A közönséges bütyköshangya (Myrmica rubra) a bütyköshangyaformák alcsaládjába tartozó, Eurázsiában honos hangyafaj.
Megjelenése A közönséges bütyköshangya dolgozójának testhossza 3,5–5 mm. Színe a sötétsárgától a vörösbarnáig terjed. Feje ovális, kicsit hosszabb a szélességénél. Állkapcsi tapogatója 6-ízű, ajaktapogatója 4-ízű. Fejpajzsának közepe erősen domború. A homlokmező mélyített, háromszögű. Homlokléce széles, meglehetősen rövid, szélei erősen felhajlanak. Rágóján 7–9 fog látható. Csápja 12-ízű, az utolsó ostorízek erősen megvastagodtak, a csápnyél a tövénél ívben hajlik. Szemei meglehetősen nagyok. Tora hátvonala oldalnézetben csak kevéssé domború, majdnem egyenes. Áltorszelvényén nagy tüske található, amely kb. olyan hosszú, mint amilyen széles a tövénél, enyhén hajlott. Az áltorszelvény lejtője sima. A potrohnyél kétízű, mindkettőn nagy bütyök látható. Az első nyélbütyök oldalnézetben keskeny, tompa kúp alakú; a második majdnem gömb alakú; mindkét bütyök sima, nem ráncolt. Potroha négy jól látható szelvényből áll, az első szelvény a legnagyobb és a potrohvég fullánkká módosult.
A királynő 4,5–7 mm-es, de viszonylag gyakoriak a dolgozóknál kisebb (microgyn) királynők is. Két nagy összetett szemén kívül három pontszeme van. Szárnnyal rendelkezik.
A hím hossza 4,5–5,5 mm. Potroha karcsú, rágója keskenyebb a dolgozóénál, egy sor erős, hegyes fog található rajta. Csápja 13-ízű. Szárnyán nyitott sugársejt, egy-két könyöksejt és egy korongsejt látható. Középső és hátulsó lábszára hosszú, elálló szőrökkel, áltorszelvényének sarka tompa.
Elterjedése Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől Japánig) őshonos, Észak-Amerikába behurcolták. Dél-Európában hegyvidéki faj. Magyarországon gyakori, mindenütt megtalálható.
Életmódja A viszonylag nedves élőhelyeket, nyirkos réteket, legelőket, vízpartokat, erdőket, mocsaras területeket kedveli. Élőhelyének zavarását (legeltetés, fűnyírás) viszonylag jól tolerálja. Fészke a talajban, kövek alatt vagy korhadó fatörzsekben található. Mindenevő, kisebb gerincteleneket, nektárt, növényi nedveket, magvakat, gyümölcsöt, elpusztult állatokat egyaránt eszik, de a többi hangyafajnál nagyobb mértékben levéltetveket is tenyészt. Egy bolyban átlagosan ezer dolgozó (néhány tucattól egészen nyolcezerig) és kb. 15 királynő él. Fészkei különállóak is lehetnek, de előfordulnak több fészekből álló komplexumok, sőt hatalmas, több százezer vagy akár millió lakójú "szuperkolóniák" is. Közepesen agresszív, fészke védelmében fullánkjával megszúrhatja az embert is; szúrása csaláncsípéshez hasonlóan fájdalmas. Július végétől augusztus közepéig rajzanak, bár a hegyekben a nászrepülés októberig is tolódhat. Telelésük szeptember végétől április végéig tart.
Néha közös fészekben él más hangyafajokkal (pl. közönséges feketehangya, erdei feketehangya vagy kormos rabszolgahangya).
A sötét hangyaboglárka lepkefaj hernyója elsősorban a közönséges bütyköshangya bolyaiban él.
Kapcsolódó cikkek Magyarország hangyafajainak listája
Források Somfai Edit: Hangya alkatúak - Formicoidea Fauna Hungariae XIII. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 Myrmica rubra AntWiki Worldwide spread of the ruby ant, Myrmica rubra February 2011 Myrmecological News 14 Myrmica rubra GBIF
Kategória:Hangyák Kategória:Rovarfajok