A Stephano (címke szerint Uranus XX) az Uránusz egyik retrográd szabálytalan holdja. 1999. július 18-án fedezte fel Brett J. Gladman, John J. Kavelaars, Matthew J. Holman, Jean-Marc Petit és Hans Scholl, a Prospero és Setebos holdakkal együtt.Gladman, B. J.; Kavelaars, J. J.; Holman, M. J., Petit, J.-M.; Scholl, H.; Nicholson, P. D.; Burns, J. A.; The Discovery of Uranus XIX, XX, and XXI, Icarus, 147 (2000), pp. 320–324 Ideiglenes neve S/1999 U 2 volt. A hold a nevét William Shakespeare A vihar című művének egyik karakteréről kapta.Marsden, Brian G.; Satellites of Uranus, IAUC 7479, 2000. augusztus 21.
Pályája A Stephano egy távoli pályát követ, több, mint tízszer messzebb van az Uránusztól, mint a 2025-ig megismert legtávolabbi szabályos hold, az Oberon. Pályája retrográd, közepesen hajlított és enyhén excentrikus. A pályaadatok arra engednek következtetni, hogy a Caliban és Francisco holdakkal közös eredete van.
A Caliban-csoport része, amely az Uránusz Calibanhoz hasonló retrográd szabálytalan holdjait tartalmazza. A Caliban-csoport holdjainak fél nagytengelye 7 és 8 millió kilométer között van, az excentricitásuk 0,16–0,23, az inklinációjuk pedig 141–144°.
Eredete Feltételezések szerint a Stephano egy befogott objektum: nem az Uránusz kialakulása után körülötte levő akkréciós korongban jött létre. A pontos befogási mechanizmus nem ismert, a lehetséges befogási folyamatok közé tartozik a gáz közegellenállása a protoplanetáris korongban, többtest-kölcsönhatások és az Uránusz tömegének gyors növekedése során történő befogás.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Az Uránusz ismert holdjai (Scott S. Sheppard munkája) Kapcsolódó szócikkek Az Uránusz holdjai
Kategória:Uránusz-holdak