A szamosfalvi fürdő a Kolozsvárhoz tartozó Szamosfalva gyógyfürdője, amelyet az 1920-as évek végén Dominic Stanca orvos alapított. A fürdő 1949-ben államosították, és 1995-ig működött. 1996-ban az alapító örökösei visszaigényelték a területet és a létesítményeket, és hosszas eljárás után sikerült ismét birtokba kerülniük. A 21. században több terv született a fürdő korszerűsítésére, de 2026. márciusig ez nem valósult meg.

Fekvése Kolozsvár központjától mintegy 6 kilométerre keletre, a DN1C főút jobb oldalán található. A vasútállomásról induló 5-ös vagy a Széchenyi térről induló 8-as trolibusszal közelíthető meg.

Története Szamosfalva határában már régóta léteztek sós források illetve sós kutak, illetve sóbányák. A 19. század végén tudományos közlemények két fürdőről is említést tettek, de ezek a fürdők megszűntek, és a helyük sem határozható meg pontosan.

bélyegkép|Az I. számú medence 1931-ben bélyegkép|A sós medence 1931-ben Az 1920-as években Dominic Stanca orvos módszeresen megvizsgálta a Kolozsvártól keletre található sós forrásokat. A szamosfalvi fürdő területén huszonöt nagy hozamú sós forrást tárt fel, ezek közül tíznek a vizét vizsgáltatta meg kémiai és földtani szempontból, és a radioaktivitást is megmérette. 1928-ban már kísérleti jelleggel, ideiglenes medencével és kabinokkal már működött a fürdő, ahova négy autóbusz szállította Kolozsvárról a vendégeket. A fürdőt környező területen megindult a telekspekuláció.

1930-ban kiépült a fürdő, amelynek két medencéje, egy iszapmedencéje, valamint két meleg vizes medencéje volt. Az I. számú vize sót, ként, jódot, brómot, a II. számú medence szulfátot, brómot, sót tartalmazott. 1931-ben a „fürdő Rapid” nevű járatok már húsz percenként közlekedtek Kolozsvárról, és 1932 nyarán a szamosfalvi fürdőnek negyvenezer látogatója volt. Az első években a román vasúttársaság félárú jegyet biztosított a fürdőre, ez azonban 1933-ban megszűnt. A létesítmény az 1930-as és 1940-es években élte virágkorát; ekkor külföldi vendégek is látogatták.

1949-ben a fürdőt államosították, és Dominic Stancát nevezték ki igazgató-főorvosnak.

A fürdő az 1960-as években is igen népszerű volt, de fedett medencék hiányában csak a meleg időszakban (május közepétől szeptember végéig) tudott működni. Több javaslat is született a fürdő jobb kihasználására; 1970-ben a megyei néptanács a fürdőt olyan módon szándékozott korszerűsíteni, hogy az egész évben működhessen.

1972-ben a fürdő a megyei turistahivatal kezelésébe került. 1977-ben továbbra is csak a meleg időszakban üzemelt, és a látogatók kifogásolták az elhanyagolt állapotát. 1982-ben elkészültek a tervek a fürdő és környezetének infrastrukturális fejlesztésére és a természeti értékek védelmére, illetve új medencék, sportpályák, sőt kaszinó létesítésére. A munkálatokat 1983-1984-ra tervezték.

bélyegkép|A fürdő egyik romos épülete 2021-ben A fürdő utolsó működési éve 1995 volt. 1996-ban Dominic Stanca örökösei visszaigényelték, de csak hosszas eljárás után kapták vissza, közben a fürdő teljesen elhanyagolt állapotba került.

2008-ban Dominic Stanca unokája, miután végre birtokba vehette a visszakapott tulajdonát, bejelentette, hogy befektetők segítségével felújítja a fürdőt, és üdülőkomplexumot hoz létre. A kolozsvári városháza vállalta, hogy az infrastruktúra biztosításával (közműhálózat, közvilágítás, utak) járul hozzá a projekthez. A munkálatokat még abban az évben el is kezdték, és nyolc évre tervezték az építkezés időtartamát.

A terv jogi-örökösödési akadályok miatt nem valósult meg. 2013-ban a városháza újra partnerségre lépett a fürdő tulajdonosaival. Arról is szó volt, hogy a fürdőkomplexum megépítéséhez a magyarországi Wekerle-terv által biztosított kedvezményes hitelt vesznek igénybe.

2014-ben a kolozsvári városvezetés a fürdő területét mezőgazdasági területté nyilvánította, ami egyben építési tilalmat is jelentett. Ez ellen a fürdő tulajdonosai pert indítottak, amit 2022-ben meg is nyertek.

2025-ben a tulajdonosok új építési tervet nyújtottak be engedélyezésre, azonban a várostervezési bizottság azt kérte, hogy csökkentsék a beépítettségi mutatót a városrendezési tervben szereplő 35%-ra, és készítsenek egy rendezési tervet a teljes területre.

2026. elején a várostervezési bizottság feltételesen hozzájárult a projekt megvalósíthatóságához, azzal, hogy a befektetőknek a folyamat további szakaszaiban figyelembe kell venniük a természeti erőforrások védelmét, a tervezett körgyűrű közelségét, illetve egy másik, szomszédos beruházást.

Leírása A fürdőt tápláló források oldott ásványi só-tartalma 1,5 g/l és 59,9 g/l közötti. Az oldott sók döntő része konyhasó, továbbá a víznek magas a kálium-, lítium- és stronciumtartalma. A radioaktivitási szint igen magas. A források napi vízhozama igen változatos, napi 1200 liter és között van.

Dominic Stanca tanulmánya szerint, amelyet utóbb más tudósok is megerősítettek, a fürdő iszapja illetve a források vize gyomor-, vese-, szem- és nőgyógyászati betegségekre használható, de a vércukorszintet is csökkenti. Közelebbről az I., II. és XV. számú forrás vizét javasolták gyomorbántalmakra, vízhajtásra és kőoldásra, a VIII., IX. és XII. számú forrásokat pedig gyomorhurut, étvágytalanság, vérszegénység és angolkór esetében tartották előnyösnek. A III. számú forrás vizét inhalációkra használták légúti megbetegedésekben, a többi forrásvizet pedig ízületi, csont- és nőgyógyászati betegségekre.

Jegyzetek

További információk

[A 2025-ben bemutatott projekt látványterve]

Kategória:Kolozsvár Kategória:Gyógyfürdők