A pisai zsinat (latinul: Concilium Pisarum; olaszul: Concilio di Pisa, egyesek által conciliabolo, azaz „titkos gyűlés" néven is emlegetett) egy, a római katolikus egyház jelenlegi álláspontja szerint illegitim,1409-ben ülésező egyházi gyűlés, melynek elsődleges célja a nagy nyugati egyházszakadás (magnum schisma occidentale) megszüntetése volt. Ennek "módja" abban állt, hogy XIII. Benedek avignoni ellenpápát, és XII. Gergely római pápát eretnekség vádjával megfosztották hatalmuktól, és egy harmadik "trónkövetelőt", (akit később már szintén ellenpápának tekintettek) Milánó érsekét választották meg az egyház fejévé, aki az V. Sándor nevet vette fel. A Bíborosi Kollégium, amelynek tagjai mind az avignoni, mind a római obedienciából kerültek ki, kölcsönösen ismerték el, a feljegyzések szerint huszonnégy bíboros támogathatta Sándort, hét viszont tudatosan távol maradt az ülésezéstől. Sándor azonban a zsinat bezárta után csak néhány hónapig élt utóda XXIII. János lett.
Összehívása 1409. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepénMansi, p. 115. négy pátriárka, huszonkét bíboros és nyolcvan püspök gyűlt össze a pisai székesegyházban Gui de Malesset bíboros, Palestrina püspöke elnökletévelEt erat primus in Ordine Penestrinus. Mansi, p. 116., aki a két obediencia "rangidőseként" volt jogosult erre. Őt XI. Gergely pápa 1375. december 20-án nevezte ki bíborossá Azelőtt lett bíboros, mielőtt még a két obediencia létezett volna. Összesen két választáson vett részt 1378-ban, valamint VII. Kelemen pápa obedienciája alá tartozott, még az egyházszakadás kezdete előtt. A papság soraiban jelen voltak száz távollévő püspök megbízottjai, nyolcvanhét apát, köztük azok meghatalmazottjai, akik nem tudtak Pisába utazni, valamint negyvenegy szerzetesrendi elöljáró, továbbá háromszáz egyház- és kánonjogász. A keresztény királyságok követek útján képviseltették magukat. Az első általános ülésezésre másnap, március 26-án kerül sor.A pisai zsinaton részt vevő egyházi személyek pontos száma Lenfant írásában szerepel, II, pp. 167–188. bélyegkép|Pisa városa
A német követek érkezése A negyedik ülésezésre április 15-én, hétfőn került sor.Creighton, p. 242. Angelo Corrarit és Pedro de Lunát (Benedeket) ismét felszólították, hogy személyesen vagy képviselő útján jelenjenek meg, ahogyan a négy távollévő bíborost is. Ezután Pfalzi Rupert német király követei kaptak kihallgatást. Ulrich von AlbeckEubel, p. 522. Ő nem a rigai érsek volt, ahogy azt a Catholic Encyclopedia szerzője hibásan állítja. Lásd: Mansi, 362. o.: dominus episcopus Berdensis, collega praedicti Conradi ascendit cathedram; 367. o. : per reverendum in Christo patrem et dominum Verdensem. Ulrich név szerint itt van megemlítve: H. Sauerland, "Epistola e et de concilio Pisano scripta," , Verden püspöke nyilatkozatot tett a zsinatnak, huszonnégy, többnyire kánonjogi részletekre támaszkodó pontokban kérdőjelezte meg annak legitimitását. Végül a német küldöttség egy kölcsönösen elfogadható helyen tartandó találkozót javasolt a pisaiak és Gergely pápa között. Von Albeck beszédét nem fogadták jól, de a következő, április 24-re tervezett általános ülésre ígéretet tettek arra, hogy választ adnak követeléseire. Időközben a digne-i püspök egyik vasárnapi prédikációja szinte az összes német álláspontot elkezdte támadni, a felháborodott német követség így azonnal elhagyta Pisát.
Az április 24-i, ötödik ülésen felolvastak egy hosszú, a bíborosok által elkészített dokumentumot, ez több mint három órát vett igénybe. Az írás összefoglalta a két pápa ellen felhozott összes vádat, összesen harmincnyolcat. Követelték továbbá, hogy a kettőt nyilvánítsák eretnekké és fosszák meg hivataluktól. A zsinat ezután biztosokat nevezett ki a tanúk kihallgatására.The Responsio: Mansi, pp. 367–394.
Carlo Malatesta, Rimini ura Gergely ügyét mint irodalmár, szónok, politikus és lovag próbálta védeni, de sikertelenül Április 26-án visszatért Riminibe, és jelentést tett XII. Gergelynek és bíborosainak. Gergely azzal fenyegetőzött, hogy azonnal összehívja a saját, “legitim zsinatát”, amely majd intézkedik a pisai ülésezés elítéléséről, de Malatesta lebeszélte erről.Mansi, pp. 239–313.Hefele, p. 21,
Benedek is visszautasította, hogy személyesen megjelenjen, küldöttei pedig jócskán megkésve érkeztek meg, június 14-én, követeléseik pedig nevetség tárgyává váltak, miután a tanácsteremben ismertették őket. A megfélemlített, köztük Boniface Ferrer, a karthauzi rend anyakolostorának perjele, titokban elhagyták a várost és visszatértek urukhoz.
A hatodik ülésre április 30-án, kedden került sor.Mansi, p. 125. A május 4-i hetedik ülésen Piero d’Anchorano, a bolognai egyetem jogprofesszora felolvasta Rupert király követségének beadványára adott választ.
A bíborosi kollégium ügye A május 10-én, pénteken tartott nyolcadik ülésen felterjesztették a két bíborosi kollégium egyesítésének jóváhagyásáról szóló beadványt. Ez volt a szándéka azoknak a bíborosoknak, akik 1408 júniusában Livornóban találkoztak, és tették közzé kiadványukat.nos provideri taliter, quod per canonicam electionem a nobis ambobus collegiis in unum convenientibus faciendam, provideatur ecclesiae de unico vero et indubitato pastore. A Livorno-i bíborosok egyezménye, hozzáférés dátuma: 2026. június 2.. Több bíboros tiltakozott e javaslat ellen, de a zsinat ennek ellenére megszavazta. Ezután az elnöklő Simon de Cramaud felolvastatta a két kollégium egyesítésére vonatkozó eredeti javaslatot. Az előírásoknak megfelelően azt jóváhagyták.Creighton, p. 245. Hefele, pp. 39–40.
A kilencedik ülést május 17-én, pénteken tartották, amelyen elrendelték, hogy bárki, büntetés nélkül elhagyhatja Gergely vagy Benedek obedienciáját, de azokat, akik határozottan megtagadják ezt, örökre megbüntetik.Mansi, pp. 394–395. A tizedik ülésen május 22-én, kedden került sor arra a javaslatra, hogy követséget küldjenek Genovába tárgyalások folytatása céljából. A két szemben álló felet, Benedeket és Gergelyt a székesegyház ajtajánál két bíboros ismét megidézte. Egy nótárius elkezdte felolvasni a két pápa ellen felhozott cikkeket, először általánosságban, majd részletesen, tanúkra és dokumentumokra hivatkozva. Ezeket Alamanno Adimari, Pisa püspöke terjesztette elő. Húsz cikket olvastak fel és fogadtak el, mielőtt az ülés ideje lejárt.Mansi, pp. 395–397. Adimari: Eubel, p. 400. őt VII. Ince pápa szentelte fel, majd XXIII. János kreálta bíborossá. A felolvasás, valamint a tanúk meghallgatása és bizonyítékok bemutatása május 23-án a tizenegyedik ülésen folytatódott.
Április 26-án megérkezett Pisába a francia követség, Simon de Cramaud alexandriai pátriárka vezetésével. Az általános vélekedéssel ellentétben a francia tagok sem létszámukban, sem befolyásukban nem voltak túlsúlyban. Az ötszáz tag között június folyamán teljes egyetértés uralkodott, ami különösen a tizenötödik ülésezés során lett észrevehető.Hefele, pp. 29–30.
A tizenötödik ülésszakon, június 5-én, Pedro Martínez de Luna és Angelo Corrario ügyében ítéletet hirdettek, méghozzá oylat, amilyenre addig nem volt példa az egyháztörténet folyamán. Cramaud pátriárka így szólalt fel a gyűlésen: „XIII. Benedeket és XII. Gergelyt skizmatikusoknak, az egyházszakadás előmozdítóinak, közismert eretnekeknek, vétkesek az esküszegésben, valamint ígéreteik be nem tartásában, és az egyház nyilvánosan megbotránkoztatásában is. Következésképpen méltatlannak nyilváníttatnak a legfőbb pápai méltóságra, és ipso facto megfosztatnak tisztségeiktől és méltóságaiktól, sőt az egyházból is kizáratnak. Ezentúl tilos számukra, hogy pápának tekintsék magukat, és minden általuk hozott döntés és kinevezés érvényteleníttetik. A Szentszék megüresedettnek nyilváníttatik, és a hívek feloldoztatnak az engedelmességi fogadalmuk alól." Lenfant, II, pp. 80–82. Az ítéletet taps fogadta, majd elénekelték a Te Deumot, és ünnepélyes körmenetet rendeltek el másnap, Úrnapján. Valamennyi tag aláírásával hitelesítették a dekrétumot, már úgy látszott, az egyházszakadásnak rövidesen vége.Creighton, pp. 246–247. Hefele, pp. 45–48.
A pisai érsek a tizenhatodik ülésen, június 10-én felolvasta azt a dokumentumot, melyet minden bíboros aláírásával és pecsétjével hitelesített, és amelyben megígérte, hogy bárki is legyen a megválasztott pápa, írásban szavát veszik bizonyos ígéretek megtartására (capitulationes), tehát végre kell hajtania az egyházreformot, és nem rendelheti el a zsinat feloszlását, amíg a végső célt, a skizma megszüntetését el nem érték. Ugyanezen a délutánon számos francia prelátus a karmeliták által fenntartott Santa Maria del Carmine templomban összegyűltek, hogy megvitassál az új pápa megválasztásának kérdését. A Párizsi Egyetem képviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy a zsinat teljes tagsága (követek, püspökök, prominens egyházjoggal foglalkozó oktatók) vegyen részt a választásban. Mások ragaszkodtak ahhoz a május 10-én Cramaud által kiadott rendelethez, amely a kánonjoggal összhangban, ahogy az lenni szokott, a bíborosokra ruházta a feladatot. A találkozó azonban döntés nélkül ért véget.Martène & Durand, p. 1099.
A június 13-án, csütörtökön tartott tizenhetedik ülésen felolvasták X. Gergely pápa Ubi periculum c. bullájának egyházi gyűlésekre vonatkozó szakaszait, amelyekben előírták, hogy a helyszínül szolgáló város tisztviselőinek gondoskodniuk kell a résztvevők biztonságáról és védelméről. Ezt követően Pisa városőrségének főkapitánya esküt tettek. Cramaud pátriárka ezután tájékoztatta a Tanácsot, hogy mindeközben a bíborosok a főoltár mögött üléseztek, és megegyeztek abban, hogy csak egyhangú szavazással, vagy legalábbis a két kollégium összességének kétharmados többsége dönthet. Ezután a három pátriárka felolvasta a zsinati dekrétumot, amely felhatalmazta a bíborosokat, hogy engedelmességi kötelezettségtől függetlenül folytassák a választást.Martène & Durand, p. 1100. Hefele, pp. 50–51. Creighton, pp. 247–248.
A konklávé bélyegkép|A Pisai dóm, ahol a zsinat valamennyi ülésezése zajlott +Az avignoni obediencia bíborosaiRésztvevő neveBíborossá kreálvaTisztségeGui de Malsec1375. december 20.püspök-bíboros Niccolò Brancaccio 1378. december 18. Jean de Brogny1385. július 12.Pierre Girard 1390. október 17.Pierre de Thury1385. július 12.presbiter-bíborosPedro F. de Frías1394. január 23.Amedeo Saluzzo1383. december 23.diakónus-bíborosPierre Blavi1395. december 24Louis de Bar1397. december 21Antoine de Challant1404. május 9. Résztvevő neveBíborossá kreálvaTisztségeEnrico Minutoli1389. december 18.püspök-bíboros Antonio Caetani 1402. február 27. Angelo d'Anna de Sommariva1384. december 17.presbiter-bíborosCorrado Caraccioli 1405. június 12.Francesco UguccioneGiordano OrsiniGiovanni MiglioratiPietro di CandiaAntonio CalviLandolfo Maramaldo1381. december 21.diakónus-bíborosRinaldo Brancaccio1384. december 17.Baldassare Cossa1402. február 27.Oddone Colonna1405. június 12.Pietro Stefaneschi Fájl:2026-05-25-20-09-36-949141-e85d471471ec5c9f8946d6691c4edf84e98d00e5d793c5977b24747bfe0191a6.svgObedienciaBíborosok száma%Római pápai1458,33Avignoni pápai1041,77A megválasztott papabileSzavazatok száma%Pietro di Candia24100V. Sándor néven beiktatva 1409. június 26-án.