Šekovići () település és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 22, közúton 37 km-re délnyugatra, a Javornik-hegység lejtőin, a Drinjaֳča két partján, 336 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Kladanj 476-2-3 A Drinjača az egész község területén végigfolyik, melynek völgyét hegyek szegélyezik. A legmeghatározóbb hegyek a Vis (764 m), a Paljevina (841 m), az Udrič (1042 m), a Lemino (613 m), a Kozjak (659 m) és a Sokolina (507 m). A község területét erdők és legelők uralják, a Drinjača folyó környékén pedig szántóföldek is találhatók. Šekovići fejlődését nehezíti a közlekedési utaktól való távolsága. A település Bosznia-Hercegovina egyik legfejletlenebb települése.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb30906618Bosnyák326107Horvát108Jugoszláv1291Egyéb13427Összesen96296761
A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb16061313Bosnyák170Horvát50Jugoszláv801Egyéb278Összesen17351322
Története A rómaiaktól napjainkig Šekovici területén fontos utak haladtak keresztül, összekötve a Drinától keletre fekvő területeket Közép-Boszniával. A középkori élet bizonyítékai a középkori nekropoliszban található kulturális és történelmi emlékek, számos stećak kővel. Šekovićitól délnyugatra, a Drinjača mentén fekvő Strmica faluban, a Gradina nevű magaslaton, Milutin Garasanin professzor 1975-ben egy illír települést fedezett fel, amely a 4. századból származik, és amely megerősítette azt a feltételezést, hogy a szlávok érkezése előtt illírek éltek ezen a területen.
Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét és a keresztény lakosság által elhagyott területre népességmozgások indultak meg. Šekovićit a 17. század végén a hercegovinai Šekovinából érkező itteni lakosokról nevezték el. Ők továbbra is Šekovljaninak nevezték magukat, míg a szomszédos Donji Birač elkezdte Šekovićinak nevezni magát. A 17. század végéig Šekovići viszonylag sűrűn lakott volt, de aztán katonai rajtaütések és betegségek nyomán számuk megritkult és a csapások szinte teljesen elpusztították a régi lakosokat, helyükre pedig új hercegovinaiak érkeztek, akik nagyrészt a mai lakosság ősei. Úgy tartják, hogy Šekovići községet Kelet-Hercegovinából érkezettek telepítették be, akik a Gacko és Nevesinje területekről érkeztek. Megjegyzendő, hogy a 17. század elején Ilija Birčanin és Prota Mateja Nenadović ősei elhagyták Šekovićit, és családi kapcsolatok révén katonai együttműködés jött létre e régió és Szerbia között az első szerb felkelés során.
A többi területre történő bevándorlás több szakaszban ment végbe. 1463 és 1540 között a Drina vidékéről érkező vlach bevándorlás három szakasza figyelhető meg Bosznia északkeleti részén: az első a Hercegovinai szandzsák 1470-es megalakulása után, a második a Szreberniki bánság 1512-15-ös bukása után, a harmadik pedig a mohácsi csata és Magyarország összeomlása, valamint a Jajcai bánság 1527-28-as bukása után. Ezekben az időszakokban a Zvorniki-szandzsák több járásában telepedtek le, köztük a Sprečai náhijében is. A terület etnikai helyzetét a 17. és 18. században a Magyarországról hazatelepült bosnyák bevándorlók befolyásolták, akik korábban a török hódítás idején költöztek ezekre a területekre. Ők leginkább Kalesija és Caparde területein telepedtek le. A 18. század végén néhány karavlah (román cigány) vándorolt be a régióba, köztük a Spreča-folyó felső folyásának területére.
A korszakok változásával járó történelmi körülmények különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után nehéz helyzetbe hozták az akkori muszlim lakosságot, különösen a mai Szerbia és Montenegró területén. A tömeges üldöztetések után tömeges muszlimvándorlás következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniába érkezett. Egy csoport muszlim a Spreča folyó völgyébe költözött és ott telepedett le.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az osztrák-magyar uralom idején „Šejković” önálló község volt, melyhez Akmačići, Čajnići, Gjurići, Javor, Marković és Tepen települések tartoztak. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz és „Šejkovići” községhez tartozó településen 8 háztartást, 19 ortodox szerb és 3 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 134. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Vlasenicai járáshoz tartozó Šejkovići községnek 1085 lakosa volt, közülük 1083 szerb ortodox, 1 római katolikus és 1 muszlim volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 222. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború előtt Šekovići nem létezett településként. Csak egy csendőrőrs működött itt, a Šekovići körüli falvak azonban sűrűn lakottak voltak. Šekovići különleges helyet foglal el a NOB-ban (szerbül: Narodno Oslobodilacka Borba, magyarul: Nemzeti Felszabadító Háború), mivel Jugoszlávia egyik első felkelő régiójához tartozik. Šekovićiban alakult meg az Első Birac dandár, a Hatodik Kelet-Boszniai dandár és az Első Pionír Hadosztály. Az egység különösen a Sutjeskán végrehajtott hadműveletben tűnt ki, amikor a Vučevo-fennsík elfoglalásával visszavonulást és átjárót biztosított a teljes partizán haderő számára, később pedig Kosurban a csata utolsó napjáig védte ezt az átjárót. A hadműveletre indult 850 harcos közül 300 tért vissza Šekovićibe. 1944 tavaszán, több napos harc után súlyos vereséget mért a hírhedt Handžar Hadosztályra, amely nagymértékben követett el szörnyű bűncselekményeket ezen a területen. A háború alatt Šekovići szinte az egyetlen szabad terület volt Északkelet-Boszniában, de százalékos arányban ez volt a volt Jugoszlávia egyik legmagasabb áldozatszámú területe. Rudi Petovara író szerint 1943-ban Sekovici Kelet-Bosznia katonai, politikai és kulturális központja volt. Itt működött Kelet-Bosznia legfelsőbb katonai és politikai vezetése. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A második világháború után, az 1970-es évek közepén Šekovići község fejlődésnek indult. Megnyíltak a FON, a Mermer, az Elastik és a Zanus gyárak, épült egy középiskolai központ, egy óvoda és egy kulturális központ, valamint lakóépületek is épültek. A környező falvak lakóit a gyárakban foglalkoztatták, akik miután munkát kaptak, lakóépületeket építettek, és Šekovići elkezdte felvenni a városi környezet körvonalait.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Šekovići községhez került.
A Šekovićit elhagyók többsége Szerbiába emigrált, a munkaképes férfiak jó része Oroszországban, egy része Montenegróban dolgozott, kisebb része pedig Nyugat-Európában és külföldön talált menedéket. A fennmaradó lakosok többnyire a létfenntartás küszöbén élnek, munkalehetőség nélkül. A Šekovićiből kivándorolt emberek nagy része csak nyaralások és vakációk idején érkezik a haza, így a település csak nyáron és január első felében élettel teli. A Šekovići környéki falvak többnyire elhagyatottak, kivéve néhány falut, amelyek az állattenyésztésnek köszönhetően maradtak fenn. Becslések szerint a lakosság mintegy 70 százaléka munkanélküli.
Gazdaság A község gazdasága gyengén fejlett, van ugyan néhány jobban működő gazdasági egység, de a többi többnyire inaktív. Számos fafeldolgozó vállalata működik meglehetősen sikeresen. Kivételes feltételek adottak a vidéki, kolostori és vadászturizmus, valamint az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés fejlesztéséhez. Az önkormányzat a CAM Šekovići civil szervezettel és az RS Turisztikai Szervezetével együttműködve igyekszik felkelteni a régió lakosainak érdeklődését az önkormányzat által kínált lehetőségek iránt. A turizmus fejlesztésének legnagyobb problémája a szálláshelyek hiánya.
Oktatás 250px|bélyegkép|jobbra|A Šekovići Községi Könyvtár épülete Jovan Dučić Általános Iskola Petar II Petrović Njegoš Gimnáziumi Központ
Kultúra A CAM Šekovići ifjúsági szervezet 2006. augusztus 27-én Šekovićiben koncertet szervezett az Osvajači együttesnek. Októberben gyermekfesztivált szervezett. Ezt a fesztivált az olasz CISP nem kormányzati szervezet támogatta.
Sport A legtöbb trófeával rendelkező klub a Taekwondo klub (ITF Taekwon-do klub Šekovići), amely 1994-es megalakulása óta több mint 600 éremmel büszkélkedhet. Rendszeresen részt vesznek nemzetközi versenyeken, ahol gyakran érnek el jelentős sikereket. Az OFK Šekovići labdarúgóklubot 1973-ban alapította a sportág rajongóinak és rajongóinak egy csoportja. Az első mérkőzést 1973. július 27-én játszották, az ellenfél pedig az akkori vlasenicai Bauxit volt. Leghíresebb játékosa Srpko Radojčić volt, aki a Szarajevó, a Crvena zvezda és a sevillai Betis labdarúgója is volt, valamint többször szerepelt a jugoszláv válogatottban.
Nevezetességei A középkori emlékek közül több mint 900 stećak sírkövet őriztek meg 52 helyen a Šekovići területen. A község anyagi kultúrájának legfontosabb és legszebb emlékei két középkori kolostor, a papraćai Angyali Üdvözlet kolostora és a lovnicai Szent György-kolostor. Šekovići Szűz Mária Oltalma tiszteletére szentelt ortodox plébániatemplomát 1991-ben kezdték építeni. Az 1992-ben kitört háborús konfliktusok miatt a templomon a háború 1995-ös végéig semmilyen munkálatot nem végeztek. A templom alapjait Vaszilje úr, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 1996. október 15-én. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 2000. október 14-én. A fafaragású tölgyfa ikonosztázt a šekovicsi Mile Vasilić készítette. Az ikonosztázon látható ikonokat a doboji Aleksandar Vasiljević festette. A templomot a loznicai Živorad Ilić festette ki a 2002/2003-as évben.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései