bélyegkép|Sír a bécsi központi temetőben Eduard Strauss (Leopoldstadt, ma Bécs, 1835. március 15. – Bécs, 1916. december 28.) osztrák zeneszerző és Kapellmeister.

Élete bélyegkép|„Edi” Strauss, Otto Böhler sziluettje Eduard Strauss id. Johann Strauss legfiatalabb fia, vagyis ifj. Johann Strauss és Josef Strauss testvéreként született. „Fiatalságának színhelye”, a Hirschenhaus, a Leopoldstadtban, a Taborstraße 17. szám alatt volt.

Miután elvégezte a bécsi Akadémiai Gimnáziumot, diplomáciai pályára vágyott, de végül hagyta, hogy testvére, ifj. Johann Strauss – akárcsak előtte lévő testvére, Josef Strauss – rábeszélje zenei pályára. Zeneelméletet Gottfried von Preyernél (1807–1901), a bécsi Stephansdom karmesterénél tanult, hegedűleckéket pedig Franz Amonnál, a Strauss Zenekar koncertmesterénél vett. Hárfázni is tanult a virtuóz Anton Zamara (1829–1901) tanítványaként. Emellett továbbra is zongorázott.

1855. február 11-én, a Sofiensälében megrendezett Johann Strauss jótékonysági bálon Eduard hárfaművészként debütált Johann "Glossen" című keringőjében, op. 163. Eduard a Strauss Zenekar karmestereként debütált a „Carnevals Perpetuum mobile, avagy: A vég nélküli tánc” mottó alatt rendezett jótékonysági bálon 1861. február 5-én – ismét a Sofiensälében –, ahol három zenekar játszott, mindegyiket a három Strauss testvér egyikének vezénylésével.

Pályafutása kezdetétől Eduard Strausst a közvélemény és a sajtó fivérei, főként Johann sikereihez mérte, és – különösen Bécsben – alacsonyabb rendűnek tartották. Ennek ellenére következetesen a családi vállalkozásnak szentelte magát. Még amikor Johann 1862 nyarán váratlanul megnősült, és Josefnek kellett lépnie Pavlovszkban, Eduard akkor is helyt állt Bécsben.

Josef halála (1870) és Johann operettzene felé fordulása után Eduard több mint 30 évre egyedül vezette az együttest. Irányítása és hatékony szervezése alatt a zenekar Bécs és nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb együttessé emelkedett. Vele a Strauss Zenekar Bécs és Ausztria vezető kulturális intézményévé vált. 1872-ben Eduardot a „Császári Udvari Zenész” címmel tüntették ki az osztrák császári udvar rendezvényein a könnyűzene előadásában nyújtott szolgálatai elismeréseként megkapta a „Császári udvari bál zenei igazgatója” címet.

Újonnan bevezetett vasárnap délutáni koncertjeivel, amelyeket minden télen a Bécsi Zenebarátok Társasága új Musikverein épületének nagytermében rendezett, 1870 márciusától kezdődően több mint 30 éven át nélkülözhetetlen mértékben hozzájárult a város zenei életéhez. Nemcsak a Strauss család műveit adta elő, hanem a 18. és 19. század klasszikus és romantikus repertoárjának számos kompozícióját is Mozarttól és Wagnerig. Testvére, Johann számos kompozícióját itt adták elő először az ő vezényletével. bélyegkép|Gyászjelentése a Die Presse 1916. december 30-i számában Számos bécsi fellépése mellett, mint például a Volksgartenben, a „Neue Welt" (Újvilág) koncertteremben és a virágtermekben adott rendszeres koncertek, 1878-tól kezdődően a Strauss Zenekarral kiterjedt nyári németországi turnékat tett, 1885-ben és 1890-ben Londonban vendégszerepelt, 1890-ben és 1900/1901 telén pedig az Egyesült Államokban turnézott. „Zenekarommal két kontinensen 840 városban léptem fel (…)” – foglalta össze 1906-ban megjelent emlékirataiban . A karmester és a zenekar nagy sikert aratott ezeken a koncertkörutakon. Családja zenéjét világszerte terjesztette. 1901-ben, miután Pittsburgh-ben (USA) vonatbalesetben megsérült, feloszlatta zenekarát, és visszavonult a közélettől. 1907-ben megszervezte és felügyelte a Strauss-kápolna hatalmas zenei archívumának elégetését, állítólag azért, hogy teljesítse elhunyt testvérének, Josefnek tett ígéretét, amelyet azonban soha nem sikerült bizonyítani.

Eduard Strauss 1863. január 8-án feleségül vette Maria Klenkhartot (Leopoldstadt, 1840. július 13. – Leopoldstadt, 1921. április 16.), Sebastian Klenkhart kávéháztulajdonosnak, apja egykori barátjának lányát. Ebből a házasságból két fiú született, Johann Strauss (unoka) (1866–1939), aki szintén zenész lett, és Josef Eduard Strauss (1868–1940), aki 1897-ben feleségül vette – amikor már a visszavonulásán gondolkodott – átmenetileg súlyos anyagi nehézségekbe sodorta őket, és a talpra állás érdekében a századfordulón második amerikai turnéra indultak. Ez a turné vonatszerencsétlenség után ért véget 1901. február 13-án, s 78 évvel az alapítása után, a zenekart feloszlatták.

Müncheni kötelezettségei miatt nem tudott részt venni testvére, Johann temetésén.

Eduard Strauss 1916. december 28-án szívrohamban halt meg. A bécsi városi tanács határozata szerint 1917. január 4-én díszsírba temették a bécsi központi temetőben (csoport) 32 A, szám 42). 1991. szeptember 26-án emléktáblát avattak egykori lakhelyén, a Reichsratsstraße 9. sz. alatt, Bécs-Innere Stadt, leleplezve. A Strauss dinasztia egyetlen tagjaként ő maga is ß-szel írta a családnevét, de a gyászjelentésben és sírkövén is ss-szel tették nevét halhatatlanná.

Művei Eduard Strauss több mint 300 tánczenét és indulót komponált, amelyek szinte mindegyikét kiadták. Ezeknek alig tíz százaléka található meg a mai repertoárban, míg háromszor ennyi vár újrafelfedezésre. Ezek közé tartozik a Bahn frei (Op. 45, gyors polka) és az Ohne Bremse, amely utóbbit a bécsi Musikverein Aranytermében megrendezett Vasutasbálra komponált. Egy másik darab, a Telephon címet viseli, és a feltalálójának ajánlott. Ezenkívül 200 más zeneszerzők kb. 200 művét hangszerelte át a Strauss Zenekar számára.

Művei 1964 óta rendszeresen szerepelnek a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjejin a Bécsi Musikvereinben. 2025-ig 24 kompozícióját adták elő ezen a koncertsorozaton, némelyiket többször is. A leggyakrabban előadott művet, a „Mit Extrapost” című gyors polkát hatszor adták elő, ezt követték a „Bahn frei” és az „Ohne Bremse" című gyors polkák (egyenként négyszer), valamint a „Mit Dampf”, a „Mit Vergnügen" és az „Ohne Aufenthalt” (egyenként háromszor). A két fivérével közösen komponált „Schützen-Quadrille”-t szintén kétszer adták elő egy újévi koncerten.

Jegyzetek

Fordítás

Irodalom Werner Bodendorff: Strauss, Eduard. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 25. Duncker & Humblot, Berlin, 2013, , 501. o. (deutsche-biographie.de).  Constantin von Wurzbach: Strauß, Eduard. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 39. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1879, 322–325. o..(Digitalisat). Eduard Strauss (sic!): Erinnerungen. Franz Deuticke, Leipzig und Wien, 1906 (Selbstbiographie, die allerdings nachweislich fehlerbehaftet ist). Strauß Eduard. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 13, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 2010, , 374–375. o. Eduard Strauss: Eduard Strauss (1835–1916): Testament vom 3. Februar 1914 samt Nachtrag vom 27. April 1916 Jahresgabe des Wiener Instituts für Strauss-Forschung. Schneider, Tutzing, 2000. Leigh Bailey: Eduard Strauss: the third man of the Strauss Family, Hollitzer, Wien, 2017,

További információk Strauss (család) A bécsi Strauss Múzeum eredeti dokumentumok, metszetek és fényképek segítségével meséli el idősebb Johann Strauss és fiai, Johann, Josef és Eduard Strauss történetét.

Werke von und über Eduard Strauß im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek Originalmanuskripte von Eduard Strauß in der Wienbibliothek Werkeverzeichnis von Eduard Strauß auf Klassika.info Eintrag zu Eduard Strauß auf Wiener Institut für Strauss-Forschung

Kategória:1916-ban elhunyt személyek Kategória:1835-ben született személyek Kategória:Osztrák zeneszerzők Kategória:Romantikus zeneszerzők Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal