Arzén és levendula

bélyegkép|Az Arzén és levendula című film (1944) összefoglalója Az Arzén és levendula (eredeti cím: Arsenic and Old Lace) egy 1944-ben bemutatott amerikai fekete komédia, melyet Frank Capra rendezett. A film Joseph Kesselring azonos című színdarabja alapján készült, és a főszerepben Cary Grant látható.

Cselekmény A brooklyni Brewster család a Mayflower telepeseinek leszármazottja, akik – Mortimer Brewster szerint – „megskalpolták az indiánokat”, nem pedig fordítva. Halloween napján Mortimer, aki színházi kritikus és író, és többször is elítélte a házasságot mint „ódivatú babonát”, feleségül veszi Elaine Harpert, a szomszédját, aki egy lelkész lánya. Mielőtt elindulnának a Niagara-vízeséshez nászútra, Elaine átmegy apja házába, hogy megossza a hírt házasságáról, míg Mortimer értesíti nagynénjeit, Abbyt és Marthát, akik őt felnevelték a régi családi otthonban. Mortimer téveszmékkel küzdő öccse, Teddy, aki azt hiszi magáról, hogy Theodore Roosevelt, szintén velük él. Gyakran, amikor felrohan a lépcsőn, megfújja a kürtjét és kiáltja, hogy „Charge!”, utánozva Theodore Roosevelt 1898-as rohamát a San Juan-hegyen.

Amikor Mortimer a következő könyvéhez keres jegyzeteket, egy holttestet talál az ablakülésben. Rémülten feltételezi, hogy Teddy téveszméi gyilkossághoz vezettek. Abby és Martha vidáman bevallják, hogy ők ölték meg Mr. Hoskinst, elmagyarázva, hogy magányos agglegények „szenvedését” enyhítik így. „Kiadó szoba” táblát tesznek ki, hogy megfelelő áldozatot találjanak „jótékonyságukhoz”, majd bodzaborral kínálják, amelyet arzénnal, sztrichninnel és ciánnal mérgeztek meg. Mr. Hoskinsszal együtt a nénik tizenkét férfit öltek meg; a holttesteket Teddy temette el a pincében, aki azt hiszi, hogy sárgaláz áldozatai a Panama-csatornánál. Teddy Mr. Hoskinst is leviszi a pincébe.

Jean Adair, Josephine Hull és Cary Grant az Arzén és levendula című filmben Hogy megvédje nagynénjeit arra az esetre, ha a holttestek előkerülnének, Mortimer kétségbeesetten elrohan, hogy papírokat nyújtson be Teddy törvényes elmegyógyintézeti elhelyezésére a Happy Dale-ben. Mortimer távollétében megérkezik idősebb bátyja, Jonathan, alkoholista bűntársa, Dr. Herman Einstein plasztikai sebész társaságában. Jonathan arcát Einstein részegen eltorzította, így az Boris Karloff Frankenstein-szerű megjelenésére hasonlít. Jonathan sorozatgyilkos, tizenkét áldozattal, menekül a rendőrség elől, és legutóbbi áldozatát, Mr. Spenalzo holttestét akarja eltüntetni.

Nem sokkal azután, hogy Jonathan és Einstein elrejtik Spenalzo testét az ablakülésben, Mortimer visszatér; felfedezve a holttestet, követeli, hogy távozzanak. A két bűnöző azonban felfedi, hogy megtalálták Mr. Hoskins holttestét a pincében. Mortimer rohan, hogy megszerezze Teddy elhelyezési papírjaihoz a második aláírást. Miután megtudja nagynénjei titkát, és Einstein gúnyolja őket azonos áldozatszámuk miatt, Jonathan elhatározza, hogy növeli a testek számát Mortimer megölésével. Eközben Mortimer meglátogatja Elaine-t, és kétségeit fejezi ki házasságukkal kapcsolatban családja őrültsége miatt.

Amikor Mortimer visszatér, Einstein lehetőséget kínál neki a távozásra, miközben Jonathan a pincébe viszi Spenalzo testét. Mortimer ostorozza a darabok szereplőinek ostobaságát, akik tudják, hogy gyilkosokkal vannak egy házban, de nem ismerik fel a veszélyt. Jonathan hátulról rátámad, megkötözi és betömi a száját. Miközben Jonathan és Einstein vitatkoznak Mortimer megöléséről, O’Hara rendőr érkezik a szomszédok panaszai miatt Teddy kürtje miatt. Einstein azt állítja, hogy Mortimer egy darab jelenetét játssza, mire O’Hara izgatottan elkezdi felidézni a darabot, amelyet ő maga ír. Jonathan készül megölni O’Harát, de Einstein kiüti.

O’Hara társai megérkeznek, hogy megkeressék a késlekedő O’Harát; Jonathan tévesen azt hiszi, hogy letartóztatják, és felfedi a pincében elásott tizenhárom holttestet. Rooney hadnagy is megérkezik, hogy megkeresse az eltűnt rendőröket; felismeri Jonathant a „Körözött” plakátokról, mint egy indianai elmegyógyintézet szökevényét, és letartóztatja, figyelmen kívül hagyva tiltakozását. Amikor Mr. Witherspoon megérkezik, hogy elvigye Teddyt a Happy Dale-be, Abby és Martha ragaszkodnak hozzá, hogy vele menjenek. Einstein elmenekül, miután aláírta a nénik elhelyezési papírjait.

Miután Mortimer aláírja a papírokat mint legközelebbi hozzátartozó, a nénik közlik vele, hogy valójában nem Brewster: az anyja a család szakácsa volt, az apja pedig egy gőzhajó szakácsa. Felvillanyozva Mortimer Elaine-hez rohan, aki rémülten fedezi fel a holttesteket a pincében. Mielőtt Elaine mások előtt kiáltással jelezhetné a felfedezést, Mortimer elhallgattatja egy csókkal, és elviszi őt nászútra.

Szereplők KarakterSzínészMagyar hangMortimer BrewsterCary GrantFülöp ZsigmondElaine HarperPriscilla LaneHacser JózsaJonathan BrewsterRaymond MasseyGelley KornélPatrick O’HaraJack CarsonSinkó LászlóMr. Witherspoon, az igazgatóEdward Everett HortonPethes SándorDr. EinsteinPeter LorreSuka SándorRooney hadnagyJames GleasonGálcsiki JánosAbby BrewsterJosephine HullGobbi HildaMartha BrewsterJean AdairBulla Elma„Teddy Roosevelt” BrewsterJohn AlexanderKazal LászlóHarper tiszteletesGrant MitchellCsákányi LászlóBrophyEdward McNamaraFillár IstvánTaxisofőrGarry OwenSzabó OttóSaundersJohn RidgelyCullman bíróVaughan GlaserSzegedi Szabó IstvánDr. GilchristChester CluteGera ZoltánRiporterCharles LaneGibbsEdward McWadeÜgyintéző a házassági engedélyek irodájábanSpencer ChartersKépessy József

Háttér A darabot Joseph Kesselring írta, aki német bevándorlók fia, valamint a Bethel College egykori professzora volt – ami egy békepárti mennonita főiskola. A darab az 1930-as évek végének háborúellenes légkörében született. Matthew C. Gunter, Capra-kutató szerint a darab és a film mélyebb témája az Egyesült Államok nehézsége abban, hogy szembenézzen a szabadság pozitív és negatív következményeivel, amelyet hirdet és amelyet a Brewsterek is követelnek. Bár házuk a legszebb az utcában, a pincében tizenkét holttest rejtőzik. Ez az ellentmondás metaforája annak a küzdelemnek, amelyet az ország folytat, hogy összeegyeztesse múltjának erőszakosságát azzal a széles körben elterjedt mítosszal, miszerint a szabadság jelzőfénye.

Az Arzén és levendula Brewster-házának díszleteit újra felhasználták az 1942-es George Washington itt aludt című filmben. Annak érdekében, hogy a díszlet egy lepusztult parasztház benyomását keltse, a Warner Bros. stábja eltávolította a korlátokat, gerendákat és padlókat.

Gyártás A filmet 1941-ben forgatták, de a színházi darab sikerére való tekintettel a Warner Bros csak 1944-ben mutatta be. A rendező Frank Capra a háborús szolgálat után tért vissza a film befejezéséhez.

Fogadtatás A film nagy kritikai és közönségsikert aratott, és máig a klasszikus hollywoodi vígjátékok egyikeként tartják számon. Cary Grant alakítása különösen emlékezetesnek számít.

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:1944 filmjei Kategória:Amerikai filmvígjátékok Kategória:Frank Capra-filmek