Graciliano Ramos de Oliveira brazil modernista író, politikus és újságíró. Világszerte ismert a brazil sertãoA sertão Brazília „hátországa” vagy „vadvidéke”. szegény lakóinak bizonytalan helyzetét ábrázoló Vidas secas című regényéről. Szereplői összetettek, árnyaltak és hajlamosak pesszimista világnézetre, amelyből kiindulva Ramos olyan témákat dolgoz fel, mint a hatalomvágy (a São Bernardo fő témája), a nőgyűlölet (kulcsfontosságú pont az Angústia-ban) és a hűtlenség. Főszereplői többnyire északkelet-brazíliai alsóbb osztálybeli férfiak, akik gyakran feltörekvő írók (mint például a Caetés-ben), vagy írástudatlan vidéki munkások, akiknek mindannyiuknak általában a szegénységgel és az összetett társadalmi viszonyokkal kell megküzdeniük.

Írótársaihoz, Jorge Amadóhoz és Erico Verissimóhoz hasonlóan Ramos is a brazil modernista írók második generációjához tartozott, az úgynevezett „1930-as évek modernizmusához”. A kritikusok párhuzamot vontak egyes munkásságai és a déli gótika hagyománya között. A kommunista eszmék élethosszig tartó támogatójaként kapcsolatban állt az eredeti Brazil Kommunista Párttal.

Élete Graciliano Ramos de Oliveira Quebrangulo városában, a brazil Alagoas államban született 1892. október 27-én Sebastião Ramos de Oliveira és Maria Amélia Ramos gyermekeként. Graciliano volt a legidősebb a pár 16 gyermeke közül.Árvore genealógica de Graciliano Ramos

Gyermekkorának nagy részét Északkelet-Brazília különböző városaiban töltötte utazásokkal. Miután befejezte a középiskolát Maceióban, 1909-ben a Jornal de Alagoas újság munkatársa lett, ahol Almeida Cunha álnéven publikált egy "Céptico" című szonettet, valamint számos más szöveget számos álnéven. Feliciano de Olivença álnéven publikált szövegeket az O Malho magazinban, és 1906-ban megalapította az Echo Viçosense című rövid életű folyóiratot.

1914-ben Rio de Janeiróba költözött, de 1915 szeptemberében vissza kellett térnie Alagoasba, hogy apjánál élhessen, aki ügynök lett Palmeira dos Índios városában. Szintén 1915-ben feleségül vette első feleségét, Maria Augusta de Barrost, akinek négy gyermeke született. Maria Augusta 1920-ban meghalt szülési problémák miatt.

1927-ben Ramost Palmeira dos Índios polgármesterévé választották: 1928-ban lépett hivatalba, majd 1930-ban lemondott posztjáról. Augusto Frederico Schmidt költő, prefektúrai jelentéseinek magas irodalmi minőségétől elbűvölve, megkereste Ramost első regényének, a Caetés-nek a kiadásával, amelyet Ramos 1925 körül kezdett el írni. A Caetés-t 1930-ban fejezte be, de csak 1933-ban adta ki. 1928-ban feleségül vette második feleségét, Heloísa Leite de Medeirost, akivel még négy gyermeke született.

1930 és 1936 között ismét Maceióban élt. 1934-ben kiadta a São Bernardo című regényét, majd a következő évben letartóztatták az 1935-ös kommunista felkelésben való állítólagos (de soha nem megerősített) részvétele miatt. (Graciliano írt egy beszámolót börtönben töltött idejéről Memórias do Cárcere címmel, amelyet néhány hónappal 1953-ban bekövetkezett halála után adtak ki.) Miután szabadult a börtönből, társai, például José Lins do Rego segítségével kiadta Angústia című, leghíresebb regényét.

1938-ban kiadja Vidas Secas című művét, majd végleg Rio de Janeiróba költözik, ahol 1945-ben belépett a Brazil Kommunista Pártba. A következő években feleségével együtt olyan országokba utazott, mint Franciaország, Portugália, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Szintén 1945-ben publikált egy gyermekkori éveiről szóló beszámolót, Infância címmel. 1952-től kezdődően Graciliano egészségi állapota fokozatosan romlani kezdett. Tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és egy sikertelen műtét után 1953. március 20-án meghalt. Felesége, Heloísa 46 évvel később halt meg Salvadorban, Bahia államban.

Graciliano-t hat gyermeke és második felesége gyászolta.

Vallás Graciliano ateistának vallotta magát, bár élvezte a Biblia olvasását.

Művei

Regények Caetés (1933) São Bernardo (1934) Angústia (1936) Vidas Secas (1938) Brandão Entre o Mar e o Amor (1942 — közösen írta velük: Jorge Amado, José Lins do Rego, Aníbal Machado és Rachel de Queiroz)

Gyermekirodalom A Terra dos Meninos Pelados (regény — 1939) Histórias de Alexandre (novellák — 1944) Alexandre e Outros Heróis (posztumusz — 1962)

Novelláskönyvek Histórias Incompletas (1946) Insônia (1947)

Emlékiratok Infância (1945) Memórias do Cárcere (posztumusz, befejezetlen — 1953) Viagem (posztumusz — 1954) Viventes das Alagoas (posztumusz — 1962)

Krónika Linhas Tortas (posztumusz — 1962)

Fordítások Up from Slavery, Booker T. Washington La Peste, Albert Camus

Egyéb Garranchos (Scribbles) (posztumusz — 2012; Ramos korábban kiadatlan, különböző műfajú szövegeinek gyűjteménye, Thiago Mio Salla összeállításában)

Magyarul megjelent művei Emberfarkas (Sâo Bernardo) – Európa, Budapest, 1962 · Fordította: Benyhe János Aszály (Vidas secas) – Európa, Budapest, 1967 · Fordította: Hargitai György Emberfarkas / Aszály – Európa, Budapest, 1980 · · Fordította: Benyhe János, Hargitai György

Film adaptációk Ramos négy művéből készült film: Vidas Secas, Nelson Pereira dos Santos 1963-as filmje.Aszály (film) São Bernardo, Leon Hirszman 1971-es filmje.São Bernardo (film) Az Insônia, egy 1982-es antológiafilm, amely Ramos névadó könyvéből készült három rövidfilmből áll, Emmanuel Cavalcanti, Luiz Paulino dos Santos és Nelson Pereira dos Santos rendezésében, aki korábban a Vidas Secas-t alakította. Memórias do Cárcere, Nelson Pereira dos Santos 1984-es filmje. Carlos Vereza alakította Ramost ebben a filmben.Börtönemlékek (film)

Közkincs A brazil törvények értelmében Graciliano Ramos műve 2024. január 1-jén, a szerző halálának 70. évfordulója után vált közkincssé. A család azonban vitatta ezt, mivel a szerzőnek akkoriban még volt egy élő lánya, és azt állították, hogy az 1916-os Polgári Törvénykönyv szerint a mű mindaddig védelem alatt áll, amíg ő 2024 után élhetett volna. Emiatt szerződést írtak alá az Editora Recorddal, amely 2029 januárjáig érvényes. Azonban bizonytalan, hogy a szerzői jog továbbra is védelem alatt áll-e, és Sonia Jardim, a Record Group elnöke szerint 2024-ben "a Vidas Secas két kiadása is forgalomban lehet". Graciliano Ramos utolsó túlélő lánya azonban 2022-ben meghalt. 2023 decemberének végén a család bejelentette, hogy betartják a brazil törvényeket.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek Kategória:Brazil költők, írók Kategória:Brazil műfordítók Kategória:Brazil kommunisták Kategória:Brazíliai polgármesterek Kategória:Ateisták