Kisfaludi Lipthay Béla báró jogász, közigazgatási szakember, a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum igazgatója 1919 és 1921 között.

Élete Előkelő közigazgatási és értelmiségi családból származott. Édesapja, Lipthay István (1834–1908),Lipthay István, Magyar Állatorvosi Panteon, UNIVET a magyar állategészségügy megszervezésének egyik meghatározó alakja volt, édesanyja Hedry Mária. Tanulmányait a Budapesti Kegyesrendi Főgimnáziumban, majd a Budapesti Tudományegyetem jogi karán végezte. Jogászként 1890-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol pályafutása során több ügyosztályon és főosztályon töltött be egyre magasabb beosztásokat. Szakterületei közé tartozott a mezőgazdaság, a vízügy, a kertészet és a mezőgazdasági statisztika.

A 20. század elejére miniszteri titkári, majd miniszteri tanácsosi rangot ért el, és számos hazai, illetve nemzetközi szakmai testület munkájában vett részt. A világháború idején a minisztérium elnöki osztályán dolgozott, katonai és hadigazdasági feladatokkal is megbízták, munkáját több kitüntetéssel ismerték el. 1917-ben IV. Károly király bárói rangot adományozott számára.MNL OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 387. oldal

1919 elején nevezték ki a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum igazgatójává. Igazgatói működése az intézmény egyik legnehezebb időszakára esett: az 1918–1919-es forradalmak, a Tanácsköztársaság és az azt követő politikai bizonytalanság súlyosan érintették a kulturális intézményrendszert. A múzeum működése többször veszélybe került, felmerült az épület más célú hasznosítása is, az intézmény vezetése pedig időszakosan ellehetetlenült. E nehézségek ellenére a gyűjtemény nagy része megmenekült, a károsodott anyagok helyreállítása megkezdődött, és a múzeum – korlátozásokkal – látogatható maradt. Igazgatása alatt jelentős műtárgyakkal gyarapodott a gyűjtemény, köztük a múzeum egyik legrégebbi, 1828-ból származó kapitális szarvasagancs-trófeája. A múzeum számos külföldi politikai és katonai vezetőt, valamint szakmai delegációt fogadott, ami az intézmény nemzetközi rangját is jelezte. 1921. június 30-án nyugdíjba vonult. 1922-ben, sokéves szolgálata elismeréseként, helyettes államtitkári címet kapott. Nyugdíjas éveiben több gazdasági és közlekedési részvénytársaság igazgatóságában vagy felügyelőbizottságában vett részt, emellett különböző társadalmi és közéleti szervezetek tagja volt.

1928-ban, 58 éves korában hunyt el. Sírja 1959 óta (a Kerepesi temető 29/3-as parcellájából áthelyezve) a Farkasréti temetőben található, ahol családtagjaival együtt nyugszik. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatói arcképcsarnokában portréja ma is megtalálható.

Jegyzetek

Források

[https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/150999# Gyászjelentése. OSZK - Pannon Digitális Egyesített Archívum] T. Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon - magyar politikusok 1914–1929 (Budapest, 1930) 263. o.

Kategória:1869-ben született személyek Kategória:1928-ban elhunyt személyek Kategória:A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek