Ruhnu (; , lívül: Rūnõmō) egy Észtországhoz tartozó sziget a Balti-tengeren, a Rigai-öbölben. A 11,9 négyzetkilométer területű sziget közigazgatásilag Saaremaa megyéhez tartozik. Földrajzilag Ruhnu közelebb fekszik a lett szárazföldön található Kurföld partjaihoz, mint Észtország bármely más pontjához, így ez az ország legdélebbi és legelszigeteltebb fekvésű szigete. A Ruhnu vald (község) kevesebb mint 150 hivatalos lakossal rendelkezik, így Észtország 79 önkormányzata közül a legkisebb népességű. 1944 előtt évszázadokig svéd etnikumú lakosság élt itt, és a hagyományos svéd jogot alkalmazták.
Története A Ruhnun talált, emberi tevékenységre utaló legkorábbi régészeti leletek – amelyeket feltételezhetően a szezonális fókavadászattal hoznak összefüggésbe – körülbelül i. e. 5000-ből származnak. Az első ősi skandinávok Ruhnura érkezésének, valamint az állandó svéd ajkú település kialakulásának kezdete nem ismert. Valószínűleg nem előzte meg az északi keresztes hadjáratokat a 13. század elején, amikor a Rigai-öblöt körülvevő összes terület őslakosait keresztény hitre térítették és a Német Lovagrend igája alá hajtották. Ruhnu szigetének és svéd lakosságának első írásos említése egy 1341-es levél, amelyet Kurföld püspöke küldött, és amely megerősítette a szigetlakók jogát arra, hogy a svéd törvények szerint éljenek és rendelkezzenek tulajdonukkal.
Ruhnu a Svéd Királyság uralma alatt állt (1621–1708, hivatalosan 1721-ig), majd ezt követően az Orosz Birodalomhoz tartozott egészen az első világháborúig, amikor a Német Birodalom fegyveres erői megszállták (1915–1918).
A 18–19. századi cári orosz uralom alatt a sziget a legtöbb ügyben de facto függetlenséget élvezett, bár koronabirtoknak nyilvánították. Állami ügyekben a sziget evangélikus lelkésze töltötte be az uradalmi intézői (gutsverwalter) tisztséget. A 19. század közepén a szigetlakók többsége el akarta hagyni az evangélikus hitet, és csatlakozni kívánt az orosz ortodox egyházhoz; az ebbe az irányba tett hivatalos lépésekre 1866-ban került sor a saaremaai ortodox esperessel folytatott levélváltás révén, az ortodox bérmálás (müronkenet) előkészítéseként. A tervezett áttérésre azonban végül nem került sor.
Az első világháború után a Svédországhoz való visszacsatolást szorgalmazó néhány helyi kezdeményezés és Lettország területi követelései ellenére a szigetlakók 1919-ben beleegyeztek, hogy az újonnan függetlenné vált Észtország részei legyenek (feltehetően az észtországi svéd kisebbség megléte miatt). Egy 1934-es népszámlálás szerint Ruhnunak 282 lakosa volt: 277 svéd és 5 észt etnikumú.
A második világháború alatt Ruhnut Észtország többi részével együtt először a Szovjetunió (1940–1941), majd a náci Németország (1941–1944) szállta meg. 1943 novemberében körülbelül 75 szigetlakó első csoportja települt át Svédországba. 1944 augusztusában, röviddel azelőtt, hogy a szovjet Vörös Hadsereg újra elfoglalta Észtországot, a sziget megmaradt lakossága két család kivételével hajón Svédországba menekült. A Svédországban élő szigetlakók egyesületet hoztak létre Runöbornas förening néven Ruhnu eredeti lakossága történelmének és kultúrájának megőrzésére.
Az 1944 utáni szovjet megszállás időszakában a szigetet észt civilekkel telepítették be, emellett a Szovjet Légvédelmi Erők egyik egységének is otthont adott. A korábbi szigetlakók vagyonát állami tulajdonná nyilvánították, és egy kollektív gazdaságot (kolhozt) hoztak létre. 1965-ben rendezték meg az első Ruhnu–Kihnu Játékokat; ez a kulturális és sportfesztivál egész Észtország figyelmét felkeltette. Egy 1969-es súlyos vihar, valamint a helyi halászati kollektíva 1970-es bezárása után a lakosság száma 222-ről mindössze 58 főre csökkent.
Miután a Szovjetunió felbomlott, Észtország 1991-ben visszanyerte függetlenségét, a Ruhnu szigetén lévő épületeket, földeket és egyéb vagyontárgyakat visszaadták azoknak a személyeknek, akiknek tulajdoni igényei az észtországi szovjet megszállás előtti időkre nyúltak vissza, vagy ezen személyek leszármazottaiknak. Ruhnu esetében ezek a leszármazottak nagyrészt Svédországban éltek. Legtöbbjük nem tért vissza Ruhnura, de alkalmanként továbbra is ellátogatnak őseik földjére.
Turizmus Ruhnut a ruhnui repülőtér szolgálja ki, ahová októbertől áprilisig menetrend szerinti járatok indulnak Pärnuból és Kuressaaréból. Májustól októberig személyszállító kompok közlekednek Pärnuból, Roomassaaréból és Munalaidból. Elszigetelt fekvése miatt előfordulhatnak megközelítési problémák, 2026 elején rövid időre a sziget megközelíthetetlenné vált.
A szigeten található egy négylábú tornyos világítótorony, amely a sziget legmagasabb pontján, a Haubjerre-dombon áll. Elemeit Franciaországban gyártották, és 1877-ben szállították Ruhnura összeszerelés céljából. A szerkezetet feltételezések szerint Gustave Eiffel tervezte.
Az 1644-ben épült ruhnui fatemplom Észtország egyik legrégebbi faépülete. A templom barokk stílusú tornya 1755-ben készült el. A fatemplom mellett álló kőből épült evangélikus templomot 1912-ben emelték, és jelenleg itt tartják az istentiszteleteket.
A Limo-part a sziget egyik legnépszerűbb és a turisták számára legkönnyebben megközelíthető strandja. Földtanilag a sziget egy tenger alatti, drumlin-szerű gerinc magasabb része.
Ruhnu ad otthont egy ritka őshonos juhfajtának, az észt ruhnunak (észtül: eesti maalammas). Az állomány nagyjából 33 egyedből áll, és elsősorban a gyapjújukért tartják őket. 2013-ban egy ötven egyedből álló skót felföldi marhacsordát telepítettek Ruhnura, hogy megkíséreljék helyreállítani a sziget délnyugati részén lévő félig természetes tengerparti réteket.
2006 tavaszán egy 150 kilogrammos barna medve érkezett Ruhnura a mintegy 40 kilométerre fekvő lett szárazföldről a Rigai-öblön keresztül, egy jégtáblán sodródva. A medve útja és megtelepedése a szigeten nagy nyilvánosságot kapott médiaszenzációvá vált mind az észt, mind a lett sajtóban, mivel Ruhnun évszázadok óta nem éltek nagytestű ragadozók. A medve hónapokon keresztül sikeresen elkerülte a befogást, a környezetvédelmi minisztérium tisztviselőinek jelentése szerint pedig a rejtőzködő medvét megpillantani remélő turisták száma meghaladta az állandó lakosokét. A hatóságok úgy vélik, hogy a medve azóta visszatért Lettországba.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Észtország szigetei Kategória:Észtország települései