desanka Maksimović Általános Iskola
Nevezetességei A Doboj–Banja Luka vasútvonal és a Doboj–Jelah–Prnjavor–Banja Luka út között fekvő Gojakovacban található a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox templom. A cerovicai templom májusban készült el, Szent Péter napján, 1892 júniusában szentelték fel. A templom a Tešanj és Prnjavor közötti főút jobb oldalán a falu közepén, a „Gojakovac” nevű dombon épült. Gojakovac, Cerovice falu egyik kis települése, nevét a boszniai oszmán uralom idején, egy Gojko hajdúról kapta, aki kitűnt a törökök elleni csatákban; úgy tartják, hogy a hely egykori lakói Gojkovacot Gojko hajdú emlékére nevezték el. Gojakovac arról ismert, hogy templomot és iskolát építettek rajta. A települést a helyi okstatás és a kultúra egyik első központjának tekintik. Az usztasák a második világháború alatt megrongálták. A templomban egy antiminAz "antimin" szó a keleti keresztény liturgiában használt különleges kendőre utal, melyet az oltáron helyeznek el. Eredetileg az oltár hordozható változataként szolgált. Az antimins a szentmise bemutatásához szükséges, és magában foglalja a szent ereklyét is. A szó eredete a görög "antimension" (ἀντιμήνσιον), ami azt jelenti, hogy "az asztal helyett". Ez utal arra, hogy az antimins eredetileg az oltár helyettesítőjeként szolgált, amikor az oltár nem volt állandóan jelen, például zarándoklatok vagy missziók során. Az antimin a keleti keresztény egyházakban, mint például az ortodox és a bizánci rítusú katolikus egyházakban, széles körben használatos. Az oltáron való elhelyezése szimbolikus jelentőséggel bír, a szentmise bemutatásához nélkülözhetetlen. Tehát az "antimin" szó a keleti keresztény liturgiában használt, oltáron elhelyezett kendőre utal, melynek eredeti funkciója az oltár hordozható változataként való szolgálat volt. található, amelyet Gavrilo Mikić metropolita szentelt fel 1749-ben. A kolostor szerepel a Szerb Köztársaság védett ingatlan kulturális és történelmi értékeinek listáján.
A helyiek által Kamenje néven ismert lelőhelyen, nem messze a Dakić-háztól, a régész, Nada Miletić egy négy, láda alakú stećak sírkőből álló nekropoliszt jegyzett fel. Ezek a stećak sírkövek a késő középkorból származnak. A település második lelőhelye a néhai Jovo Vasiljević háza felett található, egy ellaposodott tetővel rendelkező dombon, amelyet a helyiek Obli kamennek neveznek. Ezen a helyen egy megrongálódott, oromzatos, négyszögletes sírkő áll. A stećak sírkő a késő középkorból származik. A falubeliek történetei szerint ezen a helyen egykor még három stećak sírkő állt, de ezeket mára elpusztították.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Stanari község hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései