Szilás vagy Szilvánusz / / ˈsaɪləs / ; görögül : Σίλας/Σιλουανός; kb. 1. század) az ókeresztény közösség vezető tagja volt, aki az Újszövetség szerint elkísérte Pál apostolt második missziós útján.
Név és etimológiák Szilásról hagyományosan feltételezik, hogy ugyanaz a személy, mint az a Szilvánusz, aki említve van négy páli levélben. Pár Szentírás fordítás, beleértve a NIV-et Szilásnak hívja őt a levelekben is. Pál, Szilás és Timóteus fel vannak sorolva, mint társszerzők, a két tesszalonikaiaknak írt újszövetségi levélben, bár a szerzőség kiléte vitatott. A második korintusi levél megemlíti Szilást, hogy Pállal és Timóteussal hidette az igét Korintusban, és Péter első levele mint hűséges testvért írja le Szilást.
Van némi nézeteltérés a nevének eredeti vagy „helyes” alakját illetően: a „Szilás”, „Szilvánusz”, „Szeila” és „Saul” neveket akkoriban úgy tűnik, hogy a különböző nyelveken ugyanazon név egyenértékű változataiként kezelték, és nem világos, hogy melyik a „Szilás” eredeti neve, és melyik egy fordítás vagy egyenértékű becenév, illetve hogy egyes hivatkozások különböző, egyenértékű nevű személyekre vonatkoznak-e. Az apostolok cselekedeteiben következetesen „Szilásnak” nevezik, de Pál és Péter első levelében ( 5,12 ) mindig a római Szilvánusz nevet (ami azt jelenti, hogy „az erdőből való)” használja; lehetséges, hogy a „Szilvánusz” az eredeti „Szilás” latinosított változata, vagy hogy a „Szilász” a „Szilvánusz” görög becenevének felel meg. Szilást ezért gyakran azonosítják a Hetvenekből való Szilvánusszal. Joseph Fitzmyer katolikus teológus továbbá rámutat, hogy a Szilás az arámi Seila ( ), a héber Saul egy változata, amelyet Palmüra feliratai tanúsítanak.564.old
Bibliai elbeszélés Szilást először az ApCsel 15,22-ben említik, ahol őt és Júdás Barszabbást (akit gyakran „Júdásként” is ismernek) a gyülekezeti vének kiválasztották, hogy a jeruzsálemi zsinat után Pállal és Barnabással együtt visszatérjenek Antiókhiába. Szilást és Júdást a testvérek vezetőiként, prófétákként és bátorító szónokokként említik. Pál Szilást választotta ki, hogy elkísérje őt második küldetésén, miután Pál és Barnabás összevesztek egy Márk részvételével kapcsolatos vita miatt. A második küldetés során őt és Pált rövid időre bebörtönözték Filippiben, ahol Isten egy földrengéssel elszakította láncaikat és kitárta a börtön ajtaját. Szilást ezért a művészetben néha elszakadt láncokat tartva ábrázolják.
Az apostolok cselekedetei 16–18. fejezetei szerint Szilás és Timóteus Pállal együtt utaztak Filippiből Tesszalonikába, ahol a zsinagógákban ellenségesen bántak velük. A zaklatók követték a triót Béreáig, fenyegetve Pál biztonságát, és arra kényszerítve Pált, hogy elváljon Szilástól és Timóteustól. Pál Athénba utazott, Szilás és Timóteus pedig később csatlakozott hozzá Korintusban.
Ezek az események Kr. u. 50 körülre datálhatók: az utalás Az apostolok cselekedetei 18,12-ben található, a Gallio prokonzulra való utalás segít meghatározni ezt a dátumot (vö. Gallio felirata). Az ApCsel 18,6–7 szerint Pál az ellenségeskedés miatt abbahagyta a korintusi zsinagóga látogatását; Szilást ezt követően nem említi az ApCsel elbeszélése.
A thesszalonikaiakhoz írt első és második levelek köszöntésében szerepel, és a a korinthosziakhoz írt második levelében 1,19-ben is utalnak rá. Ez várható is, hiszen olvashatunk arról, hogy részt vett Pál missziójában, amikor ezeket a városokat meglátogatták. Péter első levelének 5,12 végén is megjelenik, valószínűleg ő az írnok. Péter „hűséges testvérként” ajánlja Szilást.
A Silvanus tanításai egy apokrif szöveg a Nag Hammádi Könyvtárból, amelyet Szilásnak tulajdonítanak.
Miszticizmus Anna Katalin Emmerich látomásaiban beszámol arról, hogy Szilás eredeti neve Szela volt, és hogy ő volt az egyik a három „titkos tanítvány” közül Hermásszal együtt, akik később elkísérték Jézust a Három Királyok Ur közeli hazájába, majd onnan Héliopoliszba, és akiknek a szüleik a Három Királyok karavánjával érkeztek.
Tisztelete Szent Szilást az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház és az Egyesült Államok Episzkopális Egyházának szentnaptárában kisebb ünnepként ünneplik Január 26.-án Timóteussal és Titusszal együtt, valamint külön július 13-án a Római katolikus egyház és február 10-én a Lutheránus Egyház–Missouri Zsinat. Szent Szilást a keleti ortodox egyház is tiszteli július 30-án Szilvánusz, Kreszcensz, Epenetosz és Andronikosz apostolokkal együtt, valamint január 4-én, ahol az összes apostollal együtt tisztelik.
Jegyzetek
Fordítás
Kapcsolódó szócikk Barnabás apostol
Kategória:Újszövetségi szentek Kategória:Pál apostol Kategória:Az 1. században elhunyt személyek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal