bélyegkép A takarékszövetkezet a monetáris pénzintézetek egyik fajtája. Jogi személyiséggel rendelkező szervezet. Bankszerűen működő szövetkezeti hitelintézet, amely a pénzpiaci szabályok betartása mellett követi a szövetkezeti alapelveket. A tevékenysége a kereskedelmi bankokéhoz hasonló, kiterjed a hitelek kihelyezésére és a betétek gyűjtésére is. Működése során a gazdaságos működési szempont (profitorientáltság) mellett a tagi érdekeket is figyelembe veszi.
Az 1950-es évek végétől szerveződött takarékszövetkezetek vidéken, községekben, területi alapon egy-egy adott faluhoz kötődően alakultak, az ottani helyi lakosság kiszolgálására. Ezért terjedt el rájuk a „Vidék Bankja” kifejezés. A Magyarországon korábban működött takarékszövetkezetek több lépcsőben és több körben összevonásra kerültek. A fúziós folyamat utolsó részenként a legtöbb egykori takarékszövetkezet a Takarékbank Zrt.-be olvadt be, amely 2023. április 30-i nappal beolvadt az MKB Bank Nyrt-be. Az egyesülést követően az új neve MBH Bank Nyrt lett.
Tevékenysége és gazdálkodása A takarékszövetkezet jogilag független, önálló gazdálkodást folytató pénzintézetek. Az ügyfelek nagy részét a lakosság képezte, de a későbbiekben mikro- és kisvállalkozások, illetve önkormányzatok is megjelentek. A vidéki működési területükhöz kapcsolódóan a mezőgazdasági vállalkozók hitel szerződéseiben eljártak, erre a szektorra külön hiteltermékekkel rendelkeztek.
Főbb jellemzői Magyarországon (2010-es évek első felében)
tagok száma: minimum 200 (amelyből legalább 67% természetes személy) egy részjegy értéke: legfeljebb 10 ezer forint „egy tag-egy szavazat”-elve egy tag legfeljebb egy másik tagot képviselhet a közgyűlésen
A tagok tulajdonában álló részjegyek névértékének együttes összege a szövetkezeti vagyonnak csak egy kis részét tett ki. A bankközi piacokon jellemzően betételhelyezők voltak, az ügyfelektől származó forrásaik jelentősen meghaladták a folyósított hiteleket. A szektor hitel/betét aránya 2010. december 31-én 50,4% volt, ami azt jelenti, hogy a betétek összege kétszer nagyobb volt, mint a kihelyezett hitel. A források azon részét, amit nem hitelek folyósításra fordítottak, magyar állampapírokba és bankközi betétekbe helyezték el. A kereskedelmi bankoktól eltérően a részvénypiaccal jellemzően nem volt kapcsolatban. A takarékszövetkezet az üzleti döntéseit önállóan hozza, amiért teljes vagyonával felelt. Fizetésképtelenség esetén az intézményvédelmi alapok álltak helyt tagjaikért.
Szervezete
közgyűlés: a legfőbb szerve, a tagok összességéből áll (a nagy taglétszám miatt jellemző volt a részközgyűlések tartása, illetve a minimum 50 főből álló küldöttgyűlés összehívása) igazgatósága: operatív irányítást végző, 3-7 tagból áll. Tagja csak természetes személy lehet. elnöke: legfeljebb 5 évre a közgyűlés (küldöttgyűlés) választotta. ügyvezetés: az ügyvezetők munkaviszonyban álltak, felettük a munkáltatói jogokat az igazgatóság gyakorolta. felügyelőbizottság: legalább három tag
A takarékszövetkezetekben minimum kettős ügyvezetés volt. A szövetkezeti törvény és a hitelintézeti törvény a vezetők személyét eltérően szabályozta.
Története A 19. század közepén Európa számos országában megalakultak az első, mai értelemben vett szövetkezetek, többnyire fogyasztói szövetkezetek formájában. Ezek voltak a hitelszövetkezetek elődjei. Német területen 1843-ban 50 polgár alapította meg a württembergi Öhringenben az első hitelszövetkezetet. Friedrich Wilhelm Raiffeisen polgármester és Hermann Schulze-Delitzsch jogtanácsos főként a rászoruló parasztok és a kézművesek részére kívánt segítséget nyújtani. Majd felismerték, hogy a sikeres önsegélyhez az önfinanszírozás is hozzátartozik. Így saját régióikban ösztönözték a hitel- illetve kölcsönkassza-szövetkezetek alapítását. Hermann Schulze-Delitzsch, a népi bankok atyja teremtette meg a szövetkezetek, és ezzel együtt a hitelszövetkezetek jogi alapját is. Az „egy ember – egy szavazat” elvet az 1849-ben alapított cipészeknek szóló szövetkezetében vezették be. 1867-ben elfogadták a porosz szövetkezeti törvényt, amelynek kidolgozásában Schulze-Delitzsch jelentős szerepet játszott. A mai napig érvényben lévő törvény tartalmazza azt az alapelvet, miszerint a szövetkezetek olyan társaságok, „amelyek közös üzleti tevékenység révén támogatják tagjaik megélhetését vagy gazdasági tevékenységét”. Londonban 1895-ben megalakult a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség. Az elmúlt évtizedekben az egyes országokban működő szervezetek átalakultak, Hollandiában például a Rabobank 106 takarékszövetkezet egyesítésével jött létre 2016-ban.
Kezdeti szövetkezeti hitelintézetek Magyarországon Az első magyar pénzügyi szolgáltatást nyújtó szövetkezet a mai Szlovákia területén, Ószombaton alakult meg 1845-ben. Erdélyben a szászok 1851-ben alapítottak hitelszövetkezetet Besztercén. Ezt követően alakult meg a Kolozsvári Kisegítő Pénztár. Az 1860-as években több erdélyi városban jöttek létre hasonló szervezetek. A jelenlegi magyar területen 1864-ben Győrben is létrehoztak egy hitelszövetkezetet, majd 1865-ben Első Magyar Általános Tisztviselő Egylet is megalakult. 1894-re országszerte már 752 hitelszövetkezet működött. Az 1898-as gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló XXIII. törvény szabályozta a tevékenységet. Ekkor alakult meg az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH). A századfordulón 964 hitelszövetkezet tartozott hozzá, 1917-re számuk 2430-ra nőtt. Az országban működő összes hitelszövetkezet taglétszáma 1900-ban 200 ezer főt tett ki, ami 1917-re 635 ezerre emelkedett. Az első világháború után a területi veszteségekből adódóan a hitelszövetkezetek száma nagyjából ezerre csökkent, a taglétszám is lecsökkent. 1942-ben a pénzügyi szolgáltatások 4360 településen voltak elérhetőek. A második világháború az alkalmazotti állományt és az infrastruktúrát is érintette. A háború végére a hitelszövetkezetek száma 943-ra, a taglétszám pedig 548 832 főre csökkent.
1947-től az állam beavatkozott a működésükbe. A második világháború utáni időszakban a hitelszövetkezeti rendszert felszámolták. A kormány biztosokat nevezett ki a szövetkezet irányítására. A magánszemélyek hitel-, és betétügyleteit 1952-től az Országos Takarékpénztár (OTP) kizárólagos végezhette, ezért ezeket átvette az OTP. A vállalati ügyfeleket (rövid lejáratú kölcsön-, és betétállományt) az MNB, a közép és hosszúlejáratú állományt pedig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Bank vette át. A szövetkezeti vagyont kisajátították, majd a szövetkezeteket megszüntették. A hitelszövetkezetek vagyona a Pénzintézeti Központhoz került. Az átszervezés 1953-ra fejeződött be.
Alapítások 1956-tól Az 1950-es évek közepén az OTP vidéken természetes személyekkel kapcsolatban nem tudta betölteni a korábbi hitelszövetkezetek szerepét. Mivel az OTP csak a nagyobb településeken rendelkezett fiókokkal, ezért a falukban nem volt elérhető a pénzügyi szolgáltatás. Ez vezetett ahhoz, hogy 1956-ban a pénzügyminiszter 11/1956. (X. 5.) számú rendelete alapján újra lehetett falusi takarékszövetkezeteket alapítani.
A tevékenységük folytatására vonatkozó főbb pontok:
taglétszám: minimum 25 fő alapító tag. Később a taglétszám minimumát a település lélekszámához is kötötték. tagsági viszony feltétele: a tagnak (nagykorú személy) a takarékszövetkezet működési területén bejelentett lakóhellyel vagy munkahellyel kellett rendelkeznie. tagok: legalább 51%-a „dolgozó paraszt” kellett, hogy legyen (1959-től) alaprészjegy megállapított minimuma: 100 forint (25 tagnál ez 2500 Ft-ot jelentett) működési területük: falvakhoz kötődtek tevékenységük: nyilvános (megkötés nélkül bárkitől) betétgyűjtés, valamint tagjai részére kölcsönnyújtás a kölcsön forrása: a befizetett részjegy és a tartalékalap teljes összege, valamint a betétállomány 50%-a lehetett kölcsönnyújtás: kizárólag mezőgazdasági céllal (23/1959. (X. 15.) PM rendelet) alaptevékenységükhöz kapcsolódóan adó- és illetékmentesek voltak működési szabályozás: a földműves-szövetkezetek járási központja (FJK) tagjaként működhettek, azok ellenőrzése alatt A Szövetkezetek Országos Szövetsége állapította meg az alapszabályt és az ügyviteli szabályokat Az ellenőrzést a földműves-szövetkezetek járási központja mellett a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján az OTP gyakorolta A megállapított határ feletti pénzösszeget a takarékszövetkezetnek az OTP-nél kellett tartania hitelt csak az OTP-től vehetett igénybe
Az első takarékszövetkezet 1956. október 11-én Dunaföldváron alakult meg és 1957. január 1. napjával kezdte meg működését Az ország 100. takarékszövetkezete Badacsonytomajón alakul 1958 áprilisában.Középdunántúli Napló, 1958. április 10 Az év során sorra alapították a továbbiakat. 1959-ben már 264 településen alakult önálló takarékszövetkezet. 1971-ben 388 takarékszövetkezet 1143 kirendeltséget működtetett. A taglétszám elérte a 881 ezer főt.
A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény meghatározása szerint: ”A szövetkezet az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékenységet folytató közösség, amely a szocialista szövetkezeti tulajdon és a demokratikus önkormányzat alapján jogi személyként működik.” 1971-től új szolgáltatásokat vezettek be. Ezek közé tartozott a például az IKKA utalványok beváltása, a MERKUR vonatkozásában a vételár befizetésével kapcsolatos feladatok; magánkisiparosok, magán kiskereskedők részére folyósítható kölcsön bonyolítása, lottó nyeremények kifizetése; államkötvények beváltása. Ezeket a szolgáltatásokat a tagsági viszonnyal nem rendelkező személyek is igénybe vehették. Az 1970-es évek közepén több takarékszövetkezetet egyesítettek, a beolvadások alkalmával a földrajzilag egymással határos települések takarékszövetkezeteit összevonták, a korábbi önálló szervezetek (amennyiben nem az lett a jogutód központja) kirendeltségként működtek a továbbiakban.
Az 1978. évi 22. sz. törvényerejű rendelet a takarékszövetkezet feladatait akképpen határozta meg, hogy alaptevékenységként a működési területén takarékbetéteket gyűjtsön, hatékonyan közreműködjék a tagjai és a lakosság takarékos életmódra nevelésében; valamint saját alapjaiból és az összegyűjtött takarékbetétekből tagjai részére kölcsönöket nyújtson. Emellett a pénzügyminiszter engedélyével egyéb pénzügyi jellegű feladatokat is elláthatott.
Az 1982. évi 32. törvényerejű rendelet adott arra lehetőséget, hogy betétet már nem csak magánszemélyek körében gyűjthettek, és kölcsönt is nyújthattak a tagokon kívül mások részére is. A kisebb településeken kívül csak az 1980-as évektől nyithattak fiókot. Korábban nem lehetett takarékszövetkezetet ott, ahol OTP fiók működött (23/1959 (X.15.) számú PM rendelet 2.§.). Indokolt esetben engedélyezték olyan nagy lélekszámú községben, ahol volt OTP fiók, kivéve a járási székhelyeket. +A legnagyobb forgalmú takarékszövetkezetek 1990-ben (kiegészítve a Takarékbank és az OTP adataival)pénzintézet neveMérleg-főösszeg (M Ft)Vagyon (M Ft)Létszám (fő) Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet12504169Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet11734956Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet10685077Fáy András Takarékszövetkezet9766437Dorog és Vidéke Takarékszövetkezet9393282Szőreg és Vidéke Takarékszövetkezet9101886Rakamaz és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet86236101Rónasági Takarékszövetkezet8434251Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet8403963Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet8323552Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet7941560Bakonyvidéke Takarékszövetkezet7883760Kápolnásnyék és Vidéke Takarékszövetkezet7813660Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt.1218171Országos Takarékpénztár Rt. bélyegkép|Takarékszövetkezet Pusztaszentlászlón, Zala megyében