A bajhozó (La Scoumoune) 1972-ben bemutatott francia–olasz bűnügyi filmdráma, José Giovanni rendezésében, Jean-Paul Belmondo, Claudia Cardinale és Michel Constantin főszereplésével.

A forgatókönyv alapja a rendező saját bűnügyi regénye, a „L’Excommunié” (A kiközösített), mely 1958-ben jelent meg a párizsi Gallimard kiadó „Série noire”. sorozatában.

Cselekmény

A történet 1934-ben indul. Jeannot Villanova, a marseille-i alvilág feje ki akarja iktatni vetélytársát, Xavier Saratovot. Meggyilkol valakit, a hullát Xavier autójába rejti. A gyilkosságért ártatlanul letartóztatott Xavier segítségül hívja régi barátját, Roberto Borgót, akinek ragadványneve a „Bajhozó” (la Scoumoune), mert szerencsétlenséget hoz mindenkire, akivel szembekerül. Mindenkinél gyorsabban felismeri a veszélyt és jobban lő, mint más. Xavier nővére, Georgia és Roberto mindent megmozgatnak, hogy Xavier ártatlanságát bebizonyítsák.

Villanova több orgyilkost küld Robertóra, de ő mindet megöli. Ebben barátja és testőre, a mexikói Migli is segíti, aki rongyos utcai csavargóként észrevétlenül figyeli Roberto környezetét. Egy prostituált információkat hoz Robertónak, de Villanova megöleti. Roberto ezután agyonlövi Villanovát. Embereit, az „Elegáns” Charlot-t és Ficelle-t utasítja, hogy ex-főnökük holttestét elrejtsék egy régi bányajáratban, ezzel bűntársává teszi őket. Zsarolással és erőszakkal átveszi Villanova üzleteit. Georgiát a szeretőjévé teszi, és rábízza Villanova bordélyházainak irányítását. Georgia és Roberto a bordélyházak és illegális kaszinók teljes jövedelmét elveszik maguknak, hogy a pénzből finanszírozzák Xavier ügyvédjét. Xavier mindvégig tagadja bűnösségét, de büntetett előélete miatt a bíróság nem hisz neki. Húsz év kényszermunkára ítélik.

Xavier-t a Pireneusokban fekvő Bellegarde börtönerődbe szállítják. Fékezhetetlen viselkedése hamarosan magánzárkába juttatja, az őrök rendszeresen bántalmazzák. Roberto egy frissen szabadult rabtól beszerzi a börtön tervrajzát és előkészíti barátja kiszöktetését. Egy amerikai négerekből álló gengszterbanda jelenik meg a városban, akik brutális módszerekkel kényszerítik védelmi pénz fizetésére a bordélyházakat és kaszinókat. Roberto – Migli segítségével – szembeszáll velük, többségüket tűzharcban agyonlövi, de maga is megsebesül és letartóztatják. Bűnöző előélete miatt a bíróság elutasítja az önvédelemre hivatkozást. Gyilkosságért húsz év kényszermunkára ítélik, és ugyanabba a börtönerődbe szállítják, ahol Xavier is raboskodik. Roberto bosszút áll a Xavier-t gyötrő börtönőrökön. Georgia segítségével fegyvert csempész a börtönbe, több szökési kísérletet szervez, de ezek mind meghiúsulnak, közben barátja, a mexikói Migli is életét veszti.

Telnek a börtönévek, kitör a második világháború, a két barát önkéntesnek jelentkezik a hadseregbe, de Franciaország gyors összeomlása miatt ez a próbálkozás is dugába dől. A politikai helyzet változásával a börtönben megjelennek előbb a baloldaliak, aztán az ellenállók, majd Franciaország felszabadulása után a kollaboránsok. kormány önkénteseket keres a tengerparti aknamezők mentesítéséhez, a büntetés enyhítését ígérve. Sok társával együtt Roberto és Xavier is jelentkezik. Az életveszélyes munkában sok rab meghal, megnyomorodik. Roberto sértetlenül megússza, Xavier elveszti fél karját.

Kiszabadulásuk után visszatérnek a marseille-i éjszakai életbe, hogy helyreállítsák a „rendes üzletmenetet”. Roberto testőrként védelmezi a mulatókat, bordélyházakat és kaszinókat. A rokkant Xavier feleslegesnek érzi magát, nem találja helyét. Roberto kényelmes vidéki lakóhelyet akar vásárolni Xavier-nak, ehhez sok pénz kell. Megszokott régi módszeréhez fordul, fegyverrel kényszeríti munkaadóit, hogy eladják neki érdekeltségeiket. A miliő azonban megváltozott. Volt ellenállókból és maquisard-okból álló, erőszakos fegyveres csoportok követelik maguknak az éjszakai élet irányítását. Roberto távollétében betörnek a lakásába, Georgiát túszul ejtik. A félkarú Xavier egymaga tűzharcba bocsátkozik velük, elűzi őket, de életét veszti. Georgia súlyos sérülésekkel kórházba kerül. Roberto rábízza őt egyik hű emberére, és eltűnik az éjszakában, hogy az életben maradt gengsztereket egymaga levadássza.

Főbb szereplők Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron Roberto Borgo, a „bajhozó” Jean-Paul Belmondo Mihályi Győző Georgia Saratov Claudia Cardinale Peller Anna Xavier Saratov, Georgia bátyja Michel Constantin Vass Gábor Miguel („Migli”), a mexikói Enrique Lucero Varga Tamás Ficelle, Villanova embere Alain Mottet Charlot, az „Elegáns”, Villanova embere Michel Peyrelon Kerekes József Fanfan, Villanova embere Philippe Brizard Láng Balázs Jeannot Villanova, gengszterfőnök Aldo Bufi Landi Maday Gábor Bonaventure, fegyenc Marc Eyraud Kapácsy Miklós Carl, Georgia férje Jacques Debary Kajtár Róbert Betörő Gérard Depardieu Tokaji Csaba Börtönigazgató Pierre Collet Várday Zoltán Dühös játékos Henri Lambert Bácskai János Felügyelő a hullaházban Bruno Balp Énekesnő Lucie Arnold Hirling Judit Monsieur Dubois Jacques Rispal Kajtár Róbert Đühös prostituált Andréa Ferréol Villanova spanyol barátja Luciano Catenacci

A film címe

A film eredeti francia címe „La Scoumoune”, jelentése „kiátkozott, kiközösített, törvényenkívüli”. A szó a latin „excommunicare”szóból származik, az azonos jelentésű olasz–korzikai „scomunicare” forma közvetítésével. Először Marseille-ben jelent meg, az algériai „pied-noir”-ok és a nápolyi bevándorlók körében, majd a 19. század végétől terjed Franciaország északibb területei felé is.

Háttér A forgatókönyv szerzője José Giovanni (1923–2004) francia író (polgári nevén Joseph Damiani), aki maga is a francia bűnöző alvilág tagja, köztörvényes és politikai bűncselekmények részese volt. A német megszállókkal kollaboráló Francia Populista Párt (PPF) tagja volt. A normandiai partraszállás után a szövetségesek javára kezdett kémkedni, a németek elfogták, de megszökött a börtönből. A felszabadulás után nem kérték számon kollaboráns múltját, visszatérhetett bűnöző életmódjához. Egy 1945-ös újabb gyilkossága miatt 1948-ban halálra ítélték, ezt később kényszermunkára enyhítették, és 1956-ban szabadlábra helyezték. Giovanni művésznéven bűnügyi regényeket kezdett írni, a gengszter-miliőben játszódó bűnügyi történetei népszerűvé tették, közülük többet a kor nagy rendezői (Jacques Becker, Claude Sautet, Jean-Pierre Melville) filmesítettek meg. 1986-ban megkapta a svájci állampolgárságot.

Az L’Excommunié („A törvényenkívüli” vagy „Kiátkozott”) regény központi negatív alakja Jeannot Villanova gengszterfőnök, Roberto és Xavier fő ellenlábasa. Az ő alakját a szerző egy valós személyről, saját személyes ismerőséről, Simon Sabiani (1888–1956) korzikai üzletember–politikusról mintázta, aki a két világháború között baloldali aktivistából átváltott a nacionalista oldalra, támogatta a Bolsevizmus-ellenes Francia Önkéntes Ligát (LVF). 1936-ban a Francia Populista Párt (PPF) egyik vezetője lett (e párt tagja volt Damiani is). 1945-ben Sabianit távollétében halálra ítélték, a német megszállókkal való kollaborálásért. Álnéven külföldre szökött, Barcelonában élt haláláig.

Az 1958-ban megjelent L’Excommunié regényt először 1961-ben Jean Becker rendező vitte filmre A férfi, akit Roccának hívnak (Un nommé La Rocca) címen, Jean-Paul Belmondo és Christine Kaufmann főszereplésével. Becker filmjében Michel Constantin az amerikai gengszterek vezérét alakította. 1972-ben maga az író, José Giovanni készítette el saját filmváltozatát, A bajhozót (La Scoumoune), megtartva a Becker-film férfi főszereplőit.

Forgatási helyszínek bélyegkép|jobbra|A Bellegarde erőd bejárata Gilette, Alpes-Maritimes megye (kezdő jelenet) Párizs Victorine Stúdiók, Nizza Bellegarde erőd Le Perthus, Pyrénées-Orientales megye Perpignan, Pyrénées-Orientales megye

Jegyzetek

További információ

Kategória:1972 filmjei Kategória:Francia bűnügyi filmek Kategória:Francia filmdrámák Kategória:Olasz bűnügyi filmek Kategória:Olasz filmdrámák Kategória:Francia írók művei alapján készült filmek