A Szent Pál-templom () egy templom Tarsus város Ulu Cami kerületében, a dél-törökországi Mersin tartományban. Ez a város egyetlen fennmaradt ősi temploma. A tarsusi származású Pál apostol tiszteletére szentelték, ezért az épület világszerte nagy szimbolikus jelentőségű a keresztények számára. Jelenleg a török állam már nem templomként, hanem „Szent Pál Emlékmúzeumként” tartja nyilván. 2000 óta a templom a török kulturális minisztérium kérésére szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján.
Története
Előzmények Tarsus, amely az ókori Kilikiában, a mai Dél-Törökország területén fekszik, fontos város volt mind az ókorban, mind a középkorban. A bibliai Dániel próféta és Al-Mamún kalifa (786–833) sírja egyaránt Tarsusban található. Szent Pál Tarsus lakója volt. Saul nevű zsidóként született és élt Tarsusban, majd megtérése után számos missziós utat tett, amelyek letartóztatásával és Néró római császár általi lefejezésével értek véget Kr. u. 64. vagy 67. június 29-én. halála után Tarsus továbbra is a térség fontos városa maradt, az évszázadok során pedig a Bizánci Birodalom, az Abbászida Kalifátus, a Szeldzsuk Birodalom, a Kilikiai Örmény Királyság, a Ramadánidák és az Oszmán Birodalom része lett.
A középkori Tarsus legfontosabb keresztény szentélye a Hagia Szophia örmény székesegyház volt, amelyben 1198-ban Wittelsbach Konrád mainzi érsek, a pápa képviselője a Kilikiai Örmény Királyság királyává koronázta a Rubenida-házból származó I. Leót.
A jelenlegi templom Nem ismert, hogy maga Pál alapított-e templomokat Tarsusban, de 1704-ben P. Lucas arról írt, hogy állt ott egy román stílusú templom, amelyet a legenda szerint az apostol alapított. V. Langlois 1851-ben meglátogatta Tarsust, és megerősítette ezt. Szavai szerint román stílusra emlékeztető vastag falak, kívül szűkebb, belül tágasabb ablakok, valamint vastag oszlopok figyelhetők meg, de ezen állítás alátámasztására nem állnak rendelkezésre más feljegyzések.
Miután a második keresztes hadjáratot vezető I. Frigyes német-római császár 1190. június 10-én belefulladt a Szalef (ma Göksu) folyóba, szívét és belső szerveit feltehetően a Szent Pál-templomban temették el.
A 19. században, miután romba dőlt, görög ortodox templomként restaurálták. A térség keresztényeit a 20. század első felében a törökök több hullámban elűzték, ezért ma nincs helyi egyházközség. 1943-ban a török kormány államosította a Szent Pál-templomot, amelyet eleinte raktárként használtak, majd később múzeummá alakítottak át. Csak 1993-ban nyert műemléki védelmet, és 1998-tól 2000-ig néhány restaurálási munkát is végeztek rajta.
A török kormányzati szervek ígéretét, hogy engedélyezik az épület állandó templomként való újbóli megnyitását, ám ezt eddig nem teljesítették. Utazócsoportok számára azonban előzetes bejelentkezés után lehetséges az istentiszteletek megtartása.
A 2008. június 29. és 2009. június 29. közötti Szent Pál-év során számos különleges szertartást tartottak, és az év záróünnepségének is a tarsusi Szent Pál-templom adott otthont. 2010 októberében Christian Wulff német szövetségi elnök az Adıyaman-i érsekség szír ortodox egyházának püspökével, Grigorius Melki Ürekkel együtt vett részt egy istentiszteleten a Pál-templomban.
Építészeti jellemzői A hagyomány szerint a mai Szent Pál-templom építési éve 1102, de a jelenlegi építményt, egy kupola nélküli bazilikát sokkal később, 1862-ben építették (vagy építették újjá). Területére egy díszes kapun keresztül lehet bejutni. A templomépület teljes alapterülete 460 m².
A Szent Pál-templom külsőleg egy szerény, faragott kváderkőből épült, vakboltozatokkal tagolt lapos nyeregtetős épület. Mivel padlója jelentősen az utca szintje alatt fekszik, alacsonyabbnak tűnik, mint amilyen valójában. A déli és az északi falon áttört ívek láthatók. Nyugati oldalán egy nyitott előcsarnok található. Az északi bejárat felett egy kereszt alakú ablak van kialakítva. A keleti oldalt három félköríves apszis zárja le. Az északi apszis felett egy kis, nyitott harangtorony maradványai láthatók.
Belül a Szent Pál-templom háromhajós, háromboltozatos bazilika, kórus és kereszthajó nélkül. A belső tér mérete 19,30 m × 17,50 m. A főhajó ablakának oldalait angyalok és tájképi ábrázolások díszítették. A mennyezeten lévő freskók középen Jézust, a két oldalon pedig Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost ábrázolják.Az oszlopok román stílusúak, az boltozatok formája korai gótikus. A mennyezeten és a felső hajón található falfestmények különböző korszakokból származnak, és Pál apostolra és történetére utalnak. A főapszis előtt egy ikonosztáz áll, ma már képek nélkül.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Törökország vallási építményei Kategória:Szent Pál-templomok