Kháleda Dzsija (, Khāledā Jiẏā, népszerű átírásban: Khaleda Zia; Dzsalpáiguri, 1945. augusztus 15. – Dakka, 2025. december 30.) bangladesi politikus, 1991 és 1996 között Banglades kilencedik miniszterelnöke, majd 2001 és 2006 között ismét betöltötte a pozíciót. Ő volt Banglades első női miniszterelnöke, ezen felül a második nő Benazír Bhutto után, akit bármely muszlim többségű állam vezetőjének választottak. Az ország egyik legismertebb és legmeghatározóbb politikai pártjának, a Bangladesi Nacionalista Párt (BNP) elnöke volt több mint 40 éven keresztül. Sejk Haszinával együtt Banglades politikai életének meghatározó alakja, rivalizálásuk évtizedeken át formálta az ország közéletét.
Élete a miniszterelnökségig
Khaleda Khanam Putulként, 1945-ben született egy középosztálybeli családban Jalpaiguri városában. Iskandar Ali Majumder és Taiyaba Majumdar öt gyermeke közül ő volt a harmadik. Tanulmányait Dinajpurban végezte.
1960-ban feleségül ment Ziaur Rahmánhoz, aki akkoriban kapitányként szolgált a Pakisztáni hadseregben. Két gyermekük született: Tarik 1965-ben, és Arafat 1969-ben.
Férje 1977-ben az ország elnöke lett, így Khaleda Banglades First Ladyje lett, azonban férjét 1981-ben meggyilkolták. Férje halála után Khaleda Zia fokozatosan lépett be a politikába. Az 1980-as évek elején csatlakozott a Bangladesi Nacionalista Párthoz, amelyet férje alapított. 1984-ben a párt elnökévé választották.
1982 márciusában Hussain Muhammad Ershad altábornagy puccsot indított Abdus Sattar elnök ellen és az ország katonai adminisztrátora lett. Ezzel kezdetét vette a nyolc évig tartó diktatúra. Az 1980-as évek végén aktív szerepet játszott az Ershad rezsim elleni demokratikus mozgalomban.
Az 1990-es rendszerváltást követően, az 1991-es parlamenti választásokon pártja győzelmet aratott, és Khaleda Zia Banglades első női miniszterelnöke lett.
Miniszterelnök Első kormányzása idején Banglades visszatért a parlamentáris demokráciához. Kormánya gazdasági liberalizációs reformokat indított, és megerősítette a demokratikus intézményeket.
Az Aoámi Liga és az ellenzéki pártok bojkottálták az 1996. februári választást, így Khaleda pártja elsöprő győzelmet aratott. Az ellenzéki pártok követeléseinek nyomására a rövid életű parlament létrehozta az ideiglenes kormányt az alkotmány 13. kiegészítésének elfogadásával, amely lehetővé tette semleges, pártatlan ideiglenes kormány megalakítását minden általános választás előtt. A parlamentet feloszlatták, utat nyitva az előrehozott parlamenti választásoknak. A júniusi választásokat viszont Sejk Haszina és az Áoámi Liga nyerte meg. Khaleda Zia 1996 és 2001 között vezette az ellenzéket.
Khaleda Zia négypárti szövetsége nyerte a 2001-es parlamenti választásokat, így Khaleda ismét Banglades miniszterelnöke lett. Beiktatását követően Zia egy 100 napos programon dolgozott, hogy teljesítse a nemzetnek tett választási ígéreteinek nagy részét. Kormánya a fiatal lányok oktatásán dolgozott (a bangladesi nők közel 70%-a írástudatlan volt), és élelmiszert osztott a szegényeknek (Banglades 135 millió lakosának fele a szegénységi küszöb alatt élt). A közrend helyreállítása az adott időszak kiemelkedő eredménye volt. 2006-ban a Forbes magazin egy nagyszabású cikkben méltatta a kormányának eredményeit. Khaleda Zia második miniszterelnöki ciklusa jelentős növekedést hozott a gazdaság ipari és szolgáltatási szektorában, az emberek felemelését a szegénységből, és Banglades gazdasági fellegvárrá vált Dél-Ázsiában.
Későbbi évek
2008 után több korrupciós ügyben indult eljárás Khaleda Zia ellen. 2008 decemberében az ideiglenes kormány általános választásokat szervezett, ahol Zia pártja alulmaradt az Aoámi Ligával és annak szövetségével szemben, amely a parlamenti helyek kétharmadát szerezte meg. Hasina lett a miniszterelnök, pártja pedig 2009 elején alakított kormányt, míg Zia ismét az ellenzék vezetője lett. 2014-ben pártja bojkottálta a választást és nem vett részt a választásokon. 2018-ban börtönbüntetésre ítélték, amelyet később egészségi okokra hivatkozva részben házi őrizetre, majd ideiglenes szabadlábra helyezésre módosítottak. Jogi ügyei jelentős nemzetközi figyelmet váltottak ki, támogatói politikai indíttatásúnak tartják az eljárásokat.
2024-ben Sejk Haszina kormányát megdöntötték és augusztus 5-én Mohammed Sahabuddin elrendelte Zia szabadon bocsátását. Röviddel ezután megtette első nyilvános nyilatkozatait 2018 óta, miután elhagyta orvosi ellátását. Ezekben dicsérte "a bátor embereket, akik élet-halál harcot vívtak azért, hogy lehetővé tegyék a lehetetlent", és sürgette az önmérsékletet, valamint a "szeretet és béke" szükségességét Banglades újjáépítésében. Azután számos rágalmazás és sikkasztás vádjával kapcsolatos ügyben felmentették.
Romló egészségi állapota ellenére a politikus 2025-ben bejelentette, hogy indulni fog a 2026-os általános választásokon, azonban a Bangladesi Nacionalista Párt választási kampányát fia, Tarik vezetésével és képmásával fogják lebonyolítani.
Betegsége és halála Zia 2021 óta krónikus vesebetegségben, dekompenzált májbetegségben, instabil hemoglobinszintben, cukorbetegségben, reumatoid artritiszben és más, életkorral összefüggő szövődményekben szenvedett.
2025. január 7-én Londonba utazott egy különleges mentőhelikopteren, melyet Tamím katari emír küldött, hogy orvosi ellátásban részesüljön. 2025. január 8-án beutalták a Londoni Klinikára.
2025. november 23-án kórházba vitték súlyos egészségügyi állapota miatt.
2025. december 30-án bejelentették, hogy hosszas betegség után 80 éves korában elhunyt. December 31-én örök nyugalomra helyezték férje sírja mellett.
Jegyzetek
Kategória:Bangladesi politikusok Kategória:Miniszterelnökök Kategória:1945-ben született személyek Kategória:2025-ben elhunyt személyek