Vitéz sarkadi Márky Barnabás Lajos János (Orosháza, 1884. október 4. – Füzesgyarmat, 1966. április 10.) magyar jogász, Békés vármegye alispánja 1930 és 1944 között. A Horthy-korszak egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő vármegyei alispánja volt, aki meghatározó szerepet játszott Békés vármegye közigazgatásának irányításában a gazdasági világválság, a revíziós időszak és a második világháború éveiben. Származása, családja Édesapja Márky János (1855–1925) királyi közjegyző, magyar királyi kormányfőtanácsos és Békés vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt. Az uralkodó 1913. augusztus 27-én nemességet adományozott számára a „sarkadi” előnévvel, ettől kezdve a család a korábbi Márki helyett a Márky névalakot használta. Édesanyja Terényi Ágnes (1863–1930) volt. Anyai nagyapja Terényi I. Lajos, Békés vármegye egykori alispánja, nagyanyja pedig a Beliczey család tagja volt.
Első felesége Kraft Emma volt, akivel 1911-ben kötött házasságot. Egy fiuk született: Márky Tamás (1912–?). Kraft Emma 1921-ben 31 éves korában meghalt. Ugyanabban az évben másodszor is megnősült, ekkor Borsothy Ibolyát (1891–1973), Ambrus Jenő özvegyét vette feleségül. Házasságukból két gyermek született: Márky Géza (1923–?) és Márky Zsófia (1927–1977).
1928-ban kérte saját maga és gyermekei nemességének belügyminiszteri igazolását.A M. Kir. Belügyminiszter, 1938. 237. p.
Élete, munkássága Márky Barnabás 1884. október 4-én született Orosházán római katolikus családban. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, a gimnázium ötödik és hatodik osztályát Nagyváradon, a hetedik és nyolcadik osztályt pedig Iglón fejezte be.
Érettségijét követően a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta felsőfokú tanulmányait. Első jogtudományi szigorlatát 1907. október 29-én, második szigorlatát 1909. június 25-én tette le, majd 1909. október 29-én az államtudományok doktorává avatták.
A magyar anyanyelvén kívül magas szinten beszélt németül és franciául, emellett orosz és olasz nyelvismerettel is rendelkezett.
Márky Barnabás egyéves önkéntes katonai szolgálatát a tiroli császári és királyi császárvadász ezrednél teljesítette. Szolgálata során őrvezetői, alvadászi, majd fővadászi rendfokozatot ért el. Ezt követően a honvédségnél hadnagyként szolgált, majd tartalékos főhadnagyként a békéscsabai 52. hadkiegészítő állományába tartozott.
Jogi tanulmányai mellett már pályája kezdetén kapcsolatba került az ügyvédi és a vármegyei közigazgatással. 1907. november 3-ától 1908. február 1-jéig ügyvédjelöltként dolgozott. 1908. január 27-én Békés vármegye főispánja helyettesített vármegyei közigazgatási gyakornokká nevezte ki. Február 1-jén a békési járás főszolgabírája mellé osztották be.
1908. március 28-án a főispán felmentette helyettesített közigazgatási gyakornoki állásából, és a vármegye díjtalan közigazgatási gyakornokává nevezte ki, szolgálattételre pedig a gyulai járás főszolgabírája mellé osztotta be. Márky 1909. február 12-én, Kolozsvárról saját kérésére lemondott tisztségéről, mivel az előírt közigazgatási képesítést az előírt egyéves határidőn belül nem sikerült megszereznie, azonban 1909. november 1-jétől ismét közigazgatási gyakornokként szolgált, ezúttal a vármegyei központi szolgálatban.
1909. december 29-én Békés vármegye szolgabírájává választották. Első világháborús szolgálata és hadifogsága miatt közigazgatási pályája több évre megszakadt. Távollétében, 1917. augusztus 14-én Füzesséry Zoltán főispán tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki.BML IV B. 401. b. 3916/1917, 1194/.1930, thb. jkv. 404/1917; BML IV B. 407. b. 21220/1917; BML XXV 12. NB 355/1945; Magyar Alföld, 3. évf. 1934. jún. 3. 22. sz. 1-2. p.
Az első világháború kitörésekor mozgósítási feladatokkal megbízott szolgabíróként kezdetben felmentést kapott a katonai szolgálat alól. Már 1914 augusztusában és szeptemberében kérte azonban frontszolgálatra vezénylését, októberben pedig közvetlenül a belügyminiszterhez fordult annak érdekében, hogy felmentését megszüntessék. Kérését végül teljesítették, és önkéntesként bevonult a gyulai 2. számú honvédalakulathoz. A háború során előbb zászlóaljsegédtisztként, később zászlóaljparancsnokként szolgált.
A Mezőlaborc, illetve a galíciai Scavnénál vívott harcokban tanúsított magatartásáért a III. osztályú, hadiékítményes Katonai Érdemkereszttel tüntették ki. 1915 februárjában orosz hadifogságba esett. Ezt követően mintegy öt évet töltött szibériai hadifogolytáborokban, ahol tábortanácsi taggá választották, Vlagyivosztokban pedig a Vöröskereszt megbízásából is tevékenykedett. Hadifogságából 1920 tavaszán szabadult, és szeptember 13-án érkezett vissza Magyarországra.
Visszatérését követően rövid időn belül ismét bekapcsolódott a vármegye közigazgatásába. 1920 októberében a vármegyei másodfőjegyzői tisztség ellátására helyettesítették, majd 1922. május 30-tól az állást már választott tisztviselőként töltötte be. 1924-ben részt vett a vármegyei nyugdíjbizottság megszervezésében.
A vármegyei főjegyzői állás 1927-ben, nyugdíjazás következtében megüresedett. Márky Barnabás benyújtotta pályázatát, és mivel ő volt az egyetlen pályázó, a kijelölő választmány egyhangúlag jelölte. A törvényhatósági bizottság ezt követően megválasztotta Békés vármegye főjegyzőjévé.BML IVB. 401. b. 1194/1930,1213/1930,1237/1930; thb. jkv. 130-132/1940.
Békés vármegye alispánjaként
Márky Barnabás alispáni működése Békés vármegye történetének jelentős, csaknem másfél évtizedet felölelő időszakára esett. 1930 végén megüresedett alispáni tisztségre Márky november 30-án nyújtotta be pályázatát a főispánhoz. Rajta kívül Moldoványi János békési járási főszolgabíró, Kiss László orosházi főszolgabíró és Schauer Gábor szarvasi főszolgabíró pályázott. A kijelölő választmány első helyen Márkyt jelölte, őt Moldoványi, Kiss, majd Schauer követte.
Az alispánválasztásra 1930. december 19-én, a törvényhatósági bizottság rendes közgyűlésén került sor. A főispán által elrendelt titkos szavazáson Márky Barnabás 217 szavazatot kapott, ezzel megszerezte az általános többséget, és Békés vármegye tíz évre megválasztott alispánja lett.
Alispánként a vármegye mindennapi közigazgatásának irányítása mellett jelentős szerepet vállalt a megye gazdasági, társadalmi és infrastrukturális életében is. Hivatali tevékenysége kiterjedt a törvényhatóság hatáskörébe tartozó ügyek széles körére, miközben számos megyei és regionális szervezet vezetésében, illetve igazgatásában is részt vett.
Márky már másodfőjegyzőként bekapcsolódott a vármegye gazdasági életébe. 1923-ban a gyulai székhelyű Herbadrog Gyógynövényipari Rt. felügyelőbizottságának tagja lett, majd 1924-ben a Gyulavidéki Takarékpénztár Rt. felügyelőbizottságába is beválasztották. A takarékpénztár 1928-ban beolvadt a Békésmegyei Kereskedelmi Bankba, amely Márkyt szintén felkérte felügyelőbizottsági tisztségre, ezt azonban már nem vállalta.
Alispánként 1937-ben a Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület Rt. igazgatósági tagjává választották. Emellett több közlekedési és ipari vállalat igazgatóságában is szerepet vállalt. Igazgatósági tagsága kiterjedt többek között a Békés-Csanádi Helyiérdekű Vasút Rt., az Apcvidéki Kőbányák Rt., az Alföldi Első Gazdasági Vasút Rt., a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút Rt., valamint az Orosháza–Szentes–Csongrád Helyiérdekű Vasút Rt. működésére.
A korszak vármegyei vezető rétegére jellemző módon a közigazgatási és gazdasági élet több területén egyszerre töltött be vezető vagy ellenőrző szerepet.
Márky Barnabás a vármegye társadalmi életében is aktív szerepet töltött be. Több, a korszakban jelentős társadalmi és közösségi szervezet vezetője, illetve tisztségviselője volt.
A Békésvármegyei Tűzoltó- és Cserkészszövetség, valamint a Békésvármegyei Tűzoltó Szövetség Segélyező Pénztára elnöki tisztségét is betöltötte. Elnöke volt továbbá a Gyulai Általános Vadásztársulatnak, valamint igazgatóként vett részt a Békésvármegyei Casino működésében.
A közbiztonság és a társadalmi önszerveződés területén már alispánsága előtt is szerepet vállalt: 1921-ben a megyebeli polgárőrség helyettes parancsnokaként tevékenykedett.
Kiemelkedő szerepet játszott a Rotary Club gyulai szervezetének létrehozásában. A nemzetközi Rotary mozgalom magyarországi terjedésének időszakában megszervezte a szervezet gyulai csoportját, amelynek elnökévé is megválasztották. 1935-ben a Gyulai Atlétikai Club élére is őt választották elnöknek.Békésmegyei fejek, s. a. 52. p.
Első tízéves megbízatásának lejárta előtt, 1940 decemberében ismét kiírták az alispáni választást. Márky ekkor egyedüli pályázóként indult, és a törvényhatósági bizottság 1941. január 1-jei hatállyal újabb tíz évre megválasztotta. Második megbízatását azonban a második világháború és az azt követő politikai átalakulás miatt már nem tölthette ki.
A második világháború után
Márky Barnabás alispáni működése a második világháború utolsó éveiben szakadt meg. 1944 tavaszán már sem közéleti, sem hivatali téren nem fejtett ki érdemi tevékenységet. Március 19-től szabadságát töltötte, és július 7-én jelent meg utoljára hivatalában.
Nyugdíjazásának lehetősége 1944. január 1-jétől nyílt meg, teljes szolgálati ideje azonban csak 1944 őszén telt le. Nyugdíjazása iránti kérelmét ezért az év augusztusában nyújthatta volna be a törvényhatósági bizottsághoz, a szeptemberi rendes közgyűlésen azonban annak tárgyalására már nem kerülhetett sor. A háborús helyzet következtében Márkynak – továbbra is hivatalban lévő alispánként – eleget kellett tennie a Békés vármegye hadműveleti kiürítéséről 1944. szeptember 21-én kiadott rendelkezésnek.
Nyugdíjazási ügye ezt követően elhúzódott. A vármegyei főjegyző a menekülés során elveszítette Márky nyugdíjazási kérelmét, ezért további utasítást kértek a belügyminisztertől. A belügyi tárca vezetője személyes tárgyalást követően Pest vármegyei szolgálattételre rendelte. Márky itt is kérte nyugdíjazását, azonban ügyében nem történt azonnali intézkedés. A belügyminiszter később arra utasította, hogy foglalja el korábbi szolgálati helyét, a Békés vármegyei alispáni széket. Márky ennek eleget tett, ugyanakkor ismételten hangsúlyozta, hogy nyugdíjba kíván vonulni.
Nyugdíjazására végül 1945 nyarán került sor. A gyulai III. számú igazoló bizottság 1945. július 1-jei hatállyal nyugdíjazta. Ezzel csaknem négy évtizedes vármegyei közigazgatási pályája lezárult.
Visszavonulása a magánéletbe nem bizonyult zavartalannak: április 12-én, még nyugdíjazásának hivatalos kimondása előtt, a szeghalmi politikai rendőrség őrizetbe vette. Büntető munkaszázadba sorolták, és kilenc héten keresztül internálták.
Ügyében bírósági eljárás indult. Márky Barnabás 1947. szeptember 12-én a gyulai népbíróság I. számú tanácsa előtt állt népellenes bűntett vádjával. A főtárgyaláson az ellene emelt kétrendbeli vád alól felmentették.
A népbírósági eljárás ellenére anyagi helyzete továbbra is bizonytalan maradt. 1946-ban nyugellátásának egy részétől megfosztották. Márky az alispán útján fellebbezéssel fordult a belügyminiszterhez, azonban a belügyminiszter – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – helybenhagyta az elsőfokú alispáni határozatot.
Ezt követően Márky Barnabás visszavonult a közélettől és élete hátralévő részét családja körében, Füzesgyarmaton töltötte. Itt is hunyt el 1966. április 10-én, 81 éves korában.
Elismerései
1934. június 3-án a Margit-szigeten vitézzé avatták. 1934 nyarán Füzesgyarmat képviselő-testülete díszpolgárrá avatta.Békés. 66. évfolyam 52. szám p. 3. 1934. október 18-án Kondoros képviselő-testülete díszpolgárrá választotta, egyúttal arról is határozott, hogy a község egyik főutcáját Márkyról nevezik el. 1939-ben Nagyszénás képviselő-testülete díszpolgárrá avatta.Nagyszénás díszpolgárai 2011-ig 1940-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével a zöld szalagon tüntették ki.
Jegyzetek
Források Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)