Jakab Pankosztasz, esetenként, feltehetőleg hibásan, II. Jakab (), melléknevén „Patmoszi” (), görög ortodox főpap, Alexandria pápája és pátriárkája 1861 és 1865 között.

Életrajza 1803-ban született Patmosz szigetén. Alap- és középfokú tanulmányait a Patmiadi Akadémián végezte. 17 éves korában, tanulmányai folytatása mellett, szerzetesi fogadalmat tett a Szent János teológus apostol kolostorában. Három évvel később diakónussá, majd röviddel ezt követően pappá szentelték, és a kolostor plébánosává nevezték ki. Később a Nagy Szent Vazul-templomba helyezték át. 1832-ben Konstantinápolyba költözött, ahol I. Kónsztantiosz konstantinápolyi pátriárka pártfogását élvezte. A Fanaron plébánosként és didaszkaloszként (tanárként) szolgált.

1842-ben IV. Germánosz konstantinápolyi pátriárka idején Kasszandria metropolitájává szentelték. Segítséget nyújtott azoknak a szerzeteseknek, akik az 1821–1829-es görög szabadságharc során a törökök által súlyosan megrongált, a Halkidikí-félszigeten található athoszi kolostori birtokokra tértek vissza. 1836-ban Polijiroszban felépíttette a Szent Miklós tiszteletére szentelt metropolitai templomot azon a helyen, ahol a törökök 1821-ben elégették Szent Charalamposz maradványait. 1846. július 26-tól Szerrész metropolitája volt. 1847. október 11-től Küzikosz metropolitájaként szolgált.

Kapcsolatban állt jelentős egyházi és kulturális értékekkel is. Egy 1271-ben Konstantinápolyban készült, Akakiosz hieromonachosz által másolt, négy evangéliumot tartalmazó kézirat, amelynek aranyozott könyvborítása Moldva-Havasalföldön készült 1716–1719 között, Kairóba került. A kéziratot 1862-ben elküldte Mária Alekszandrovna orosz császárnénak, aki nagyra értékelte a bizánci régiségeket. A kézirat egyike volt a Konstantinápoly latin uralom alóli felszabadulása után készült első keltezett kéziratoknak. A fennmaradt aranyozott könyvborítást jóval később, I. János havasalföldi fejedelem megrendelésére készítették.

1861. május 24-én Kallinikosz pátriárka másodszor is lemondott a patriarchális trónról. Másnap Konstantinápolyban hivatalosan beiktatták II. Jakabot Alexandria pátriárkájává. A zavargások elkerülése érdekében II. Jójákim konstantinápolyi pátriárka személyes levélben tájékoztatta Alexandria és Kairó görög közösségeit a változásról, míg II. Jakab értesítette a többi autokefál ortodox egyházat.

Jakab pátriárkasága idején tovább folytatódott a konfliktus a Patriarchátus és a Kairóban, illetve Alexandriában egyre aktívabbá és befolyásosabbá váló ortodox közösségek között. A közösségek arra törekedtek, hogy megszabaduljanak az Alexandriai Pátriárka ellenőrzésétől, aki hagyományosan az Egyiptomban élő ortodox keresztények etnarkhájaként is fellépett. 1862-ben a pátriárka kísérletet tett az alexandriai közösség önállóságának megszüntetésére, és azt közvetlenül a Patriarchátus ellenőrzése alá kívánta helyezni. Ugyanebben az évben visszavonta elődje korábbi döntését, és ezzel véglegesen rendezte az úgynevezett „Sínai-kérdést”. Eltörölték a Sínai-képviseletre korábban kirótt valamennyi korlátozást, és ott ismét akadálytalanul tarthattak istentiszteleteket az Alexandriai Pátriárka nevének megemlítésével.

1862. október 11-én II. Jakab Konstantinápolyba érkezett, hogy megakadályozza az Alexandru Ioan Cuza román fejedelem által végrehajtott görög kolostorok ingó és ingatlan vagyonának elkobzását. Az intézkedés az Alexandriai Patriarchátus romániai egyházi birtokait is érintette. Erőfeszítései azonban sikertelenek maradtak: 1863-ban törvényt fogadtak el az egyházi vagyon elkobzásáról. A törvény 6. cikke előírta, hogy a görög apátoktól el kell kobozni a kolostorok valamennyi díszét, könyvét, szent edényét és tulajdonjogát igazoló okiratát. Számos kolostort bezártak, vagy a Román Ortodox Egyház fennhatósága alá helyeztek, amely 1865-ben kinyilvánította autokefáliáját.

Konstantinápolyi tartózkodása alatt Jakab részt vett az ott kibontakozó görög–bolgár egyházi konfliktussal kapcsolatos tanácskozásokon is. 1865 nyarán Konstantinápolyba utazott, majd onnan december 4-én rövid pihenésre Patmosz szigetére érkezett. Itt váratlanul, 1865. december 30-án, apoplexiás roham, vagyis szélütés következtében meghalt.

Fordítás

Források π. ΔΗΜΗΤΡΙΟΣ ΣΤΡΑΤΗΣ «ΑΝΕΚΔΟΤΕΣ ΕΠΙΣΤΟΛΕΣ ΤΟΥ ΣΕΡΡΩΝ ΙΑΚΩΒΟΥ (1846—1860)» Герд Л. А. Россия и Александрийский патриархат в 1840-х — 1870-х гг. (по материалам петербургских архивов) // Петербургский исторический журнал. 2018. — № 1 (17). — С. 139—162. Петрунина О. Е., Герд Л. А., Вах К. А. Александрийский патриархат и Россия в XIX веке: Исследования и документы. — М.: Индрик, 2020. — 920 с. —

Kapcsolódó szócikkek Alexandriai görög pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Alexandriai görög pátriárkák Kategória:1803-ban született személyek Kategória:1865-ben elhunyt személyek