A Kenyanthropus (kenyai ember) egy kihalt hominin nemzetség, amelyet Kenyában a Turkana-tó (korábbanː Rudolf-tó) melletti Lomekwi lelőhelyről azonosítottak és 3,3–3,2 millió évvel ezelőttire datálnak. 2001-ben Meave Leakey és kollégái a Lomekwi maradványokat egy új nemzetségbe és fajba, a Kenyanthropus platyopsba sorolták. A faj neve az ógörög platus („lapos”) és opsis („arc”) szavakból származik, utalva a korai hominidák szokatlanul lapos arcára. Leakey szerint a Turkana-tó mentén korábban felfedezett faj, amely a tó korábbi neve után a Homo rudolfensis nevet kapta, szintén ebbe, és nem a Homo nemzetségbe tartozik, és javasolta a Kenyanthropus rudolfensis fajnevet.
A Lomekwi lelőhelyen található a legkorábbi kőeszközipar, a Lomekwian. Lehetséges, hogy a Kenyanthropus készítette ezeket az eszközöket, de ez nem egyértelmű, mivel több faj is jelen volt a régióban. A kőeszközök készítéséhez legfeljebb a lelőhelytől 100 m-re gyűjtött vulkáni kőzeteket használtak. Úgy tűnik, hogy a Kenyanthropus erdőkkel és gyepekkel tarkított tóparti vagy ártéri környezetben élt.
Taxonómia
Felfedezés 1998 augusztusában Blasto Onyango terepi technikus egy hominidától származó részleges bal felső állkapcsot fedezett fel, a KNM-WT 38350 jelű példányt, a kenyai Lomekwi ásatási helyszínen a Turkana-tó mellett. A leleteket Louise és Meave Leakey neves paleoantropológusok felügyelték. 1999 augusztusában a Lomekwi lelőhelyen Justus Erus kutatási asszisztens egy szokatlanul lapos arcú australopithecus koponyát fedezett fel, a KNM-WT 40000 jelű példányt. Az 1998–1999-es terepi szezonban ezt követően további 34 hominida koponya és fogazat leletet tártak fel, de a kutatócsoport nem tudta megállapítani, hogy ezek ugyanabba a fajba sorolhatók-e, mint az előbbi két példány (azaz, hogy több faj volt-e jelen a lelőhelyen).
Kor A példányokat a Lomekwi folyó Nabetili mellékfolyója közelében, a Nachukui-formáció agyagkő rétegében fedezték fel. A KNM-WT 40000 jelű lelet a Kataboi tagozatból származik, 8 m-rel a 3,4 millió éves Tulu Bor tufa alatt, és 12 m-rel a 3,57 millió éves Lokochot tufa felett. Lineáris interpolációval a KNM-WT 40000 körülbelül 3,5 millió éves. A Kataboi tagozatból mindössze három további példányt találtak körülbelül ugyanazon a szinten, a legmélyebb KNM-WT 38341 valószínűleg 3,53 millió éves üledéken fekszik. A KNM-WT 38350-et a Lomekwi tagozatból fedezték fel 17 m-rel Tulu Bor felett, és körülbelül 3,3 millió éves. Ennek a tagozatnak a többi példánya 16–24 m-rel Tulu Bor felett, nagyjából 3,3 millió éves. A legmagasabb példányok – a KNM-WT 38344, -55 és -56 – körülbelül 3,2 millió évesek lehetnek.
Osztályozás A Kenyanthropus felfedezésekor az Australopithecus afarensis volt az egyetlen elismert australopithecus faj, amely 4–3 millió évvel ezelőtt létezett, valószínűsíthető ősén, az A. anamensisen kívül. Így az A. afarensis az összes többi australopithecus faj valószínűsíthető elődje. Leakey és kollégái a Kenyanthropust a pliocén kori australopithecusok addig elismertnél nagyobb diverzitása bizonyítékának tekintették. 2015-ben Yohannes Haile-Selassie etióp paleoantropológus és kollégái egy új fajt, az A. deyiremedát azonosították, amely ugyanabban az időben és régióban élt, mint a Kenyanthropus és az A. afarensis. bélyegkép|A H. rudolfensis KNM-ER 1470 rekonstrukciója, amely hasonlít aKenyanthropus KNM-WT 40000-re Meave Leakey és kollégái számos más tulajdonság mellett felhívták a figyelmet a lapos arcra és a kis pofafogakra, amelyek megkülönböztetik a nemzetséget a korábbi Ardipithecustól, a kortárs és későbbi Australopithecustól, valamint a későbbi Paranthropustól. A Kenyanthropusnak hiányoznak a Homo-nál megfigyelt származtatott tulajdonságok. Elismerték, hogy a Kenyanthropus besorolható az Australopithecusba, ha az utóbbi legtágabb definícióját használjuk, amely magában foglalja az összes olyan hominidát, amely nem sorolható az Ardipithecus vagy a Homo kategóriába, függetlenül attól, hogy milyen rokonságban állnak egymással. Leakey és kollégái továbbá párhuzamot vontak a KNM-WT 40000 és a kétmillió éves KNM-ER 1470 lelettel, amelyet a Homo rudolfensis-hez rendeltek, az agyállomány és az orr anatómiájának különbségeit az archaikusságnak tulajdonítva. Azt javasolták, hogy a H. rudolfensis fajt sorolják a Kenyanthropus fajok közé, K. rudolfensis néven.2003-ban Tim D. White amerikai paleoantropológus kétségét fejezte ki amiatt, hogy a KNM-WT 40000 lelet túlságosan torz ahhoz, hogy pontos osztályozási adatokat kapjunk, különösen azért, mert a koponya több mint 1100 darabra tört, amelyek gyakran kevesebb mint nagyságúak. Mivel a modern emberszabású majomfajok koponyái nagymértékben eltérnek, azt javasolta, hogy a régióban felfedezett további fosszilis leletek bizonyíthatják, hogy a Lomekwi homininái az A. afarensis helyi változatai, nem pedig egy különálló nemzetség vagy faj. Válaszul Fred Spoor, Meave és Louise Leakey antropológusok 2010-ben sokkal részletesebb digitális topográfiai szkenneléseket készítettek a KNM-WT 40000 felső állkapcsáról, lehetővé téve a torzítás pontosabb korrigálása érdekében az összes többi korai hominináé, a modern embereké, csimpánzoké és gorillákéinak állkapcsában található számos anatómiai jellegzetesség összehasonlítását. Az új rekonstrukció meggyőzőbben igazolja a Kenyanthropus megkülönböztethetőségét.
Anatómia A Kenyanthropus arca viszonylag lapos, beleértve az orr alatti részt is. Ez a lapos arc legkorábbi példája a hominida fosszilis rekordban. Az A. afarensisszel ellentétben a Kenyanthropusnak hiányoznak az elülső pillérek, az orrnyílásból (orrlyuk) lefelé futó csontos oszlopok. Az orrnyílás (orrlyuk) keskenyebb az Australopithecus és a Paranthropus orrlyukájához képest. Az arccsontok magasak és meredekek, az elülső felszín (ahol az arc a legjobban kiáll) pedig a kisőrlők felett helyezkedik el, ami gyakrabban látható a Paranthropusnál, mint más hominidáknál. Összességében az arc a H. rudolfensisre hasonlít, bár hosszabb orrcsontjai, keskenyebb orrnyílása, rövidebb utószemfog-sora (az őrlő- és kisőrlők) és kevésbé meredek lejtős (kevésbé lapos, inkább előreálló) középarci területe van. Sokkal később a Paranthropusra is jellemző a viszonylag lapos arc, de ezt általában a hatalmas fogakon keresztüli harapóerő maximalizálására való alkalmazkodásnak tekintik, amivel a Kenyanthropus rejtélyes módon nem rendelkezik.
Az agytérfogat az agyház torzulása miatt kiszámíthatatlan, de valószínűleg hasonló volt az Australopithecus és a Paranthropus agytérfogatához. Öt A. afarensisből álló minta átlagosan 445 cm3-et adott. A Paranthropushoz hasonlóan nincs frontális trigon (a homlokgerinc mögötti halántékvonalak találkozásából álló háromszög). A H. habilisszel ellentétben, de a H. rudolfensis-hez hasonlóan, nincs sulcus (árok) a homlokgerinc mögött. A posztorbitális összehúzódás, az agyház frontális lebenyben történő szűkülésének mértéke megegyezik az Australopithecus, a H. rudolfensis és a H. habilis fajokéval, de kisebb, mint a P. boisei esetében. A korábbi A. anamensis és Ar. ramidus fajokhoz hasonlóan a dobhártya megtartotta az ősi hominin fül morfológiáját, hiányzik belőle a kő alakú taréj, és keskeny hallójárattal rendelkezik, kis nyílással. Az öreglyuk, ahol a koponya a gerinchez kapcsolódik, valószínűleg ovális alakú volt, szemben a P. boisei szív alakújával.
Technológia 2015-ben a francia régész, Sonia Harmand és kollégái azonosították a Lomekwi-korszak kőeszközipara nyomait a Lomekwi lelőhelyen. Az eszközöket a Kenyanthropushoz kötik, mivel ez az egyetlen hominid, amelyet a lelőhelyen azonosítottak, de 2015-ben Fred Spoor antropológus azt feltételezte, hogy a meghatározatlan példányok közül legalább néhány az A. deyiremeda-hoz köthető, mivel a két faj némileg hasonló felső állkapoccsal rendelkezik. 3,3 millió éves korával ez a legrégebbi feltételezett kőeszköz-ipar. A leletegyüttes 83 magkőt, 35 szilánkot, 7 lehetséges üllőt, 7 lehetséges kalapácskövet, 5 kavicsot (amelyeket kalapácsként is használhattak) és 12 meghatározatlan töredéket tartalmaz, amelyek közül 52 bazaltból, 51 fonolitból, 35 trachifonolitból (fonolit és trachit köztes összetétele), 3 hólyagos bazaltból, 2 trachitból és 6 meghatározatlan töredékből származik. Ezek az anyagok csak egy a helyszíntől 100 m-re lévő konglomerátumból származhattak.
A magkövek nagyok és nehezek, átlagosan . A szilánkok mérete mozgott. hosszúságúak, általában rövidebbek, mint a későbbi olduvai ipari szilánkok. Az üllők nehezek voltak, akár is lehet. Úgy tűnik, hogy a szilánkokat elsősorban passzív kalapácstechnikával (a magkövet közvetlenül az üllőre ütötték) és/vagy bipoláris módszerrel (a magot az üllőre helyezték, majd kalapácskővel megütötték) hasították le. Egyoldalas (a szilánkot az egyik oldalon megmunkálták) és kétoldalas (mindkét oldalát megmunkálták) felületeket is készítettek. Bár valószínűleg előzetesen formázták a magköveket, hogy könnyebben megmunkálhatók legyenek, többnyire rosszul alkalmazták a technikát, több magon is hiányos repedéseket és hasadékokat hoztak létre, vagy több ütésre volt szükség egy darab lepattogzásához. Harmand és kollégái szerint az ilyen kezdetleges készségek a Lomekwian-t egy köztes iparágként helyezhetik el a korábbi homininok által valószínűleg alkalmazott egyszerű ütögető technikák és a Homo által kifejlesztett lepattogzó olduvai ipar között.
Általában feltételezik, hogy a korai homininek kőeszközöket használtak a hús és más szerves anyagok feldarabolására. Megfigyelték, hogy a vadon élő csimpánzok és a fekete csíkos kapucinusok véletlenül készítettek szilánkokat, miközben kalapácskövekkel törtek diót az üllőn, de a Lomekwi eszközkészítők több szilánkot is készítettek ugyanabból a magból, és a szilánkokat átfordították, hogy a másik oldalt is megmunkálják, ami a termelésük szándékosságára utal. 2016-ban Manuel Domínguez-Rodrigo és Luis Alcalá spanyol régészek azzal érveltek, hogy Harmand és kollégái nem igazolták meggyőzően, hogy az eszközöket a helyszínen fedezték fel, vagyis az eszközök sokkal fiatalabbak lehetnek, és egy régebbi rétegbe dolgozták át őket. Ha elfogadjuk a 3,3 millió éves dátumot, akkor 700 000 évnyi különbség van a kőeszközök következő szilárd bizonyítéka között, Ledi-Geraruban, amely a legkorábbi Homo LD 350-1- hez, az olduvai iparhoz kapcsolódik, amelyről David Braun amerikai paleoantropológus és kollégái számoltak be 2019-ben. Ez a különbség értelmezhető a kőeszköz-technológia elvesztésének és újrafeltalálásának, vagy megőrzési torzításnak (hogy az ebből az időből származó eszközök vagy valamilyen okból nem őriződtek meg, vagy felfedezetlenek), ez utóbbi arra utal, hogy a lomekwian az olduvaivá fejlődött.
Paleoökológia bélyegkép|A Kenyanthropus az A. afarensis (fent "Lucy") kortársa volt 4,5-4 millió évvel ezelőtt a Turkana-tó akár -re is megduzzadhatott, szemben a mai -rel; a mai Koobi Fora lelőhelyen található tó valószínűleg legalább ezelőtt keletkezett a felszín alatt. Lomekwi vulkanikus dombjai bazaltot nyomtak a tó üledékébe. A tó feltöredezett, és 3,6-3,2 millió évvel ezelőtt a régiót valószínűleg egy sor sokkal kisebb tó jellemezte, amelyek mindegyike legfeljebb területet foglalt el. Hasonlóképpen, a Lomekwiben talált szarvasmarha-maradványok nedves, mozaikos környezetre utalnak, amely füves területeket és erdőket egyaránt magában foglal egy tóparton vagy ártéren. A Theropithecus brumpti a leggyakoribb majomfaj a lelőhelyen, valamint a Turkana-medence többi részén ebben az időben; ez a faj jellemzően erdősebb és zártabb környezetben él. Az etiópiai fosszilis A. afarensis Hadar lelőhelyen a Theropithecus darti a leggyakoribb majomfaj, amely a szárazabb, erdei vagy füves környezetet elősegítő körülményeket részesíti előnyben. Leakey és kollégái azzal érveltek, hogy ez az elterjedés azt jelenti, hogy a Kenyanthropus valamivel erdősebb környezetben élt, mint az északabbra fekvő A. afarensis.