2001. január 27-én az Egyesült Államok New Hampshire államában található Dartmouth Főiskola két tanárát, a 62 éves Half és az 55 éves Suzanne Zantopot halálra késelték az Etnában található otthonukban. A német származású házaspár az 1970-es évek óta oktatott. A két elkövető középiskolai osztálytárs volt, a 16 éves James J. Parker és a 17 éves Robert W. Tulloch - mindkettejüket elítélték emberölés miatt.

Parker bűnösnek vallotta magát bűnsegédként elkövetett emberölésben, miközben Tullochra vallott, ezért 25 év börtönt kapott. 2024 áprilisában feltételesen szabadlábra helyezték. Tulloch is bűnösnek vallotta magát, tettesként elkövetett emberölésben, és ezért életfogytig tartó szabadságvesztést kapott, a feltételes szabadlábra helyezésből pedig kizárták. 2014-ben New Hampshire állam Legfelsőbb Bírósága úgy döntött, hogy felül kell vizsgálni az ítéletet. Erre csak 2024-ben került sor, és a mai napig nem született benne döntés.

Half és Suzanne Zantop Half Zantop 1938-ban született Németországban. Geológia szakon diplomázott a Freiburgi Egyetemen, majd a doktori címet 1969-ben szerezte meg a Stanford Egyetemen. Suzanne Zantop 1945-ben született a németországi Bad Kissingenben. A Szabad Berlini Egyetemen tanult, ahol politikatudomány szakon végzett. Mesterképzését ő is a Stanford Egyetemen végezte el.

A pár az egyetemi évek alatt találkozott és 1970-ben összeházasodtak. Két gyerekük született: Veronika és Mariana.

Halfot 1976-ban hívták a Dartmouth Főiskolára, hogy tanítson geológiát és földtudományt, és hamar közkedveltté vált a diákok körében. Susan 1984-ben PhD fokozaton végzett a Harvard Egyetemen német és spanyol nyelvből, ezután ő maga is a főiskola német tanszékére ment oktatni.

A gyilkosság Tulloch és Parker 2001. január 27-ének délelőttjén jelentek meg a Zantop lakásban. Magukat olyan diákoknak adták ki, akik egy iskolai feladathoz kapcsolódóan szeretnének kérdéseket feltenni. Eredeti szándékuk szerint meglepetésszerűen akartak támadni, hogy megszerezzék a bankkártyáik PIN-kódját, aztán kirabolni és megölni őket. Half engedte be őket, miközben Suzanne a konyhában főzött, estére ugyanis vendégeket vártak.

Vallomása szerint Parker, miközben ott voltak náluk, meggyőzött arról, hogy Half egy "rendes fickó", ezért talán nem kellene megölni. Tulloch azonban felháborodott, amikor a férfi, mint a földtudományok professzora azt mondta neki, miután meghallotta a kérdéseiket, hogy jobban is felkészülhettek volna. Mikor Zantop megfordult, hogy megkeressen egy telefonszámot, amelyen egy ismerősét érhették volna el a fiúk további segítségért, Tulloch rátámadt a nála lévő katonai késsel és többször arcon és mellkason szúrta a férfit. Olyan vehemenciával támadt, hogy közben a saját lábát is megvágta.

Amikor Suzanne bejött a konyhából, hogy megállítsa őt, Tulloch utasítására Parker leszúrta. A véres ruházatú páros mindössze 340 dollárt zsákmányolt Half pénztárcájából. Figyelmetlenségből a helyszínen felejtették késeik tokját.

Zantopék holttestét egy barátjuk, Roxana Verona találta meg aznap este, aki a vacsorameghívásra érkezett. Azonnal értesítette a nyomozó hatóságokat. A rendőrség eleinte téves úton indult el: először azt feltételezték, hogy olyasvalaki követhette el a bűncselekményt, akinek viszonya volt Halffal. Csak amikor kielemezték az egyik, a helyszínen talált véres ujjlenyomatot, és megtalálták a késtokokat, terelődött a gyanú Parkerre - három héttel az eset után.

Parkernek alibije volt az elkövetés idejére, a késekre pedig azt mondta, hogy azt valóban Tulloch-hal közösen vették azért, hogy egy erődítményt építsenek a segítségével. Amikor azonban rájöttek, hogy a kések túl nehezek, eladták azokat egy használtcikk-kereskedőnek. Még azt is vállalta, hogy ellenőrizzék az ujjlenyomatát. A nyomozók ezután elmentek Tulloch-hoz is, de annyira kételkedtek abban, hogy a fiúk lennének az elkövetők, hogy meg is mondták neki, hogy ha nem akar velük beszélni, akkor nem kell. Tulloch ügyvéd jelenléte nélkül beszélt velük és elmondta ugyanazt a történetet, mint Parker. Mikor felmerült kérdésként, hogy honnan az a nagy vágás a lábán, azt mondta, hogy elesett és egy csaptelep felsértette. Mikor ujjlenyomatot kértek tőle és a csizmáit, nyomazonosítás végett, még ebbe is belement, sőt beleegyezett, hogy házkutatást tartsanak nála.

Másnap a fiúk eltűntek, Parker pedig hátrahagyott egy cédulát az apjának, hogy ne hívja a rendőrséget. Ő viszont megtette, és eddigra a rendőrök is rájöttek, hogy Tulloch csizmájának lenyomata megegyezik azzal, amit a helyszínen találtak, ahogy az ujjlenyomatok is. Tulloch ellen elfogatóparancsot adtak ki, a kiskorú Parkert viszont csak körözték, hogy kikérdezzék az esetről.

Mivel úgy vélték, hogy a rendőrök keresni fogják az autójukat, az ezüstszínű Audit a Massachussets állambeli Sturbridge egyik kamionparkolójában hagyták. Ezután úgy döntöttek, hogy stoppolni fognak Kaliforniáig. Egy kamionos, aki felvette őket New Jersey-ben, bemondta a CB-rádióba, hogy a fiúk nyugat felé tartanak. Egy rendőr, aki magát egy másik kamionosnak adta ki, felvette őket, majd az Indiana állambeli Spiceland egyik kamionparkolójában őrizetbe vették mindkettejüket.

A büntetőeljárás Hamar kiderült, hogy a páros a bűncselekményt megelőzően már négy alkalommal próbálkozott hasonló bűncselekmény elkövetésével Vermont és New Hampshire államokban. Az első esetben, 2000. július 19-én elvágták a telefonzsinórját annak a háznak, ahová be akartak menni.Ezután Tulloch bekopogott és azzal a mesével állt elő, hogy lerobbant az autójuk és segítséget kérnek. Ekkor azonban durván elzavarták őket. A következő három esetben is kudarcot vallottak, és Zantopék voltak az elsők, akik beengedték őket.

A bűncselekmény súlya miatt az ügyész azt kérte, hogy Parkert is a felnőttekre vonatkozó szabályok alapján ítéljék el. Vádalkut ajánlott neki: ha beismerő, Tullochra nézve terhelő vallomást tesz, akkor csak bűnsegédként vádolják meg - ez esetben kap 25 évet, de 16 év után feltételesen szabadulhat. Továbbá bármilyen bevételt, amely az esetből készülő könyv vagy film után kapna, azt a Zantop gyerekeknek kell átutalnia.

Tulloch ügyvédje sikertelenül próbált arra hivatkozni, hogy védence beszámíthatatlan, ő maga pedig bűnösnek vallotta magát. Az ítélethirdetéskor Parker elsírta magát, és őszinte megbánást tanúsított az iránt, amit tett. Őt 25 évre ítélték, azzal, hogy 16 év után feltételesen szabadulhat. Tulloch, aki rezzenéstelen arccal hallgatta végig az ítéletet, életfogytiglani börtönt kapott, a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségéből kizárva.

Az ügyben eljáró helyettes ügyész az a Kelly Ayotte volt, aki később szenátusi tag, majd New Hampshire állam kormányzója lett.

Büntetés-végrehajtás Parkert a New Hampshire-i Állami Börtönben tartották fogva, közepes fokozatú biztonsági körülmények között. Ez azt jelentette, hogy az intézményben viszonylag szabadon járhatott, kivéve a sorakozókat és az éjszakai lámpaoltás utáni időt. A beszámolók szerint Parker aktívan részt vett az intézmény színjátszókörében, kreatív módon alkotott, gitározott és jógázott. Emellett őszinte megbánást tanúsított, és menedzsment szakon le is diplomázott. 2024 júniusában engedték ki feltételesen, de lényegében egész életében pártfogó felügyelet alatt áll, és ha bármit elkövetne, akkor újra visszakerül a börtönbe.

Tulloch eleinte az Észak-New Hampshire-i Javítóintézetben volt, innen került át nem sokkal később ő is a New Hampshire-i Állami Börtönbe. Ez azt jelentette, hogy a tettestársak az ebédszünetben találkoztak is, de köztük a kapcsolat minimális volt.

2012-ben aztán az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Miller kontra Alabama ügyben megállapította, hogy fiatalkorúak esetében alkotmányellenes az olyan döntés, amellyel a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét kizárva ítélik őket életfogytiglani szabadságvesztésre. Az ítélet alapján visszamenőleg is meg kellett vizsgálni valamennyi elítélt ügyét. Az ítélet indoklása lényegében az volt, hogy a fiatalok agya még mindig csak formálódik, emiatt belátási képességük csekélyebb, viszont nagyobb az esélye a változásnak is. Így aztán 2014 augusztusában a New Hampshire-i Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy Tulloch ítéletét felül kell vizsgálni. Erre azonban csak 2024 szeptemberében került sor, az ügyben eljáró bíró azonban még novemberben kérdésekkel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz. Az állam törvényei szerint ugyanis még ebben az esetben sem lehetett volna kedvezőbb szabályokat alkalmazni, ha az elítélt "javíthatatlan" személyiség. A Legfelsőbb Bíróság 2025 áprilisában elutasította a bíró beadványát és arra kötelezte, hogy hozzon döntést az ügyben. Ezért új meghallgatást fognak tartani, amelynek időpontja még ismeretlen.

Forráshivatkozások

Kategória:Bűncselekmények az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:2001 a kriminalisztikában