A Narvai vízerőmű (észtül: Narva hüdroelektrijaam, oroszul: Нарвская ГЭС) a Narva folyón, Narva és Ivangorod között, az észt–orosz államhatáron elhelyezkedő vízlépcsőrendszer, amely a Narvai-víztározóhoz kapcsolódik. A létesítmény sajátossága, hogy a folyó eredeti medrét a duzzasztómű lezárja, és a vizet egy mesterséges üzemvízcsatornába vezetik, amely az orosz oldalon haladva jut el az erőmű gépházához, ezért a vízerőmű részben derivációs rendszerűnek tekinthető.
A vízerőmű fő gépészeti egységei – a turbinák és generátorok – az orosz oldalon találhatók, míg a vízlépcső és a vízrendszer a határfolyóhoz kötődik. Az erőmű beépített teljesítménye 124,8 MW, és fontos szerepet játszik a térség villamosenergia-termelésében, valamint a Narva folyó vízszintszabályozásában.
Története A Narvai-vízesés energiáját már a 18. században is hasznosították ipari célokra, amikor a környező fűrésztelepeket hajtották vízkerekekkel. Majd az 1857-ben a vízesések mellett fekvő Kreenholm-szigeten megalapították a manufaktúra gépeit is vízkerekek hajtották. 1868–1884 között a vízkerekeket vízturbinákra cserélték. Az első vízerőmű vízellátását a vízeséseket megkerülő csatornák biztosították. Később a manufaktúrában egy kis vízerőművet szereltek fel. Ezt 1944-ben leromboltak, majd 1951-ben helyreállítottak és a teljesítményét megnövelték.
Az első, a Narva folyón építendő nagyobb vízerőmű terve 1889-ben jelent meg, de sem ezt, sem a későbbi, 1894-es és 1907-es tervek nem valósultak meg. 1922-ben a függetlenné vált Észtországban egy 50 MW teljesítményű vízerőmű terve is felmerült, amely szintén nem valósult meg.
A Narvai vízerőmű építése a második világháborút követően, a Szovjetunió iparosítási programjának részeként indult meg. A beruházás célja az északkelet-észtországi ipari térség, különösen Narva és környéke energiaellátásának biztosítása volt. 1945-ben a Lengidroprojekt intézet kidolgozott egy műszaki-gazdasági jelentést a Narva vízenergia-hasznosításának tervéről, 1950-ben pedig elkészítette a Narvai vízerőmű műszaki tervét. Az építési munkálatok az 1950-es évek elején kezdődtek, és az első erőművi egységeket 1955 szeptemberében helyezték üzembe. A beruházás során kiépítették a duzzasztóművet, a mesterséges üzemvízcsatornát és a Narvai-víztározót. A vízlépcső megépítése alapvetően átalakította a Narva folyó alsó szakaszának vízjárását, és a történelmi Narvai-vízesés vízhozama jelentősen csökkent.
A létesítmény sajátos kialakítása – amelyben a víz egy részét elterelik, és a turbinák az orosz oldalon helyezkednek el – a szovjet időszak egységes területi rendszerében nem jelentett problémát. A Szovjetunió felbomlása után azonban a Narva folyó államhatárrá vált, így a korábban egységes vízrendszer nemzetközi vízgazdálkodási rendszerré alakult. A vízerőmű létesítményeinek nagy része Oroszország területén maradt, míg az Észtország által ellenőrzött területen a túlfolyó gát fele és két földgát maradt. Az észt területen található erőműépületeket az észt kormány állami tulajdonba vette, és bérbe adta a Narvai Erőművek (észtül: Narva Elektrijaamad, 2016-tól Enefit Energiatootmine AS) vállalatnak.
Észtország és Oroszország 1997-ben megállapodást kötött a határon átnyúló vizek védelméről és ésszerű használatáról, amely a Narva folyóra és a Peipus-tóra is kiterjed. Az egyezmény alapján létrejött közös kormányközi bizottság koordinálja a vízhasználattal és vízszabályozással kapcsolatos kérdéseket.
Jellemzői bélyegkép|253px|jobbra|A vízerőmű túlfolyógátja. A gát képen látható bal oldali fele Oroszországhoz, jobb oldali fele Észtországhoz tartozik. Előtérben a Narva folyó eredeti medre A Narvai vízerőmű a Narva folyó alsó szakaszán helyezkedik el, ahol a folyó Észtország és Oroszország közötti államhatárt képezi. A vízlépcső a folyó eredeti medrét elzárja, és a víz jelentős részét egy mesterséges üzemvízcsatornába vezeti, amely az orosz területen haladva jut el az erőmű gépházához. A rendszer kialakítása miatt a létesítmény részben derivációs vízerőműnek tekinthető. A folyó eredeti medrében a vízhozam ennek következtében jelentősen csökken, és elsősorban szabályozott vízleeresztés formájában jelenik meg.
A duzzasztás következtében jött létre a Narvai-víztározó, amely mintegy 190–200 km² felületű és hozzávetőleg 350–400 millió m³ térfogatú mesterséges tó. A tározó biztosítja az energiatermeléshez szükséges vízmennyiséget, valamint lehetővé teszi a vízhozam kiegyenlítését. A vízerőmű alacsony esésű, folyami rendszerű létesítmény, amely körülbelül 6–8 méteres szintkülönbséget hasznosít. Beépített teljesítménye 124,8 MW, az energiatermelés tíz darab Kaplan-turbina segítségével történik. Az erőmű orosz oldalon található gépészeti egységeit a Gazprom egyik legányvállalata, a TGC-1 üzemelteti, míg a vízlépcső és a kapcsolódó vízgazdálkodási létesítmények észt oldali elemei az Enefit Energiatootmine AS vállalat kezelésében állnak.
Lásd még
Narva (folyó) Narva (település) Narvai-víztározó Narvai-vízesés
Jegyzetek
Források
Ttovábbi innformációk A Narvai vízerőmű az üzemeltető TGK-1 cég honlapján (oroszul)
Kategória:Oroszország vízerőművei Kategória:Narva