Michael Hardt (Rockville, Maryland, USA, 1960. január 19. –) amerikai filozófus, társadalom teoretikus, kultúrkritikus. Sok éven át együtt dolgozott Antonio Negri marxista filozófussal és politikai teoretikussal. Legismertebb közös műveik: Empire (2000), Multitude (2004), Commonwealth (2009).
Élete és pályafutása Korai évek Tanulmányait a Swarthmore College-on mérnöki tudományokból folytatta, ahol 1983-ban BSc-fokozatot szerzett. A diploma után több napenergia-vállalatnál dolgozott Olaszországban és az USA-ban. 1983-ban Seattle-be költözött, s egyetemi tanulmányait a University of Washingtonon folytatta, ahol komparatív irodalomból szerzett MA-t (1986) és PhD-t (1990). Hardt ebben az időben önkéntesként is dolgozott a menekülteket segítő, keresztény Sanctuary Movement részére Salvadorban és Guatemalában. Doktori munkáját Gilles Deleuze filozófiájából írta, mely később Gilles Deleuze: an Apprenticeship in Philosophy (1993) címen első önálló könyveként jelent meg. Ekkoriban kezdett el foglalkozni Antonio Negri munkásságával. Először Negri L'anomalia selvaggia. Saggio su potere e potenza in Baruch Spinoza (1981) című Spinoza-értelmezésének fordításán dolgozott, hogy közvetlen kapcsolatba léphessen a szerzővel. Hardt és Negri először Párizsban találkoztak személyesen 1987-ben, amikor Negri Franciaországban élt. E találkozás sorsfordítónak bizonyult, mert egy életre szóló barátságot és munkakapcsolatot alapozott meg kettejük között. Negri felajánlotta, hogy költözzön Franciaországba, amit meg is tett. Sikeres együttműködésük eredményeként megszületett első közös könyvük, mely Labor of Dionysus : a critique of the state-form (1994) címmel jelent meg.
Tudományos és írói pálya
Oktatói pályafutás
Hardt oktatói pályafutását a University of California, Los Angeles (UCLA) egyetemen kezdte, ahol két évet töltött. 1994-től a Duke University professzora lett, ahol irodalmat, olasz tanulmányokat és politikai filozófiát oktat. Emellett 2005–2015-ig tanított az European Graduate School (EGS) programjaiban is.
Jelenlegi oktatói tevékenysége és tudományos munkái a filozófiai elemzést a kortárs politikai viszonyok vizsgálatával kapcsolják össze. Központi kérdés bennük a társadalmi uralom jelenkori formáinak feltárása, különös tekintettel a kapitalista ellenőrzés mechanizmusaira, amelyek a globális hatalmi struktúrák alapját alkotják. Emellett kiemelten foglalkozik a kortárs társadalmi mozgalmakkal, amelyek az uralom elutasításán keresztül új, demokratikus társadalmi szerveződésformák lehetőségét vetik fel. 2025-ös őszi kurzusa az imperializmus, antikolonializmus, dekolonizáció témaköretit ölelték fel.
Empire right|thumb|Negri és Hardt (2008)
Az Empire (Birodalom, 2000) Hardt és Negri közös műve, amely a kortárs globalizált kapitalizmus politikai és hatalmi struktúráinak átfogó elméleti elemzését nyújtja. A könyv széles körű nemzetközi visszhangot váltott ki, és a 2000-es évek egyik legvitatottabb és legnagyobb hatású baloldali politikai-filozófiai munkájává vált.
Alapfeltevések és elméleti keret
Hardt és Negri kiindulópontja szerint a 20. század végére a szuverén nemzetállamokra épülő imperialista világrend felbomlott, és helyét egy új, decentralizált, hálózatszerű globális hatalmi forma vette át, amelyet Empire (Birodalom) néven írnak le. Ez a hatalomforma nem egyetlen államhoz vagy centrumhoz kötődik, hanem államok, nemzetközi intézmények, multinacionális vállalatok, jogi normák és katonai-politikai mechanizmusok összetett rendszerében működik. A szerzők rámutatnak, hogy az Empire nem pusztán geopolitikai formáció, hanem jogi, gazdasági, kulturális és biopolitikai dimenziók összetett együttese, amely globális léptékben szabályozza a társadalmi életet.
A biopolitika és az immateriális munka szerepe
A mű központi fogalma a biopolitika, amely Michel Foucault nyomán azokat a hatalmi gyakorlatokat jelöli, amelyek az életfolyamatok és a társadalmi reprodukció totalitását nem represszív kényszerrel, hanem normatív-manipulatív szervezés és szabályozás révén irányítják. Hardt és Negri szerint a kortárs kapitalizmus egyre inkább az életfolyamatok, a kommunikáció, az affektusok (az egyének cselekvőképességét befolyásoló testi–lelki állapotok) és a tudás termelésére épül. Ezt az immateriális munka fogalmával írják le. Az immateriális munka olyan munkatevékenységeket jelöl, amelyek elsődleges eredménye nem tárgyi termék, hanem tudás, kommunikáció, affektív viszonyok és társadalmi képességek létrehozása és fenntartása. Hardt és Negri értelmezésében ide tartoznak a gondoskodási és nevelési tevékenységek is, mivel ezek a társadalmi reprodukció és a cselekvőképesség alapvető feltételeit termelik újra. A szerzők állítása szerint ez az átalakulás megváltoztatja a kizsákmányolás és az ellenállás formáit is, mivel a társadalmi együttműködés és kreativitás válik a gazdasági értékteremtés fő forrásává.
Politikai szubjektum és ellenállás
Az Empire egyik legjelentősebb újítása a „multitude” (sokaság) fogalmának bevezetése, amely a klasszikus „nép” vagy „munkásosztály” fogalmaival szemben heterogén, plurális, de együttműködésre képes politikai szubjektumot jelöl. A szerzők szerint a sokaság nem egységes identitásra, hanem különbségek közötti kooperációra épül. Hardt és Negri úgy érvelnek, hogy az Empire által létrehozott globális rend egyszerre termeli ki saját ellenállási potenciálját is, mivel az együttműködésre épülő társadalmi termelés megnyitja az utat új, demokratikus politikai formák előtt. A könyv nem pusztán leíró, hanem normatív és programadó elemeket is tartalmaz. A szerzők amellett érvelnek, hogy a globális hatalommal szembeni politikai alternatívák nem a nemzetállami szuverenitás restaurációjában, hanem transznacionális, demokratikus és közösségi szerveződésformákban keresendők.
Fogadtatás és kritika
Az Empire megjelenése óta széles körű viták tárgya. Támogatói a globalizáció új elméleti leírását és a politikai képzelet kiterjesztését emelték ki, míg kritikusai többek között a nemzetállam szerepének alábecslését, a gazdasági kizsákmányolás elemzésének elégtelenségét, illetve a mű normatív-utópisztikus jellegét bírálták. Mindazonáltal az Empire meghatározó hivatkozási ponttá vált a kortárs marxista elméletben, a globalizációkritikai diskurzusban és a társadalmi mozgalmak elméleti reflexióiban.
Resnick és Wolff kritikája az Empire osztályfelfogásáról
Stephen A. Resnick és Richard D. Wolff marxista közgazdászok és társadalomelmélet-alkotók Empire and Class Analysis című tanulmányukban az Empire osztályelméleti implikációit bírálják. Kritikájuk középpontjában az áll, hogy az Empire szerintük nem dolgoz ki koherens marxista osztályelemzést, és ezzel elmozdul a kapitalizmus specifikusan osztályalapú viszonyainak vizsgálatától. Resnick és Wolff érvelése szerint Hardt és Negri az Empire-ben a hatalom globális formáit, a szuverenitás átalakulását és a biopolitikai termelést helyezik a figyelem fókuszába, miközben az osztályviszonyok elemzése háttérbe szorul. Bár az Empire gyakran hivatkozik a kapitalizmus működésére, a kritikusok szerint nem az osztályfolyamat (class process) – vagyis a többletmunka előállításának, elsajátításának és elosztásának módja – válik az elemzés szervezőelvévé. Resnick és Wolff úgy vélik, hogy az osztály fogalmának ilyen elmosása elméletileg problematikus, mivel a kapitalista kizsákmányolás sajátos mechanizmusai nem redukálhatók pusztán hatalmi, jogi vagy kulturális folyamatokra.
A kritika egyik kulcspontja a multitude fogalma. Resnick és Wolff szerint a multitude nem osztálykategória, hanem heterogén politikai és társadalmi alanyok laza összessége, amely nem határozható meg a termelési viszonyokban elfoglalt pozíció alapján. Ennek következtében az Empire politikai szubjektuma nem kötődik egyértelműen a többlettermelés és -elsajátítás viszonyaihoz, ami a marxista osztályelmélet szempontjából hiányosságnak tekinthető. A szerzőpáros szerint ez a megközelítés elmozdulást jelent a klasszikus és a strukturális marxizmus osztályfogalmától, és feloldja az osztályt egy általánosabb ellenállási vagy demokratikus potenciál fogalmában. A szerzők attól tartanak, hogy ez az elmozdulás politikai következményekkel is jár, mivel az osztályviszonyokra épülő emancipációs stratégiák helyett diffúz, kevéssé meghatározott ellenállási formák kerülnek előtérbe.
Resnick és Wolff saját marxista megközelítésükből kiindulva azt javasolják, hogy a globalizáció és a kortárs hatalomformák elemzése nem helyettesítheti, hanem csak kiegészítheti az osztályfolyamat középpontba állítását. Szerintük az Empire által leírt jelenségek – biopolitika, immateriális munka, globális kormányzás – új osztályformák és új kizsákmányolási mechanizmusok elemzését tennék szükségessé, nem pedig az osztályelmélet háttérbe szorítását.
Debating Empire
A Debating Empire című tanulmánykötet az Empire elméletének egyik legátfogóbb és legbefolyásosabb kritikai feldolgozását nyújtja. A kötet különböző elméleti irányzatokhoz tartozó szerzők írásait gyűjti egybe, akik eltérő nézőpontokból vizsgálják és vitatják a „Birodalom” fogalmát, valamint annak politikai és történeti implikációit.
A könyv központi kérdése, hogy mennyiben írja le adekvát módon Hardt és Negri elmélete a kortárs globális kapitalizmus hatalmi struktúráit. Több hozzászóló vitatja azt a tételt, miszerint a nemzetállamok politikai szuverenitása döntően háttérbe szorult volna, és hogy az imperializmus klasszikus formái elvesztették volna meghatározó jelentőségüket.
Giovanni Arrighi világrendszer-elméleti perspektívából bírálja az Empire történeti koncepcióját, és felhívja a figyelmet, hogy a globális kapitalizmus hatalmi szerkezete továbbra is erősen kötődik államokhoz és hegemón ciklusokhoz. Értelmezése szerint az Egyesült Államok szerepének alábecsülése elméleti torzulásokhoz vezet.
Alex Callinicos és Leo Panitch az imperializmus és az állam szerepét helyezik előtérbe, amellett érvelve, hogy a globális kapitalizmus működésében továbbra is kulcsszerepet játszanak a nemzeti államok politikai és katonai apparátusai. Kritikájuk szerint Hardt és Negri elmélete elvonatkoztat a konkrét geopolitikai konfliktusoktól és a kapitalista állam strukturális funkcióitól.
Ellen Meiksins Wood a politikai marxizmus perspektívájából bírálja az Empire elméletét. Kritikai észrevételei szerint Hardt és Negri koncepciójában a hatalom globális, térben szétterült és személytelen működésének leírása kerül előtérbe, miközben a kapitalizmusra jellemző, történetileg kialakult társadalmi tulajdonviszonyok, valamint azok konkrét politikai és állami intézményesülése másodlagossá válik. Wood értelmezésében az Empire fogalma éppen azáltal problematikus, hogy elfedi a kapitalista uralom meghatározott történeti formáit és azok eltérő nemzeti-állami konfigurációit.
A kötet több szerzője – köztük Charles Tilly és Timothy Brennan – módszertani kifogásokat is megfogalmaz, kritizálva az Empire normatív és spekulatív elemeit, valamint a politikai következtetések empirikus megalapozatlanságát.
Összességében a Debating Empire a Hardt–Negri-féle Empire elmélet egyik legfontosabb kritikai fóruma, amely hozzájárult ahhoz, hogy a mű körül kibontakozó viták a marxista elmélet, a világrendszer-elemzés és a politikai gazdaságtan különböző irányzatai között artikulálódjanak.
Empire’s New Clothes: Reading Hardt and Negri
Az Empire’s New Clothes: Reading Hardt and Negri című tanulmánykötet az Empire című könyv alapos kritikáját nyújtja. A kötet középpontjában a „sokaság” (multitude) fogalma áll, amelyet a szerzők az Empire politikai és normatív elméletének kulcsfogalmaként azonosítanak.