Pia Colombo francia sanzonénekesnő, színésznő. Édith Piafhoz hasonlították, és Piaf 1963-as halála után az utódjának tartották, de Colombo túl intellektuális volt a nagyközönség ízlése számára. Színpadi színésznőként is dolgozott, és számos filmszerepet is vállalt. Pályafutása során hangot adott politikai nézeteinek, mind a színpadon, mind fellépései helyszínein. Énekelte volt férje, a zeneszerző Maurice Fanon, valamint Serge Gainsbourg, Jacques Brel, Georges Brassens, Kurt Weill, Hanns Eisler, Léo Ferré és mások dalait. Szerepelt a National Theatre-ben, a Théâtre des Champs-Élysées-ben, a párizsi Théâtre du Châtelet Olympiában, a Bobinóban, az Avignoni Fesztiválon.
Pályafutása
Éliane Colombo édesapja, aki Milánóból származott, kéményseprő volt; Eliane Franciaországban született. Születésétől fogva anyai nagyanyjára bízták. Gyermekkorát Homblières-ben töltötte. iskolai taulmányai gyorsan megszakadtak. 1942. körül nagyanyjával csatlakozott szüleihez. Saint-Denis-ben telepedtek le. Családjával részt vett néhány előadáson a Théâtre du Châtelet-ben. Szülei fenntartásai ellenére beiratkozott a Párizsi Opera Balettiskolájába. Képzését 1949-ben egy rosszul kezelt mandulagyulladás szakította félbe. A súlyosan legyengült Éliane csak három évvel később épült fel, de végleg fel kellett adnia táncosi pályát. A színház felé fordult, és beiratkozott egy drámaiskolába. Ott találkozott egy korábbi osztálytársával, aki felkérte, hogy énekeljen a színpadon. Ezután több meghallgatáson is vett részt sikertelenül, mígnem Léo Noël, a "L'Écluse" kabaré társalapítója felvette. Ekkor vette a fel Pia Colombo művésznevet.
Pályafutását a párizsi L’Écluse on the Left Bank kabaréban kezdte, ahol többek között Barbarával is fellépett.
Felvette első lemezét. 1956-ban a nagymamájához költözött Maurice Fanon házába, akihez három évvel később feleségül ment. Férje dalain, köztük a „L'Écharpe” című dal jelentősen hozzájárult hírnevéhez. Bár 1963-ban különváltak, közeli jó barátok maradtak, és még sok éven át dolgoztak együtt.
A következő években fellépett a Port du Salutban, a La Colombe-ban és az Olympiában – ahol Georges Brassens előtt énekelt.
Jacques Canetti felkérésére a Les Trois Baudets-ben Brassens („Les Croquants”), Jacques Brel („La Valse à Mille Temps”), Claude Nougaro („Le Rouge et le Noir”) és Serge Gainsbourg („Défense d'Afficher”) dalait adta elő.
Az 1960-as évek elején Pia Colombo visszatért a színészethez. 1962-ben a női főszerepet kapta Brecht Svejk a második világháborúban című darabjában. 1966-ban a Théâtre National Populaire-ben lépett fel a Mahagonny város felemelkedése és bukása című Brecht-darabban, amely előadás hatalmas sikert aratott.
1964-ben ismét Georges Brassens előtt lépett fel, a következő évben pedig azon tíz művész (köztük Jean Ferrat, Maurice Fanon, Christine Sèvres és Claude Vinci) között volt, akik felléptek a La Mutualité-ben az algériai M'sila földrengés áldozatainak rendezett jótékonysági gálán. 1965-ben felvette a „Rue des Rosiers” című dalt.
1969-ben Pia Colombo repertoárja elnyerte a Charles Cros Akadémia nagydíját. Két évvel később turnézott a Szovjetunióban.
1968-ban az Olympia Színházpadán énekelt a vietnami háború gyermekáldozatainak rendezett jótékonysági gálán. Isabelle Aubrettel és Georges Moustakival részt vett egy jótékonysági koncerten a sztrájkolók támogstádása. A következő években Bertolt Brecht dalainak egyik sztárelőadójává vált a francia színpadokon.
1973-ban meghívták, hogy fellépjen a Fête de l'Humanité (Emberiség Fesztiválja) rendezvényen. Koncerteket adott Olaszországban, Kubában és az Egyesült Államokban. Az 1974-es elnökválasztáson François Mitterrand támogatója volt. Az ezt követő években Léo Ferré egyik tolmácsa lett, és Augusto Pinochet tábornok puccsát követően számos, a chilei népet támogató mozgalomban vett részt.
Az 1970-es évek végén rákot diagnosztizáltak nála, és évekig ritkán jelent meg nyilvánosan. Ennek ellenére fellépett a volt férje, Maurice Fanon által írt műsorban. Ötvenöt éves volt, amikor meghalt.
Diszkográfia À Casa d'Irène (1964–1965) Florilège (1959–1971) Le bal de quartier (1959–1962) Le Mauvais Larron (1957–1964) Tique Taque (1959–1960) Le métèque (1967–1969) Adagio Nocturne (1971) Chante Bertolt Brecht & Kurt Weill (1969)
Filmek
Díjai
1969-ben Pia Colombo repertoárja elnyerte a Charles Cros Akadémia nagydíját.A párizsi székhelyű Charles Cros Akadémia (Académie Charles Cros) egy 1947-ben alapított francia kulturális szervezet, amely zenei kritikusokból és hangfelvételi szakemberekből áll. Nevét Charles Cros francia költőről és feltalálóról kapta, aki a hangrögzítés úttörője volt.
Jegyzetek
Források https://www.passionchanson.net/2021/04/09/colombo-pia/ https://web.archive.org/web/20160304091119/http://www.lalalala.org/piacolombonoframe.html https://fusilles-40-44.maitron.fr/colombo-pia-colombo-eliane-marie-amelie-dite/ https://www.aisnenouvelle.fr/id177215/article/2021-03-26/pourquoi-il-faut-redecouvrir-pia-colombo-native-dhomblieres-grande-voix-et
Kategória:Francia énekesek Kategória:Francia színésznők Kategória:1930-ban született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek