Az Ozieri-kultúra (vagy San Michele-kultúra) egy őskori, Nurag előtti kultúra volt, amely Szardínián élt i. e. 3200 és 2800 között. Az Ozieri a sziget neolitikus kultúrájának csúcspontja volt, nevét arról a helyről kapta, ahol a hozzá kapcsolódó leleteket találták: a San Michele-barlangról Ozieri közelében, Észak-Szardíniában. Az Ozieri egy időben létezett az Arzachena-kultúrával, néhány hasonlóságot mutatva, hatása a közeli Korzikára is kiterjedt.
Történelem bélyegkép|A mediterrán anyaistennő szobrocskája, Senorbìban találták. A régészeti ásatások mintegy 200 ozieri lelőhelyet azonosítottak, amelyek síkságokon és hegyvidéki területeken egyaránt találhatók, de előnyben részesítették az alacsony hegygerinceket, és nagyrészt a vadászó-gyűjtögetők gazdasága köré szerveződtek, de jelen volt az állattenyésztés és a mezőgazdaság is. A települések kis kőkunyhókból álltak, kör alakú (ritkán téglalap) fallal, amely egy fa keretet tartott kisebb ágakból álló tetővel. Az egyik, Sestu közelében, 60 kunyhót foglalt magába. Egy másik, Mogoro közelében, 267 kunyhót tartalmazott, amelyeket valószínűleg szintén a földbe vert cölöpökre állítottak, mészkőlapokból, bazalt macskakőből vagy agyagból készült burkolattal. Su Coddu, a legnagyobb ismert település, összetettebb építményekből és többszobás lakóhelyekből is állt; Selargius közelében található, de a modern építkezések részben beépítették, ami korlátozza egykori méretének megértését. A kunyhókban talált egyedi eszközök és tárgyak, valamint a fémmegmunkálás korai bizonyítékai arra utalnak, hogy az ozieri kultúra jól szervezett és specializált volt. bélyegkép|Ozieri falu Monte d'Accoddiban A falvaknak nem voltak falai, és a sírokban ritkán találtak fegyvereket, ami arra utal, hogy az ozieri civilizáció talán békés volt, nagyon eltérő a későbbi nurag civilizációtól . A sírok sziklába vájt, földalatti építményekből álltak, amelyek később domus de janas néven váltak ismertté, a föld alá vagy sziklafalakba építették őket, a legnagyobb példa erre Anghelu Ruju nekropolisza. Néhány monumentálisabb megjelenésű sír talán a vezérekhez tartozott, a krétai szokásokhoz hasonlóan. Az ozieri temetkezési szokások eltérnek a Gallura régióban találhatóktól (ami a korabeli Arzachena kultúra jellemzője volt), ahol a halottakat megalitikus körökben temették el.
Az ozieriek finom kidolgozású kerámiaedényeket készítettek komplex mintázatokkal, bevágásokkal és felületi díszekkel. Az 1914-ben és 1949-ben végzett régészeti ásatások során finom kidolgozású, agyagba vésett és vörös okkerrel festett geometrikus motívumokkal ellátott vázákat találtak. A legrégebbiek még meglehetősen durvák voltak, míg az újabb példányok finomabbak és karcsúbbak voltak. Az ilyen kerámiák újdonságot jelentettek az őskori Szardínia számára, mivel addig a Kikládok és Kréta tipikus darabjainak tekintették őket. Az ozieri kultúra kialakulása tehát valószínűleg más keleti mediterrán civilizációkkal, különösen a neolitikus Görögország területéről származókkal való kapcsolatokból eredt. Úgy tűnik, hogy az ozieri kultúra nagymértékben részt vett az obszidián -kereskedelemben a sziget gazdag lelőhelyei miatt, ami a kereskedelmi kapcsolatok növekedéséhez vezethetett.
Az előkerült figurák arra utalnak, hogy az ozieriek egy anyaistennőt imádhattak, aminek a legismertebb példája egy alabástrom szobor, amelyet senorbì Ponto Ferro sírboltban találtak, és amely bizonyos stilisztikai jegyeket oszt meg a későbbi kükladikus alakokkal. Az ozieri kultúrához hasonló női szobrocskákat Máltán is találtak. Bikaszarvak is kerültek elő sírokból és más lelőhelyekről, ami arra utal, hogy a szent bika is fontos volt.
Az Ozieri-kultúra vallási központja valószínűleg a Monte d'Accoddi lehetett, egy hatalmas kőépítmény, amely valószínűleg egy oltár volt, és amelyet "a korai Nyugat-Mediterráneum legkülönlegesebb kultikus emlékművének" neveznek.
Galéria
Hivatkozások
Kategória:Franciaországi régészeti kultúrák Kategória:Európai régészeti kultúrák Kategória:Szardínia Kategória:Olaszország történelme Kategória:Újkőkori kultúrák Kategória:Újkőkori régészeti lelőhelyek