Štrepci

Štrepci település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 16, közúton 18 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin, 200-467 méteres magasságban, a Zovičica jobb oldali mellékvize, a Strepačka-patak völgyében fekszik.Topografska karta Tuzla 426-2-3 A település határának nagy részét, Bijelogorice és Crnogorice között, erdőterületek borítják, kisebb része pedig mezőgazdasági terület. A geológiai szerkezet harmadlagos homokkőből, márgás agyagból, konglomerátumokból és mészkövekből áll.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb2516Bosnyák55Horvát804686Jugoszláv40Egyéb235Összesen861712

Története A település területe valószínűleg már a késő bronzkortól, vagy a kora vaskortól fogva lakott volt. Szakemberek ennyi idősre becsülik azoknak a megalitikus köveknek a korát, melyek a falutól délre, a Majevica lejtőin, az erdővel sűrűn benőtt területen találhatók.

Štrepci középkori múltjáról tanúskodik a Staro (Madžarsko) temető, mely más néven Jarčevacként is ismert. A nekropolisz területén több tábla, láda és sztélé alakú stećak található. A műemlékek jelentősen megrongálódtak. A Štrepačka felső folyásánál, a szurdok északnyugati lejtőjén található „Kiklopske” nevű falakat a mai napig nem tárták fel. A falak alatt a Štrepačka folyik. Andrija Zirdum kutatásai szerint Štrepci faluban a középkorban Szent György tiszteletére szentelt templom állt. A mai Szent György kápolna és a késő középkori temető közelsége miatt elképzelhető, hogy a középkori templom helye azonos a mai kápolna helyével.

Az Oszmán Birodalom 1529-ben szállta meg végleg ezt a területet. A Zvorniki szandzsák 1533-as török összeírásában a Koraji nahijében Štrepče (Štrebci) falu 10 keresztény, 1 primićur (kereskedőket kísérő katonai gárda vezére) és 2 muszlim házzal, valamint 1 nőtlen személlyel szerepel. A 17. században a mai zoviki plébánia területe az akkori brkai plébániához tartozott, amely a katolikus lakopsságnak a Szent Liga háborúja (1683-1699) alatti kivándorlása miatt a legtöbb északkelet-boszniai katolikus plébániatemplomhoz hasonlóan megszűnt. Az oszmán írásokban 1711-ből származik a posavinai falvak említése: Rahić (Raich – Rajić), Štripnice, Zovik, Domaljevac, Slatina, Tolisa, Obudovac, Jagišići és Špionica. A 18. század elején ezen a területen mindössze két plébániát említenek: Solit és Ravnét. A ravnei plébániának, amely magában foglalta Bosznia északkeleti részének teljes posavinai régióját, Štrepciben volt székhelye. Ezt 1742-ben két plébániára osztották: Bijelára és Štrepcire, és a Ravne nevet ezután már nem használták. Anyakönyveit 1743-tól vezették.

Egy 1744. február 29-i jelentésben Pavle Dragičević szerint a štrepci (Strepzi) plébánián 1742-ben 5 település volt. 89 katolikus ház és 720 katolikus lakos, akik közül 480 felnőtt (akik szentáldozásban részesültek) és 240 gyermek (akik nem részesültek szentáldozásban) volt. Az 1762. november 25-i jelentésében Dragičević püspök azt írja, hogy a štrepci plébánián az 1761. augusztus 2-i vizitáció szerint 154 katolikus család és 1317 katolikus élt. 1776-ban Štrepci faluban egy kućerakot (plébániai lakást) is említenek. Az 1768. május 27. és december 9. közötti boszniai egyházlátogatásról szóló jelentésében Marijan Bogdanović apostoli helynök azt jelenti, hogy 1768. november 14. és 17. között a štrepci (későbbi nevén zoviki) plébánián tartózkodott, és hogy a plébánián akkor 7 település, 189 katolikus ház és 1497 katolikus lakos volt, akik közül 901 felnőtt és 596 gyermek volt.

A horvát lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Zovik községhez tartozó településnek 24 háztartása és 232 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 87. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Gornji Rahić községhez tartozó településen 40 háztartást és 371 római katolikus lakost lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.

Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.

Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a falutól északra, egy magaslaton áll. Közelében középkori temető maradványai találhatók. Staro groblje (más néven Madžarsko groblje, azaz magyar temető) – késő középkori temető maradványai a Szent György kápolna közelében. A 6 fennmaradt, erősen sérült stećak nyugat-keleti tájolású, kereszt motívummal van díszítve. Az egyiken sérült felirat is látható. A felirattal rendelkező különleges stećakot először Ćiro Truhelka írta le 1895-ben. Felirata szerint egy bizonyos Sladimijnek állították fiai. A falu közepén áll a Szent Rókus-kápolna, amelyet 1933-ban építettek a helyiek, és 1999-ben fogadalmi kápolnaként újítottak fel. A Szent Rókus-kápolna a fertőző betegségek védőszentjéről kapta a nevét, akinek ünnepét augusztus 16-án tartják. Minden évben ezen a napon gyűlnek össze az emberek a kápolnában, hogy fogadalmukat ünnepeljék és imádkozzanak védőszentjükhöz. A Szentháromság tiszteletére szentelt ortodox templom Bosznia-Hercegovina ezen részének legrégebbi ortodox templomai közé tartozik. Kiklopske zidine – a falutól délre, a Majevica erdővel sűrűn benőtt lejtőin megalitikus kőépítmények láthatók, amelyek mindenkit, aki felfedezi őket, összezavarnak és elragadtatnak. A nagy kőtömbök egy nagy és két kisebb helyszínre vannak csoportosítva, összesen mintegy másfél hektáros területen fekszenek. Ezek a falak hatalmas homokkőtömbökből állnak, amelyeket habarcs nélkül, az ókori civilizációk stílusára emlékeztetve raktak egymásra. A szakértők úgy vélik, hogy a késő bronzkorból vagy a kora vaskorból (Kr. e. 1000–500) származnak, és esetleg az illír breuci törzshöz, sőt a kelta skordiscusokhoz is kötik őket, akik akkoriban lakták a területet. Bár részben természetes folyamatok eredményeként jöttek létre, számos emberi beavatkozás nyoma – sík felületek, ék alakú lyukak és egyértelműen formált megalitok – arra utal, hogy ezeket a tömböket szándékosan bányászták, megmunkálták és rakták egymásra. Egy megalitikus „dolment” is találtak a helyszínen, ami tovább erősíti a lehetséges kultusz ittlétét. Sajnos az évszázadok során a tömbök nagy részét eltávolították és építőanyagként használták fel, magát a területet pedig kőfejtőként használták, ami a falak eredeti megjelenésének pusztulásához vezetett. Ma ez a lelőhely Bosznia-Hercegovina egyik legérdekesebb és legelhanyagoltabb régészeti lelőhelye – egy néma történet az őskorból, a fák között megbújva.

Jegyzetek

Források

Selman Edi Kaloper: Stećci i „Kiklopske zidine“ na području Štrepača u konteksu razvoja ruralnog turizma u Brčko distriktu Bosne i Hercegovine, Stručni rad, 265-275. o.

További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala

Kategória:Brčkói Körzet települései